Marina Abramovićcsal kegyesebben bánt az idő, mint ahogy ő bánt a testével. Önéletrajzát olvasva arra gondoltam: hogy van még életben ez a nő? Mi a titka, hogy 74 éves, de húszat letagadhatna? Aztán persze akadtak ennél mélyebb észrevételeim is.
Jack Kerouac szélesvásznon? Joyce-adaptációt készít Tarr Béla? Nádas Péter iMAX szemüveggel? Buddy Endre szerint sok-sok kiváló regényfeldolgozást készítettek filmesek, de az egész mégiscsak olyan, mintha le akarnánk festeni egy szimfóniát. Nem menne. És nem hallanánk.
Első közéleti élményemnek talán azt mondhatom, amikor egyszer egy általános iskolai tanórán – mivel éppen a kormány, az ellenzék és a politikai pártok fogalmairól volt szó – önkéntelenül is kiszaladt belőlem a vallomással is felérő kijelentés: – Pfujj, ______! – és mondtam az egyik politikai párt nevét.
Mit olvasson az Ember gyermeke? Jókait, Wass Albertet, Zrínyit? Kosztolányit, Salingert, Tolkient? Talán a legjobb, ha hagyjuk barangolni abban a végtelen könyvtárban, amit Borges bábelinek nevezett, tudva, hogy sem ő, sem mi nem fogunk a végére érni. Lectori salutem! Ez Buddy Endre első posztja.