Lett országból modern Hamupipőke-történet érkezett a késői ötvenes évekből. A címadó "Cipő"-t a nyomvételi szándékkal gondosan felgereblyézett tengerparti homokban találják a szocializmus éber határőrei. Hadbíróság terhe mellett kell meglelni gazdáját. A katonák tehát egy "gyanús nőszemély" nyomába erednek, akinek a lábára illik a bűnjelként lefoglalt topánka. Persze nem találják, hiszen mindvégig ott van a szemük előtt. A nézőponttal lehet a baj, amin keresztül mi is látunk: lassan szemlélődő kamerával pásztázzuk a fekete-fehérben az álmos határ menti kisvárost, a tűzfalakat, tetőket, trafikokat, utcákat, majd sorban a lakásokat, üzemeket, iskolákat. Sehol nem történik semmi, a szocializmus megállt, ólmos idejét és bizonytalan, szétfolyó tereit látjuk, leíró jelleggel. A végére kiderül, annyi történt mindössze, hogy néhány fiatal megivott egy-egy üveg sört, s közülük valaki leszaladt a tengerhez. Ennyi szabadság elég, hogy alapjaiban felforgassa a rendszert, riadóztatva a rend őreit: hát nem nyugszanak ezek a svédek.