Az Amerikai psycho a kapitalista életforma kegyetlen és felkavaró szatírája, főhőse, Patrick Bateman viszont sokak számára egyszerre antihős és mintakép.
Nemrégiben kaptam egy kérdést: mit olvasson az a turista, akit nemcsak a Dob utcában és környékén található, a nyugati pénztárca vastagságához mérten rendkívül olcsó sörözők, a Várnegyed és a dunai krúzhajók érdekelnek, hanem a kultúránk is.
Szabad-e a szex? - évtizedek óta talán ez a feministák egyik legforróbb kérdése, amire generációról generációra homlokegyenest ellenkező válaszok születnek.
Nem készül második évad a Netflix legfuribb, legeredetibb animációs sorozatához. Pedig az Éjféli gospel páratlanul szellemesen és érzelmesen beszél halálról, lelkiségről és önmagunk megtalálásáról.
Az elsők között hívta fel a figyelmet a megváltozott ökológia veszélyeire, az utóbbi időben a klímaváltozás hatásai miatt aggódott, de mindenekelőtt tudós volt, aki szakmája és laikusok képzeletét ejtette rabul a Gaia-elmélettel.
Lehetetlennek tűnik, hogy egyszer az ember újra a természettel harmóniában létezzen, de lehet, hogy csak a szavak hiányoznak arra, amit most érzünk és ahogy élnünk kellene.
Sokan imádják, mások szerint csupa klisé, alig jobb, mint Coelho. Vagy hát rosszabb, mert Coelho legalább nem nőgyűlölő. Újraolvastam a Zorbász, a görög című regényt, és nem bántam meg. De nem ugyanazt olvastam, mint először.
Most, hogy tombol a hőség, csábító a gondolat, hogy nem a forró szavannákon lett belőlünk ember, bölcsőnk volt az árnyat adó erdő is. Az antropológia legalábbis erre jutott néhány felfedezés alapján az elmúlt évből. Buddy Endre jegyzete, 40 Celsiusban.
Ha valaki rendszeresen olvassa Buddy Endre immár több mint egy éve gyarapodó blogját, észrevehette, mennyire kedvelem a kisebb témák sok évszázadot átfogó kultúrtörténeteit.
Három iromány ért össze bennem, plusz két újsághír. Erre mondják, hogy fogyasztom az irodalmat. Meg a híreket.
Ma kilenc képkockából ki kellett választanom ötöt, hogy bebizonyítsam, nem vagyok robot. A robot meg boldog és szomorú, állítja, lelke van, de mégsem érző lény.
Lúdtollal nem lehet agresszív kommentet írni, töltőtollal meg muszáj dőlten. A golyóstoll sok mindenen segít, de az ínhüvelygyulladáson nem. A laptopot viszont ütni-vágni kell, hogy írjon. Így született ez a cikk is.
Eltévedt egy kardszárnyú delfin a La Manche csatornánál és több mint negyven kilométert úszott felfelé a Szajnán. Az állatvédők, a hatóságok, a szakemberek, na meg a bámészkodók csak találgatták, miért szakadt el a párjától a négyméteres hím, miért hagyta el a jó ismert tengert.
Miközben bizonyos témákat a bal-, másokat a jobboldal karol fel, az égető problémákkal nem tudunk megküzdeni, mert azok politikai szekértáborokon belül maradnak.
Orwell szerint minden vicc „egy apró forradalom”. Az orosz-ukrán háború bővelkedik a humoros epizódokban, a tragikus események közepette az ostromlott fél azt üzeni, akkor aggódjunk igazán, amikor már nem nevetnek. Végtére is tényleg komikust választottak elnöknek.
Két nehéz dolog van ezen a világon: figyelni és nem figyelni. Pedig érdemes mindkettőt a megfelelő helyen gyakorolni, a figyelem ugyanis valódi arany a modern világban.
Az Ezüstgolyó című novella elemzése is a feladatok között volt a középszintű érettségin. Az „L” betű rejtélye felborzolta a kedélyeket, de a diákok inkább választották ezt, mint az összehasonlító verselemzést.
Egy átlagos ember 450 szelfit készít évente, egy ötszáz éves önarckép viszont nem csak azért értékes, mert kevés van belőle, hanem mert világunk nem elhanyagolható ideáját ábrázolja: saját magunk képét. Kis kultúrtörténeti séta az első tükröktől a sokmilliárd dolláros szelfikameraiparig.
Az ország felének talán már örökre elvették a kedvét a Légy jó mindhalálig olvasásától, de én azért csak biztatnék mindenkit egy felnőttkori második nekifutásra.
Franz Kafka utolsó elbeszélése egy vakondszerű állatról szól, amely addig ás és kutat vélt vagy valós veszély után, míg saját élőhelyét is tönkreteszi. Nem véletlenül jut eszembe a történet.