Jean-Luc Godard, a francia új hullám vezéregyénisége nem csak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de mostanában készült filmjei is olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint korábbi munkái.
A szerelem dicsérete nem a klasszikus értelemben vett szerelmes film, hanem a szerelem értelmezése a film a filmben módszerével. Edgar, a film központi alakja a szerelemről szeretne művet alkotni, de még nem tudja, hogy a regény vagy az opera formáját válassza-e hozzá. A film alapvetően két lényeges részből áll, s Godard ismét a színekkel játszva bontja ki mondanivalóját. Az első rész fekete-fehér kockáin hosszasan boncolgatja, mi is a szerelem. Négy stációról beszél: a találkozás, a testi vonzalom, az elválás és az újrakezdés stációjáról, három kapcsolat, három életkor, egy fiatal, egy felnőtt és egy idősödő pár viszonyában. A második, színes digitális kamerával készült rész évekkel korábbi történéseket idéz fel, miközben a filmművészet nagy kérdéseiről, sőt, a hollywoodi filmkészítésről is ironikus hangú kritikát fogalmaz meg.