André Delvaux, az álmok, a képzelet, a belső titkok rendezője ezegyszer hazája történelmi múltja felé fordul, s óriási visszhangot kiváltó lélektani drámát forgat a negyvenes évek belga valóságáról. A fasiszta megszállókkal való együttműködés bonyolult kérdésének Belgiumban volt egy egészen sajátos flamand arculata. Belgium 1830-as megalakulása után a flamand kultúra és hagyomány háttérbe szorult a franciás műveltség iránt rajongó, frankofon nagypolgárság által uralt országban. A flamand hazafiak egy része azonban nem múló reményeket táplált saját kultúrájuk újjászületéséhez. A második világháború idején, a flamand lakosság franciaellenes érzelmeket tápláló, nacionalista vezetői azt hangoztatták, hogy Németország győzelme segítené a flamand ügyet. A katolikus egyház bizonyos körei is támogatták ezt az elképzelést, s fiatalok ezreit lökték a németek karjaiba. Az egyházi vezetők számára 1943-tól vált egyértelművé, hogy el kell határolódniuk Hitlertől, de a megtévesztett fiatalokat sorsukra hagyták. A film ezt a mai napig nem tisztázott, nem vállalt, kényes problémát világítja meg, a rendezőtől megszokott stílusban, szépséges szimbólumok és a megélt valóság észrevétlen egymásba szövésével.