Weér Rebeka, az egykor szebb időket látott színésznő és író fia közös lakásban élnek együtt. Az anya mellőzöttségéért lányát, Juditot teszi felelőssé, aki disszidált az országból. Nem nézi jó szemmel fia írói törekvéseit sem, aki ebből a helyzetből próbál kiutat találni, de minél többet tud meg múltjáról, az anyjáról, apjáról és később szerelméről, annál inkább válik helyzete reménytelenné.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nem. Alföldi is rendezett Nyugalom címmel (tehát névelõ nélkül) filmet Bartis regényébõl, Makranczi Zalán és Udvaros Dorottya fõszereplésével. A magam részérõl azt sokkalta jobban sikerült alkotásnak tartom: az egy autonóm, kifejezetten drámai film (drámaiságában bizonyos mértékig támaszkodik az Anyám, Kleopátra címet viselõ színpadi változatra, amelyet szintén Udvaros Dorottya és a regény hangoskönyvre is mondó Fekete Ernõ fõszereplésével Garas Dezsõ rendezett a Nemzetinek még a Jordán Tamás fémjelezte idõszakában), ez meg egy vergõdõ adaptáció. És akkor a két rendezõ színészvezetési képességeirõl nem is beszéltünk (hogy valóban a színészvezetéssel van elsõdlegesen baj, azt Szirtes Ági alakítása mutatja, aki sokszor bizonyította filmen is, színpadon is, hogy csodálatos színésznõ, ebben a tévéfilmben azonban jellegtelen-bizonytalan). Ez a változat alig kidolgozottabb egy Barátok közt-epizódnál, Alföldi filmje pedig megrendítõ fájdalmasságával átmossa az embert. Ez a tekintetben is igaz, hogy ahogy a szappanoperák is megmondják a tutit, semmit nem bíznak a nézõre, a Vizi-féle változat is szétnarrál, szájba rág, lehetõleg elõre elmondja, hogy mit kell gondolnunk a következõ jelenetrõl. (Ráadásul az egy órából kb. 50 perc maga a film, utána a két, foglalkozását tekintve természetesen nem irodalmár fõszereplõ kérdezi az írót a mûrõl és az életérõl. Trill Zsolt sajnos elszomorítóan sekélyes, olyan, mint ha sose beszélt volna még mûalkotásról. Szirtes Áginak sajnos kevesebb tér adatik, de azzal is ügyesen menti a helyzetet. Bartis személyes vallomása legalább izgalmas, egy ponton megrázó, igaz, nem irodalmilag, hanem életrajzi vonatkozásai révén. Így vált az egy óra egyetlen meghatározó pillanatává, amikor Bartis saját édesanyja elvesztésérõl és az e felett érzett bûntudatról beszélt.) A lelki folyamatok persze elsikkadnak: ahogy egy szappanoperában, itt is mindenki változatlan az elsõ perctõl az utolsóig. A húzósabb jeleneteknek persze egyike sem került bele Vizi adaptációjába (nemhiába volt elég neki egy 12-es karika, míg Alföldi filmje 18-ast érdemelt). A két filmváltozat idõkezelése, ritmusa között is ég és föld a különbség.
Vizi Mária mentségéül persze elmondható, hogy más idõ- és költségkeretek jutnak egy tévéfilmre, mint egy egész estés mozifilmre, tehát eleve igazságtalan az összevetés. De azért láttam már az életben jól megcsinált, nem sematikus tévéfilmet, nem is egyet. És Alföldi filmje is részben MTV-s produkció.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar tévéjáték, 63 perc, 2006
Hozzászólások