Mozgalmas történet a művészettörténetre a két legnagyobb hatást gyakorló, robbanékony lakótársról, Vincent Van Goghról és Paul Gauguinről. 1888 novemberében és decemberében egy otthonban, "a sárga házban" éltek Arles-ban, Dél-Franciaországban. A két már majdnem középkorú, mégis teljesen nincstelen férfi feladta a tisztességet, a családot és a barátokat, hogy teljesen a festészetnek szenteljék magukat. Az utolsó reményt jelentették egymásnak - mintha csak összebeszéltek volna: Gauguin jogosan aggódott amiatt, hogy Van Gogh az idegösszeomlás határán áll, Van Gogh pedig utálta, hogy Gauguin túl sok sót tesz a húsra. Ittak, vitatkoztak, kurvákkal szórakoztak, de leginkább együtt festettek, megosztva ezt a féktelen szenvedélyt. E két hónap alatt rengetek képet festettek, amelyeket ma a modern művészet mesterműveinek tartanak, de milyen árat fizettek ezért? Vajon a barátságuk, az utolsó esélyük egymás számára, jelentett-e olyan kapcsolatot, amely túlélhette ezt a hevességet?