Én vagyok a Skála Kópé, én vagyok a Kistehén, Kék csibe a Maggitól – íme a legjobb dúdolható reklámok, amik örökre az agyunkba égtek.
1990. környékén a Skála Kópé már a kiégett kabalák szigetén töltötte száműzetését, az ország népében pedig élt a remény, hogy a „Jóska-Gyurka-véreshurka”- és a „nem lehet megunni”-kaliberű szellemi szőnyegbombázás befejeztével a reklámok univerzumában is beköszönt a rendszerváltás. Bizonyos értelemben így is történt, de nem állítjuk, hogy volt benne köszönet.