Hatéves kora óta, amikor 1969-ben egy nyári éjszakán Dario Cavalieri élőben követte az első Holdra szállást, soha nem mondott le arról, hogy ő is eljusson oda. „A holdkóros”, merthogy így hívják őt a szülőhelyén, egész életét ennek a megvalósíthatatlan álomnak szentelte. Az álmok különböztetik meg az embert az állattól: ezt mondta neki az apja aznap éjjel, mielőtt úgy eltűnt, hogy soha többé nem hallottak felőle.
Mario Cavalieri az édesanyjával egy vasáruboltot vezet Róma egyik negyedében, egészen addig a napig, amikor egy telefonhívás felforgatja fásult életét. Testvérét, Dariót gyújtogatással vádolják, és börtönbe került. Dario édesanyja már évekkel ezelőtt meghalt, az apja nem tud elmenni hozzá, ezért Mario marad az egyetlen rokon, aki gondoskodhat testvéréről, akit életében csak egyszer látott. Mario habozik, töpreng, kételkedik, majd úgy dönt, elindul észak felé.
A külsőre oly hasonló, de belsőre nagyon is különböző két testvér magára marad a lehetetlen vállalkozás megvalósításában.