Jó érzés egy híres festményben gyönyörködni, de még jobb, ha a szobánk falán lóg. Legalábbis vannak, akik így gondolják, s tesznek is azért, hogy így legyen.
Ady Endre versében Páris dalol, dalol, én pedig, amikor a Gare de l’Est mellett sétáltam el, csak nevettem a költőn, aki meghalt belül, amikor a vasszörnyetegen (mármint a vonaton) sírva-ríva hagyta el a francia fővárost. Aztán hazajöttem én is.