1969. De Gaulle tábornok magányosan sétálgat az ír tengerparton. 78 éves, nemrégiben mondott le köztársasági elnöki posztjáról és közeleg halála órája. Egyedül van. Ez a magányosság annál is megrázóbb, mert fényes győzelmek állnak a háta mögött. Ezekre emlékezik vissza magányos sétáin. Például 1944-re, amikor közvetlenül a felszabadulás után a Champs-Élysées-n több mint egymillió párizsi éljenezte, mint a francia ellenállási mozgalom vezetőjét. Vagy 1958-ra, amikor a birodalom végét jelentő algériai háború után visszahívták a hatalomba és a közönség éljenzése közepette bejelentette az Ötödik Köztársaság megszületését. Intrikákkal, belső harcokkal teli,
mégis dicsőséges évek voltak ezek, amelyeket hazájának, Franciaországnak áldozott...