„Én, François Charles Lemprière, kereskedő, köszöntelek téged, utódom, bármikor olvasod is ezt, és bárki legyél. Talán a fiam, avagy az unokám vagy, ámbár nem hiszem. Félek, sok nemzedékbe, több esztendőbe telik, mire ezt a dolgot rendezni lehet. De ha olvasod ezt a levelet, akkor a törlesztés közel, s itt róva e sorokat London városában, menedékemben és száműzetésem helyén, örvendek, hogy eljöttél végre.”
Kicsit aggódtam, mert a Cartaphilus kínálata némileg átrendeződött tavaly, és ennek a változásnak többek között kedvenc francia szerzőm életművének megjelenése is áldozatául esett.