Kóréh Csaba 25 éve éget meszet a Vargyas patakán meghúzódó völgyben. Máshoz talán már nem is értene. Állami munkahelye megszűnt, a bánya bezárt, így más kenyérkeresés után kellett néznie. Ha májustól októberig bárki elhalad a Vargyas patak mentén, éjszakánként ott látja izzani a katlant, mellette melegszik pár ember: Kóréh Csaba és családja.
A családfő a település melletti sziklaszorosból puszta kézzel fejti ki az égetéshez alkalmas mészkő-darabokat, ezt áthordja a kemencéhez és mintegy 40 órán keresztül égeti. Ezután is embert próbáló munka következik: a kiégetés után a család nekiveselkedik a katlannak, 6 órán keresztül tart a kiszedése. Pléhedényekbe szedik ki a forró mészkövet, s rakják a Székelykeresztúrról érkezett kamionra.
Így megy ez napról-napra, májustól novemberig. De vajon így marad-e mindez tíz év múlva is? Marad-e még ez a mesterség Erdély eme szegletében, hiszen Kóréh Csaba szinte az egyedüli mészégető, aki biztosítja a két kézzel előteremtett minőséget egy teljesen elgépiesedett világban.