A Vörös Ifjúság nevű holland radikális szervezet egykori tagjainak visszaemlékezése a hetvenes évek akcióira, erőszakos támadásaira és azok áldozataira. Harminc év múltán is túlfűtött érzelmekkel idézik fel a "vörös éveket", amelyeket a forradalmi láz, az igazságtalanság miatt érzett őszinte felháborodás mellett kalandvágy és nyugtalanság jellemzett. Készek voltak harcolni, bombát robbantani, fegyvert használni. Néhányan még ma is "technikai kérdésnek" tekintik a fegyveres harcot. Velük ellentétben másokban rossz érzést kelt az erőszak és az áldozatok lehetősége. A német Vörös Hadsereg Frakció árnyékában a holland fiatalok bombákkal küzdöttek a vietnami háború és a kapitalista társadalom ellen. Amikor egy csoportjuk Jemenbe ment, hogy kiképzést kapjon egy palesztin táborban, az is felmerült, hogy soha nem térnek vissza. Alkalmasak voltak terroristának? És most már örökre rajtuk marad ez a bélyeg?