Törvényszerűségek, meglehet, a moziban is vannak, a nézőt mégsem korlátozza semmilyen szabály: míg a Pixar művészeit azért
Minden szubkultúrát körberöhögcsélnek, nem ússza meg senki sem. De a hippik, a punkok, a bőgatyások, a gótok, a geekek, a
A nagyközönséghez is eljutó kortárs trash-filmek (egykor) jó nevű rendezői számára a kikacsintós irónia volt úgyszólván a
Fogadni mernék, hogy Eli Roth álmában sem gondolta volna, hogy renoméját egyszer majd, ha akaratlanul is, maga a nagy Lars
Próbálkoznak, próbálkoznak, de a régi kések újfent élesre fenése csak nem sikerül a hollywoodi horrorok lelkes iparosainak.
Kevés kínosabb dolog van annál, amikor egy igazodási kényszerrel sújtott rendező romló hallásával már nem észleli jól, hogy
Változik a világ, és minden híreszteléssel szemben a progresszió sem veszett ki belőle egészen: még a világpremier előtt
Valóságos agresszió közvetlen megtapasztalásakor a tudás, hogy a fogat fogért elv a bánat és pusztulás földjére vezeti az
Az üldöző - Viseltes zsánerben indított filmnél már az is öröm, ha a darab legalább kicsit eltér a sablontól, így aztán csak
Manapság hírértékű, ha relatíve friss olasz hentesáru érkezik az üzletekbe. Most az jönne, hogy ez irányú gyakorlatuk miatt