2010-et az UNESCO a szegénység évének nyilvánította. Szobolits Béla dokumentumfilmje a szegénységet három különböző szempontból vizsgálja. Az első tétel (Szegénység) a Pesterzsébeten élő ötgyermekes Szeles család mindennapi küzdelmét mutatja meg a forintokkal, a gyermekek boldogulásáért. A második tétel (Mélyszegénység) a munka nélkül tengődő, ingyenkonyhák előtt sorakozó emberek reménytelen helyzetéről ad képet. A harmadik tételben (Összegzés húsz év után) Tamás Gáspár Miklós olvassa föl megrázó, drámai írását.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Miért, hányan vannak olyanok, akik HUZAMOSABB IDEIG élnek vidéken, belelátva annak mindennapi problémáiba? (A huzamosabb alatt nem azt értem, hogy 2-3 napig megmutatom magam valamelyik országrészben.) Jellemzõ módon a fõvárosból akarnak diktálni a vidéknek, az pedig tény, hogy a legtöbb ilyen ember nem igazán mozdul ki onnan. (Kíváncsi lennék arra, hogy mondjuk a cigányság integrációjáról szép kis elméleteket szövögetõknek hány százaléka élt hosszabb idõn keresztül pl. putriscigányok közelében. Vagy aki a szegénység elleni akciókról prédikál, volt-e valaha is igen szegény emberek között, vagy csak díszpintyként napi néhány órában "tanulmányozta" õket egy-két héten keresztül.) Ideje lenne végre leszállni a földre, és rájönni arra, hogy az elméletek szépek, de sokszor köszönõviszonyban sincsenek a valósággal. X vagy Y párt megbízásából ki lehet dolgozni különbözõ programokat, de ezeknek az embereknek gyakran fingjuk sincs a valóságról. Nem könyvszagú elméleteket kellene gyártaniuk, és fõként nem úgy kellene véleményt mondaniuk (sõt: megmondaniuk azt, hogy mit hogyan kell), hogy nem is ismerik igazából az ország életét. Érdekes módon se TGM-et, se más ballib emberkét (jobbost se nagyon, tegyük hozzá) nem láttam még a környékünkön élni (nem idelátogatni!), gyaníthatóan az ország más vidéki területein sem sûrûn fordultak még meg, de azért meg tudják mondani, hogy mi a jó. A francba a hülye elméletekkel, a filozófusi dumákkal, éljenek õk is vidéken, aztán majd lesz joguk beleszólni a dolgokba.
Nem szeretem az okoskodó megmondóembereket, akik leereszkedõen kimondják a tutit, úgy, hogy talán évtizedek óta nem is jártak mondjuk vidéken. Olyan szociológusok és egyebek osztják az észt, akik talán azt sem tudják, hogy mi a valós helyzet Magyarországon, mert b*sznak kimozdulni a fényes fõvárosunkból. Szövegbõl már túl sok volt az elmúlt évtizedekben, csak éppen látható eredmény nincs. Kevesebb beszédre lenne szükség, akkor többre jutnánk.
Te ne TGM-nek javasoljál semmit, hanem tegyél a magad módján a szegénység ellen, ahogy TGM is a maga módján tesz. Ki vagy te, hogy számon kérjél bárkitõl is bármit?
TGM-et és a többi nagy megmondóembert szívesen megkérdezném, hogy a sok szövegen túl mi az a konkrétum, amiben segítettek a szegény embereknek. Attól, hogy valakik fellengzõs dumákkal lépnek elõ, a szegények még megdöglenek, csak ezt odafentrõl nehéz észrevenni. Javaslom az igen okos dolgokat mondó embereknek, hogy pár hetet töltsenek el a nyomorgók között, talán másképpen fognak látni egyet s mást.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások