1957 tavaszán egyik vidéki városunk börtönében közös vizsgálati cellába kerül három női gyanúsított: egy tanárnő, aki harcolt a forradalomban, egy fiatalkorú, gyermekgyilkos cigánylány és egy cigány énekesnő, aki megölte a szeretőjét.

Az énekesnőnek kegyelmet ígérnek, ha információkat szerez a tanárnőtől, annak 56-os tevékenységéről.

A két nő bonyolult viszonyát ragadja meg a történet: egyre jobban megértik egymást, s a megértés végül feltétlen szeretetté nemesül.

A film megjeleníti a kihallgatások, manipulációk iszonyatát. A tanárnőt végül apja érdemeire való tekintettel szabadon engedik, a cigány énekesnőt pedig, mint felesleges terhet, elpusztítják.

A félig gyermek cigánylány mindezt átéli és kibontakozó személyiségén átszűri. Amit lát és érez, azt lerajzolja, a manipulatív céllal adott papírlapokon megörökíti iszonyú emlékeit. Testét ugyan tönkreteszik, lelkét azonban a képzelet szárnyalása megóvja a pusztulástól.