(Bocs a duplázásért)
olvastam ezt nálad:
"Ebben a filmben egyébként tényleg mindennek volt jelentősége, pl amikor Sharon emlegeti Jaynek, hogy elmondja Jim Morrisonnak, hogy .... hallgat (sajnos nem ismerem a bandát, de a filmben lévő zenéjük nagyon tetszett) meg a Playboy villának is jelentősége volt."

Mégis mi volt a jelentősége annak, hogy más zenét hallgat? Vmi könnyedebbet mint a Doors?
https://hu.wikipedia.org/wiki/Paul_Revere_and_the_Raiders
Belerakott két akkori együttest. Fantasztikus.

Mégis mi volt a jelentősége, hogy benne van a Playboy villa? Semmi. Korkép. Több évtizedig. :)

olvastam ezt nálad:
"Ebben a filmben egyébként tényleg mindennek volt jelentősége, pl amikor Sharon emlegeti Jaynek, hogy elmondja Jim Morrisonnak, hogy .... hallgat (sajnos nem ismerem a bandát, de a filmben lévő zenéjük nagyon tetszett) meg a Playboy villának is jelentősége volt."

Mégis mi volt a jelentősége annak, hogy más zenét hallgat? Vmi könnyedebbet mint a Doors?
https://hu.wikipedia.org/wiki/Paul_Revere_and_the_Raiders
Belerakott két akkori együttest. Fantasztikus.

Mégis mi volt a jelentősége, hogy benne van a Playboy villa? Semmi. Korkép. Több évtizedig. :)

Két tévedés az összegyűjtött infókhoz:
1) Linda Kasabiant nem kellett noszogatni a vallomástételre, már vádalku nélkül is kibeszélte volna magából a történteket, annyira le volt sújtva a többiekkel ellentétben. Ügyvéde nyomására, tanácsára várta meg végül a felajánlott alkut.
2) Lynette Fromme Squeaky/Cincogi, aki ebben a filmben a hátsó házban a főnök, aki az öreg ranch tulajdonos gondozója, nem enyhébb büntetéssel úszta meg, hanem nem is vett részt a gyilkosságokban, mint még jó pár másik szekta tag sem. A Ford merénylet miatt kapott börtönt, 2009-ben, laza 34 év után szabadult végül az életfogytból.

51 évvel ezelőtt pont ilyenkor már folyt a vérengzés a házban, de az is lehet, hogy ekkora már mind halottak voltak...R.I.P. Sharon Tate, Jay Sebring, Abigail Folger, Woytek Frykowski, Steven Parent. Sharon meg nem született fia, Paul Richard Polanski állítólag kb 2 hét múlva halt meg (eddig próbálták életben tartani)

1. verzió:
Hónapokkal később tudta meg a világ, mi is történt valójában az 1969. augusztus 8-ról 9-re virradó éjjel a Tate-villában. A gyilkosok éjféltájban érkeztek a házhoz. Hárman voltak (Susan Atkins, Patricia Krenwinkel és Charles „Tex” Watson), mindnyájan Charles Manson hippivezér feltétlen hívei, akik vezetőjük parancsára jöttek a Benedict Canyonba, hogy megöljenek mindenkit, akit a villában találnak. A negyedik, Linda Kasabian volt a sofőr, mivel csak neki volt jogosítványa. Kasabian a gyilkosságokban nem vett részt, bár némelyiknek a szemtanúja volt, ezért lehetett később a vád koronatanúja. Első lépésként Tex elvágta a telefonvezetéket, majd a fiatalok átmásztak a kerítésen. A sötétbe ekkor egy gépkocsi fényszórója hasított bele. Az autóban a 18 éves Steven Earl Parent (1951–1969) ült, aki látogatóban volt barátjánál, a Polański-villa gondnokánál, William Garretsonnál. A kocsi megállt a kerítésnél, Parent kinyújtotta a kezét, hogy megnyomja a kapunyitó gombot. Ekkor megjelent Tex, egyik kezében egy revolverrel, másikban egy késsel. Parent az életéért könyörgött, megígérte, hogy semmit nem fog elmondani abból, amit látott. Védekezésül egyik karját az arca elé emelte. Tex a csuklójánál megsebezte a késsel, ezután négyszer a fiúba lőtt, majd összevissza szurkálta. A gyilkosok ezután a ház felé vették az irányt, ahová a hátsó bejáraton keresztül jutottak be.

A nappaliban találták Woytek Frykowskit (1936–1969), aki egy heverőn aludt. Tex parancsára Susan Atkins összekötözte a férfi kezeit egy törölközővel. Ezután a nappaliba terelték Abigail Folgert (1943–1969), valamint Sharon Tate-et és Jay Sebringet (1933–1969) is, akik addig mit sem sejtve a színésznő hálószobájában beszélgettek. Mindenkit arra kényszerítettek, hogy feküdjenek hasra a földön. Sebring nyaka köré egy kötelet kötöttek, melyet átvetettek a mennyezeti gerenda fölött, és a másik végét Sharon nyakára csomózták. Sebring arra kérte a támadókat, hogy bánjanak kíméletesen az állapotos színésznővel. Válaszul Tex közvetlen közelről Jaybe lőtt, majd a fegyver agyával gyakorlatilag szétverte a férfi fejét. Sebring elvérzett. Frykowski és Folger közben kiszabadultak. Frykowski rátámadt Susan Atkinsre, aki négyszer a férfi lábába szúrt, és Tex után kiabált. Tex többször fejbevágta Woyteket a fegyver agyával. Frykowskinak sikerült valahogy kiszabadulnia, és a kertben segítségért kiabálva próbált elmenekülni a tettesek elől. Tex utolérte, kétszer rálőtt, majd a késével összevissza szurkálta. Abigail Folger közben Patricia Krenwinkellel kezdett tusakodni. A fiatal hippilány többször Folgerbe szúrta a kését, ám Abigailnek mégis sikerült valahogy kijutnia a kertbe. Krenwinkel felemelt késsel ment utána. A gyepre lökte az áldozatot, és az erősítésként érkező Tex közreműködésével számtalanszor beleszúrt. Abigail feladta az ellenállást, utolsó erejével azt mondta a gyilkosainak, hogy nem védekezik tovább, végezzenek vele minél előbb.

Bent a villában Sharon valószínűleg sokkos állapotba került, miután végig kellett néznie korábbi szerelme, Sebring brutális meggyilkolását, és alighanem hallotta barátai halálsikolyait is a kertből. A színésznő könyörögni kezdett támadóinak. Pénzt ajánlott számukra, és azt kérte tőlük, ne öljék meg őt, engedjék megszülni a gyermekét. Susan Atkins ekkor ezt mondta neki: „Look, bitch, I have no mercy for you. You're going to die and you'd better get used to it.” (Ide figyelj, te kurva, nincs kegyelem a számodra. Meg fogsz halni, és a legjobb, ha beletörődsz ebbe.) Ezután Atkins és Tex a késeiket többször Sharonba döfték, aki utolsó szavaival édesanyját szólongatta. A későbbi halottkémi vizsgálatok szerint 16 szúrás érte a színésznőt, ebből 5 halálos volt. Atkins a mészárlás után Tate vérébe mártott egy törülközőt, és a „Pig” (Disznó) szót mázolta vele a bejárati ajtóra. A nyomozás során derült ki, hogy a gyilkosok még véresebb bűncselekményt akartak volna végrehajtani. Susan Atkins hónapok múlva azt vallotta, ki akarták vágni a magzatot az anyja hasából. A bűntény felfedezése után az orvosok megkísérelték megmenteni a meg nem született gyermeket, ám a szúrások következtében a magzat menthetetlen volt. A gyerek posztumusz a Paul Richard Polański nevet kapta: anyjával együtt helyezték örök nyugalomra a Holy Cross temetőben. Tate és Sebring temetésére néhány óra különbséggel került sor, hogy a gyászolók mindkét eseményen részt tudjanak venni.

A gyilkosságot másnap reggel fedezte fel Winifred Chapman, a színes bőrű bejárónő. Chapman asszony meglepődve vette észre, hogy a bejárati oszlopról elvágott kábelvég lóg. A kertben egy furcsán parkoló autót is látott. A személyzeti bejárón át ment be a házba. Telefonálni próbált, de a készülék süket volt. Keresztülment az ebédlőn a nappali felé, az átjáróban viszont két véres koffert vett észre. Vér volt a padlón, a földre dobott kéztörlőkön, a falakon. A nyitva hagyott főbejáraton át a kertbe lehetett látni: a gyepen egy holttest hevert. Chapman asszony sikoltozva kirohant a házból, és közvetlenül a parkoló autó mellett haladt el, amelyben újabb holttestet látott. A szomszédok hívták ki a rendőrséget. 9 óra tájban érkezett meg az első járőrkocsi. A tragédia híre gyorsan elterjedt, egymás után érkeztek a rendőrautók, majd az újságírók és tévériporterek.
A nyomozás elképesztő rendőri baklövések kíséretében zajlott, nem is csoda, hogy hetekig semmilyen eredményt nem értek el. Tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően kerültek rendőrkézre a tettesek. A helyszínelő rendőrök amatőr módon jártak el, cipőjük talpán széthordták a házban a vérnyomokat, a fegyver agyából származó fadarabkákat eredeti helyükről elrugdosták, sőt az egyik rendőr idő előtt letörölte a kapunyitó gombon talált véres ujjlenyomatot, állítása szerint azért, hogy kijusson az épületből! A nyombiztosító később azt vallotta, hogy annyira lehangoló volt ez a szakszerűtlenségre valló eljárás, hogy végül nem is vett mintát mindegyik vértócsából. Mindez megnehezítette annak rekonstruálását, hogy az áldozatok hogyan mozogtak a házban a támadás után, milyen sorrendben történtek a gyilkosságok. (Ráadásul később a tettesek egymásnak ellentmondó vallomásokat tettek.) Őrizetbe vették a villa gondnokát, a fiatal William Garretsont, gondolván, hogy ennyi hulla között csak a helyszínen talált élő ember lehet a tettes. Valóban hihetetlenül hangzott, de a bűntény idején a gondnoki épületben tartózkodó Garretson azt állította, semmit nem hallott a lövésekből és az áldozatok sikolyaiból. A szomszédok később azt vallották, hallottak lövéseket, sőt volt, aki sikolyokat is, ám a Benedict Canyon sajátos elhelyezkedése miatt úgy vélték, megtévesztő visszhangot, egy késő esti tévékrimi hangjait hallották. Garretsonról néhány nap alatt kiderült, hogy ártatlan, szabadon kellett engedni.

2. verzió:
A Tate-gyilkosságok: Két nappal Beausoleil letartóztatása után Manson kiadta a jelszót a Családnak a Spahn-tanyán: „Itt az idő a Helter Skelterre”.

Augusztus 8. éjszakáján azzal bízta meg Watsont, hogy vigye Atkinst, Linda Kasabiant és Patricia Krenwinkelt (az egyik stoppos lányt, akit annak idején Dennis Wilson állítólag felvett) „abba a házba, ahol korábban Melcher lakott” és „öljenek meg minden ott-tartózkodót a lehető legborzalmasabb kegyetlenséggel”. A lányoknak azt mondta, engedelmeskedjenek Watsonnak.

Amikor a négyes megérkezett a Cielo Drive 10050 telekbejáratához, Watson - aki korábban Manson utasítására járt már ott - felmászott a kapu közelében levő telefonoszlopra és elvágta a telefonvonalat. Röviddel éjfél után járt az idő, augusztus 9. hajnalán.

Ekkor levitték a kocsit a házhoz vezető domb aljába, leparkoltak és visszamentek a házhoz. Mivel attól tartottak, hogy a kapuban áram, vagy riasztó lehet, a tőle jobbra eső bozótos parton másztak át, és a földre feküdtek. Ekkor a birtok egy távolabbi része felől érkező gépkocsi fényszórói világították meg őket. Watson azt mondta a lányoknak, hogy maradjanak fekve a bozótban, ő maga pedig előlépett, megálljt intett a vezetőnek, a 18 éves Steven Parentnek, majd késsel megvágta a fiú csuklóját és négyszer belelőtt.[87][88] Watson, miután kivágta a ház egy nyitott ablakán a szúnyoghálót, azt mondta Kasabiannak, hogy maradjon lent a kapunál és őrködjön. Ezután Watson bement az ablakon és a bejárati ajtón beengedte Atkins-t és Krenwinkelt is.
A mészárlás: Watson suttogására Polanski barátja, Wojciech Frykowski, aki a nappaliban aludt egy díványon, felébredt. Watson fejbe rúgta. Amikor Frykowski megkérdezte tőle, hogy ki ő es mit csinál ott, Watson így válaszolt: „Az ördög vagyok, és az ördög ügyeit intézni jöttem.” ("I'm the devil, and I'm here to do the devil's business.")

Watson utasítására Atkins megtalálta a ház másik három lakóját, és Krenwinkel segítségével a nappaliba vitte őket. Egyikük a nyolc és fél hónapos terhes Sharon Tate volt, a másik a barátja és korábbi szerelme, Jay Sebring, neves fodrász, a harmadik pedig Frykowski barátnője, Abigail Folger, a Folger Coffee vagyon örököse.Tate férje, Polanski Londonban dolgozott egy filmen.

Watson a nyakuknál fogva elkezdte összekötözni Tate-et és Sebringet egy gerendán átvetett kötéllel. Sebring tiltakozott a Tate-tel szembeni durvaság miatt, erre Watson rálőtt, és többször arcon is rúgta. Miután Folgert visszavitték a szobájába a pénztárcájáért, amiből 70 dollárt átadott Atkinsnek, Watson hétszer megszúrta Sebringet.

Frykowski, akinek a kezét egy törölközővel kötözték össze, kiszabadult, de Atkins, aki egy késsel őrizte, megszúrta a lábát.[90] Ahogy Frykowski az első ajtón keresztül menekült, a nyomába eredő Watson többször fejbe vágta a puskájával, ami el is tört, többször megszúrta és kétszer rá is lőtt. Körülbelül ugyanekkor ért a bejárathoz Kasabian, aki az útról a „szörnyű hangok” miatt sietett a házhoz, és azt hazudta Atkinsnek, hogy valaki jön, de nem tudta megállítani a vérontást.

A házon belül Folgernek sikerült elmenekülnie Krenwinkeltől és egy hálószobai ajtón keresztül a medence felé menekült. Krenwinkel üldözte, a ház előtt utolérte, megszúrta és megállította. Végül Watson végzett vele; a két támadó huszonnyolcszor szúrta meg. Ahogy Frykowski is a ház előtti gyepen tántorgott tovább, Watson neki is megadta az utolsó döfést; őt ötvenegyszer szúrták meg.

A házban Atkins és/vagy Watson megölte Tate-et is, aki összesen tizenhat döfést kapott.[92] Tate könyörgött, hogy legalább addig élhessen, amíg megszüli a gyermeket. Halála előtt Atkins azt mondta neki: "Look, bitch, I have no mercy for you. You're going to die and you'd better get used to it." (Nézd, te kis kurva, nincs kegyelem számodra. Meg fogsz halni és jobb, ha beletörődsz ebbe!") Halála előtt Tate az édesanyjáért kiáltott.

Amikor a Család négy tagja útnak indult a Spahn-tanyáról, Manson arra biztatta a nőket, hogy majd „hagyjatok egy jelet... valami boszorkányosat”. A korábban Frykowski kezét összekötő törölközőt használva Atkins Tate vérével azt írta fel a bejárati ajtóra: "pig" („disznó”). Útban hazafelé a csoport tagjai levetették véres ruháikat és a dombok közt a fegyverekkel együtt megszabadultak tőlük.

Letartóztatása után a Sybil Brand Intézetben Atkins azt mondta a cellatársainak, hogy ő ölte meg Tate-et. Később az ügyész és a grand jury előtt arra utalt, hogy Tate-et Tex Watson döfte le.[18][84] 1978-as önéletrajzában Watson is azt állította, hogy ő szúrta le Tate-et és nem Atkins.[90] Mivel azonban tudta, hogy az ügyész és a Tate-LaBianca gyilkosságok többi vádlottjának ügyét tárgyaló bíróság szerint Atkins szúrta le Tate-et, hamisan azt vallotta, hogy nem ő maga tette.[95] Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy Watson részt vett Folger és Frykowski megölésében. A lány 28, szerelme pedig 51 késszúrást kapott, s ezek leadása hosszú időt vehetett igénybe. Nem valószínű, hogy Atkins megvárta bűntársát, aki addigra már igen fáradt lehetett.

A következő éjszaka újabb brutális gyilkosság történt: az áldozatok Leno LaBianca (1925–1969) szupermarket-tulajdonos és második felesége, Rosemary (1930–1969) voltak. Az áldozatok testét több erős ütés és szúrás érte, vérrel mázolt szavak (Death to Pigs!; Helter-Skelter; Rise) voltak a falakon. A két, egymást követő éjszaka elkövetett brutális mészárlás között nyilvánvaló volt a hasonlóság (különös kegyetlenség, szúróeszköz és fegyver együttes használata, véres feliratok), ennek ellenére külön ügyként kezelték őket, külön nyomozócsoport foglalkozott velük, akik egymással is rivalizáltak, nem volt közöttük információcsere. A szokatlan eljárás magyarázata az volt, hogy a Polański-villában néhány gramm kábítószert találtak, ezért az ügyet azzal hozták összefüggésbe, a LaBianca-házban viszont nem volt kábítószer, ezért azt az ügyet „szokásos” bűncselekményként kezelték. Noha a Polański-villában használt gyilkos fegyvert egy gyerek megtalálta a házuk kertjébe dobva, az apja pedig beszolgáltatta azt a rendőrségen, a pisztoly sokáig mégsem jutott el a nyomozókhoz. A fegyver körözéséről szóló rendőrségi körlevél ugyanis adminisztrációs hiba folytán pont arra a rendőrőrsre nem érkezett meg, ahová a pisztolyt leadták. A lelkiismeretes apa azonban a tévében közzétett felhívások hatására biztos lett abban, hogy a gyilkos fegyvert adta le, és reklamálásának köszönhetően a pisztoly végül a nyomozókhoz került. A helyszínen talált fadarabkák pontosan illettek a talált fegyver markolatába.

A LaBianca-ügy nyomozói fedezték fel az összefüggést a falakra mázolt véres feliratok és a The Beatles akkori utolsó nagylemeze, a The White Album között. Ezen a lemezen szerepel a Helter-Skelter című dal (a tettesek hibás helyesírással „Healter-Skelter”-t mázoltak a falra), a Piggies című szerzemény, valamint a Revolution No. 9 című felvétel, amelynek hangmontázsában (a későbbi vallomás ezt állította) géppisztolyropogás mellett egy férfihang azt ismételgette, hogy „Rise” (Keljetek fel!). A sötétben tapogatózó nyomozás eredményeként Los Angelesben kitört a pánik. Az emberek bezárkóztak az otthonaikba, ugrásszerűen megnőtt a fegyverek, a biztonsági berendezések és az idomított házőrző kutyák eladásának száma. Hivatalos magyarázat híján a leghajmeresztőbb pletykák keltek szárnyra. Ezek egyike volt, hogy valójában a gyászoló férj, Roman Polański rendelte meg a gyilkosságot, hogy végezzen feleségével és annak volt szeretőjével. Mások szerint a lengyel titkosszolgálat bosszújáról van szó, az igazi célpont Frykowski volt, a többiek csak azért haltak meg, mert éppen jelen voltak. A „jól értesültek” szerint a villában mindennaposak voltak a kábítószeres orgiák, Sharon Tate sátánista szeánszok kulcsfigurája volt. E teória terjesztői Polański utolsó filmjére, a Rosemary gyermekére hivatkoztak, melynek állapotos hősnője sátánista összeesküvés áldozata lett. A szenzációhajhász média úgy állította be a mészárlás áldozatait, mint akik hivalkodó, laza erkölcsű életmódjukkal valósággal kiprovokálták borzalmas halálukat. Fényképekkel akarták igazolni Tate részvételét a sátánista rítusokon, ám később kiderült, hogy Az ördög szeme forgatásán készült fotókat manipulálták. Polański arra gyanakodott, valamiféle bosszúállás történt. A rendezőt a Life magazin lefényképezte a gyilkosság helyszínén, a nappaliban, ahol felesége megszáradt vére volt a padlón, valamint a bejárati ajtó mellett, melyre Sharon vérével a „Pig” szót mázolták. A rendező azt mondta, ezekkel a fotókkal szerette volna felrázni az embereket, remélve, hogy valaki értékelhető információval áll elő. Ugyanakkor sajtótájékoztatót tartott, ahol könnyeivel küszködve kérte az újságírókat, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, és tartsák tiszteletben felesége és barátai emlékét.

A tettesek Mansonnal egyetemben tulajdonképpen egy másik, jelentéktelen ügy miatt jutottak rendőrkézre. Susan Atkins a börtönben a gyilkosságokkal hencegett a cellatársnőjének, aki az információkat elborzadva adta tovább a börtönséta során egy másik barátnőjének, egy őrizetbe vett prostituáltnak. Ez a nő (Ronnie Howard) végül nagy nehézségek árán érintkezésbe tudott lépni a rendőrséggel. A bűnügy bizonyítása azonban igen körülményesnek tűnt, hiszen hiányzott az indíték, és senki nem volt hajlandó Manson ellen vallani. Az ügyész jobb meggyőződése ellenére az egyik gyilkosnak, Susan Atkinsnek ajánlott vádalkut, amennyiben hajlandó Manson ellen vallani. Szerencsére előkerült Linda Kasabian, akit nehezen ugyan, de sikerült rábírni a tanúskodásra, ezért Atkins is a vádlottak padjára kerülhetett. A nyomozás végül feltárta az indítékokat is. Mansonnak a Beatles volt a példaképe, a férfi zenészkarrierről álmodott, ezért szoros kapcsolatot ápolt a Polański-villa korábbi lakójával, Terry Melcherrel. A lemezproducer állítólag élvezte a Manson barátságából származó előnyöket (kábítószer, mindenre kapható lányok), ám végül megtagadta Manson lemezének kiadását, és megszakította vele a kapcsolatot. A hippivezér hiába próbált vele újra érintkezésbe lépni. Többször elment a villába, egy ízben Sharon Tate-tel is találkozott, aki a nappaliból kitekintve észrevette a kertben ácsorgó, gyanús külsejű férfit. Sharon éppen jelen lévő fotós barátja, Shahrokh Hatami vonta kérdőre a Mansont, hogy kit keres. A ház lakóit kevésbé ismerő Hatami azt gondolta, hogy a férfi által keresett személyek talán az épület mögötti gondnoki házban tartózkodnak, ezért azt válaszolta Mansonnak: „Take the back alley”. Hatami a gondnoki épülethez vezető hátsó ösvényre gondolt, ám a „back alley” az angolban a szemét összegyűjtésére szolgáló hátsó utcát is jelenti. Manson megsértődött a szóhasználaton, ami tovább táplálta gyilkos indulatait a Cielo Drive 10050 lakói iránt. Engesztelhetetlen gyűlöletet érzett a szórakoztatóipar képviselői ellen, akiknek sikerült karriert elérniük, amire ő hiába vágyakozott. Zavaros ideológiájának része volt egy óriási felkelés terve, a „nagy összevisszaság” (helter-skelter), amelynek során a feketék lemészárolják a gazdag fehéreket, mire a fehérek végeznek a feketékkel, aztán színre lépnek Mansonék, és átveszik az irányítást. A gyilkosságok célja az volt, hogy ezt az összevisszaságot kirobbantsák. A peres eljárás során Mansont és társait ugyan bűnösnek találta a bíróság, ám mire a halálos ítélet végrehajtására sor kerülhetett volna, Kalifornia államban megszüntették a kivégzéseket. A Manson-család egyik tagja, Lynette Fromme enyhébb büntetéssel megúszta: róla 1975. szeptember 2-án újra hallott a világ, amikor merényletet kísérelt meg Gerald Ford elnök ellen. 1987. december 23-án megszökött a börtönből, de 2 nap után újra elfogták.

Bevallom őszintén, hogy bár számos western film több jelenete is felötlött bennem, de egyáltalán nem jutott az eszembe az a kép amit most bemutattál. Sőt, számomra most már az sem világos, hogy melyik jelenetre gondolsz ebben a filmben. Éppen ezért arra szeretnélek kérni, hogy csinálj legyél szíves egy képet ebből a filmből is, és azt is tedd be ide, mert ezek szerint számomra tényleg csak úgy lesz világos, hogy szerinted melyik jelenet az, amit Tarantino úgy állított be, hogy tisztelettel emlékezzen arra a filmre.

OFF: Igazán nem szeretném a témát más irányba elvinni, azt azonban tisztelettel szeretném megjegyzni, hogy egyetlen hozzászólás de facto nem lehet flood-olás. Lásd például: https://idegen-szavak-szotara.hu/flood-jelent%C3%A9se

Akármennyire is szalmabábozol (pláne flood-olsz), az említett jelenet akkor is erre a filmre való utalás:

"Hát nem. Az történetesen, egy konkrét western-filmre (annak egy jelenetére) való utalás."

Nem. Amire te gondolsz, azt easter-eggnek hívják a filmekben, és csak annak nem szúrja ki a szemét, hogy a kameramozgással, a stílussal és a beállításokkal is utal a westerfilmekre Tarantino, aki nem akarja látni. Ehhez még csak egy konkrét filmet sem kell felismerni, hiszen a lassú, elnyújtott cowboy lépések és a vízszintes kamera svenkek annyira jellemzőek erre a stílusra, hogy ahhoz nem is érdemes kommentárt fűzni.

Viszont azzal kapcsolatban, hogy mennyire volt teljesen hiteles a rekonstrukció, ahhoz talán elég a tanya történetét felidézni:

https://www.history.com/news/spahn-ranch-manson-family

vagy éppen a képeket:

https://rxstr.com/spahn-movie-ranch/

amikből egyébként döbbenetesen jól látható, hogy valójában mekkora kutatómunkát végeztek el a film készítésekor, hiszen még a filmben megjelenő lányok kinézete, sőt még az üléspozíciójuk is 1:1 megfeleltethetők azoknak a fényképeknek, amik fennmaradtak. Az, hogy a két lány kijön az épületből és felveszik azt az üléspozíciót, amiben a korabeli fényképek készültek, na ez nem easter-egg, hanem a hűha kategóriája.

És akkor most így, könnyed selyemzsinór formájában megküldve és valóban csak a miheztartás végett szeretném megjegyezni, hogy az ebben a filmben látott épületekben soha az életben nem forgattak korábban filmeket, merthogy ezek totálisan új(!) díszletek voltak arra való tekintettel, hogy az eredeti Spahn tanya úgy a 70-es évek elején leégett, és szinte semmi sem maradt meg belőle.

Talán nem véletlen, hogy nem is rajongtak arrafelé azért, hogy újra felépítsék a tanyát:

https://www.indiewire.com/2019/08/manson-cult-ranch-once-upon-a-time-in-hollywood-upset-locals-1202163991/

Draft összefoglaló fordítása a lényegnek:

"Reméltük, hogy az igazi Spahn Movie Ranchon forgathatunk, de azt időközben teljesen kiradírozták a történelemből. Viszont szerencsére egy kicsit lejjebb megtaláltuk azt a Corriganvill Movie Ranch-et, ami jelenleg nincs magántulajdonban, ezért megoldható volt a forgatás ezen a helyen. Csakúgy mint a Spahn Ranch, ez a helyszín is szerepelt egyszer már egy western jellegű jelenetben, és ez a helyszín is lehetővé tette, hogy úgy építhessük fel George Spahn házát egy dombtetőre, hogy az ne legyen messze Santa Susana szikláitól."

Magyarán szólva, az általad említett easter-egg lényege éppen az volt, hogy elhitesse azt, hogy "igen, ez volt az a helyszín", ahol sok filmet forgattak az 1940-1950-es években. Csakhogy ezen a filmen kívül ott soha nem forgattak semmit, és már nem is fognak. Nem volt véletlen tehát az, hogy még az autóroncsokat is bemutatta Tarantino, nem csak a "rendbehozott" területet, hiszen nem is azért kellett a manson szektának távoznia, mert gyilkoltak, vagy mert nem feleltek meg Spahn "igényeinek" a lányok, hanem azért, mert más "piti" ügyekben a hatóságok már keresték őket.

Egyszerűen fogalmazva teljesen egyértelmű, hogy Tarantino egy történelmileg döbbenetesen hiteles rekonstrukciót hozott létre a tanya 1969-es állapotáról. És minden létező jelenet csak azt erősítette meg, hogy "ez volt az a hely". Pedig ez csak egy illúzió volt. És ami mégis olyan tökéletesre sikeredett, hogy azt még a western filmek jeleneteinek a legnagyobb ismerői sem vettek észre.

Na többek között ezért egy korszakalkotó zseni Tarantino.

*

Viszont engedelmetekkel, én ezt a témát a részemről lezárnám, mert amiket elmondtam nektek, azt bárki megismerheti, hiszen ezek nem fikciók, vagy mesék, hanem történelmi tények, amik bárki számára hozzáférhetők.

Legyen boldog életetek, további jó filmezést, szórakozást!

"Logikád szerint, akkor a Bruce Lee-s jelenetben tulajdonképpen csak "verekszenek" egy jót Brad Pitt és a Bruce Lee-t alakító színész, hogy elüssék az időt valahogyan. Ugye?"

Ez a kérdés meglepő, mivel erről éppen leírtam a véleményem az eredeti hozzászólásomban. Akkor kicsit bővebben is írok erről.

Tarantino a western mellett Bruce Lee feltétlen tisztelője is, lásd például a Kill Billben a főhősre adott ikonikus sárga melegítőt. Azonban ez sem akadályozhatja meg abban, hogy a filmtörténet egyik legnagyobb mészárlását úgy vigye vászonra a 88 eszement legyilkolása során, hogy abban semmi sértő ne legyen és egyáltalán ne tűnjön paródiának. Valahogy annak a jelenetnek és Pai Mei "harcművészetének" minden szürrealitása ellenére - vagy talán éppen ezért - ereje és mondanivalója van, és a legkevésbé sem nevetségesek. Ezt nem felejtve kell tehát arra a viszonylag új "legendára", avagy megtörtént eseményre utalni, amely szerint az egyébként a forgatáson kaszkadőrként jelen lévő Gene LeBell egyszer meg tudta lepni Bruce Lee-t. Mondjuk, ismerve a méreteit és a harcművészeti tapasztalatait ez egészen hihetőnek tűnik. Ráadásul barátok is voltak, szóval ebbe simán belefért volna egy forgatáson egy olyan judo mozdulat, amivel odaveri egy kellék autóhoz. Egy dolog ugyanis bizonyos, akkoriban a forgatáson bizony látták Bruce Lee-t megverni, elesni, hiszen ez a szerepével járt abban a sorozatban. Elvégre, nem ő volt a főhős... ami elég sokat elmond az akkori színvonalról, amiben egy kínai örülhetett annak, ha nem idétlen fogsorú selypítő idiótaként állították be.

Éppen ezért én úgy gondolom, hogy annak a jelenetnek a lényege az volt, hogy "fikciós hősünket" (Brad Pittet) olyan piedesztálra emelje Tarantino, és olyan készségek birtokosaként prezentálja, ami egyértelműen irreális lett volna nem csak akkoriban, hanem manapság is. Ezzel pedig a véleményem szerint éppen azt szerette volna kifigurázni, megalázóan bemutatni, hogy sacc/kb milyen elvárást és rágalmakat fogalmaztak meg Polanskival szemben, akit bizony irgalmatlanul besároztak már akkor is. Ez is egy elégtétel volt tehát Polanski számára, hiszen ha van valaki, aki nagyjából a tökéletes ellentéte a Bruce Leet verő Gene LeBell legendájának, akkor az ő. Mindez pedig pontosan kiadja a film címét, azt, hogy MIT vártak volna el egy filmtől akkoriban az emberek, milyenek voltak a filmek, a "hősök", akik mellett egy Bruce Lee csak álarcos mellékszereplő lehetett, és hogy miképpen szerették volna a sztorit megfilmesíteni. Elég ebben az ügyben azokra a western filmekre utalni, amikre hivatkozni szeretnétek éz amikben mindig a cowboyok és a katonák voltak a hősök és a jók, a felsőbbrendűek, a becsületesek, az indiánok pedig a csúnya és gonosz-koszos primitív alkoholista vérszomjas gyilkos népség. Na ennek a korszaknak valóban vége lett a '60-as években, de ez talán nem is akkora baj. Ronald Reagent sem a filmes zsenije alapján ítélik meg, hanem az elnöksége alapján. Talán nem is véletlenül.

Az ártatlanságot és az ártatlanság korát ugyanis a szó szoros és átvitt értelmében is meggyilkolták mansonék. Nem az volt az új kor kezdete. Még csak nem is az volt a réginek a vége. Akkor az dőlt el menthetetlenül, hogy a régi világ helyébe nem a tisztaság, az ártatlanság fog kerülni, hanem a hideg és számító profit, ami a maradékát is be fogja darálni a hippy mozgalomnak és a világ megváltására irányuló tiszta elképzeléseknek.

Abban a világban pedig annak az életformának és azoknak a filmeknek, amik addig készültek - egyszerűen már nem maradt hely. Ezért volt egyszer egy ártatlan Hollywood is, és lett belőle valami egészen más. De ez már egy másik történet. És én úgy gondolom, hogy többek között erről fog szólni Tarantino utolsó filmje.

Hát valahogy sejtettem. :)

"Az a része a filmnek történetesen éppen egy egészen pontos történelmi rekonstrukció."

Hát nem. Az történetesen, egy konkrét western-filmre (annak egy jelenetére) való utalás.
Most szándékosan nem írom le a címét, aki ismeri (szerintem az egyik legjobb a műfajban) és olyan sokszor látta mint én, annak biztosan beugrott.
Neked nem.

?????

Hogy lehet "meggyalázni" vagy "lelakni" egy elhagyott, amúgy még csak nem is ikonikus díszletet avagy helyszínt? Az utolsó jeleneteket talán évekkel korábban forgatták a díszletekkel. Ezek ráadásul eleve csak díszletnek épültek, ezért évek múlva már alanyi jogon kezdett leromlani az az állapotuk, amit eleve nem is építettek lakhatóra. A díszletek szerepe a forgatás végéig tart, akkor vagy elbontják azokat, vagy otthagyják mint a pilisi egri várat. Nem mellesleg, olyat se állított még senki, hogy mansonék lakták volna le a tanyát. Azt meg gondolom te sem gondolhatod komolyan, hogy éppen az USA-ban, a vadnyugaton ne zavarták volna el ezeket egy értékes birtokról, vagy egy forgatás helyszínéről.

Történelmi tényekről ezért nem érdemes vitát nyitni, mert azok magukért beszélnek.

A manson szektának esélye se lett volna odaköltöznie Amerikában, ha nem végeztek volna "hasznos" munkát. Mi sem állna távolabb tőlem mint az, hogy a szektát védjem, de sajnos a közismert történelmi tényekkel teljesen felesleges vitatkozni: a manson szekta önmagában csak egy volt a számos hippy mozgalom közül, és ha nem mészárolták volna le brutálisan Sharon Tate-et és a társait, akkor ma a létezésükről se tudnál. A helyszínt és az ott történteket tehát azért kellett bemutatni, mert ez volt a mészárláshoz vezető egyik fontos történelmi szál. Ha ez egy vizipipabár lett volna, akkor azt mutatta volna be Tarantino, akárcsak az étterem esetén, ami szintén egy történelmi helyszín volt.

Már hogyne mondana.

Az a része a filmnek történetesen éppen egy egészen pontos történelmi rekonstrukció. Abban a részben a manson banda "székhelyét" mutatta be Tarantino, egyben hitelesen rekonstruálva azt is, hogy milyen módon ellentételezte a tulajdonos számára az ottlétüket a szekta.

Ebből a szempontból az, hogy azon a tanyán régebben felépítettek egy western díszletet is, az éppen azért lényegtelen ebben az esetben érvként, mivel ez egyszerű egy történelmi tény. Az is történelmi tény, hogy az a díszlet addigra már régen elhagyatott volt, leromlott állapotú és ezért az épületeket már nem is használták semmire. Ebből pedig éppen az következik, hogy nem a gyilkosság UTÁN múlt el annak a birtoknak - és az italospagettiwesternnek - az állaga, hanem jóval korábban.

Ebben a kontextusban tehát azt állítani, hogy Tarantino ez előtt a leromlott állapotú és kvázi elhagyott díszletnek tisztelgett volna, az egyenértékű azzal, mintha éppen a manson szektát éltetné azért, mert úgy-ahogy karbantartották és rendbehozták ezeket az építményeket. És mint már említettem, bár Tarantino képi világát sokan tartják betegnek, viszont eddig még senki sem tartotta őt annyira betegnek, hogy egy addigra már javában letűnt kor emlékét a manson szekta éltetésével kívánná elérni.

"Éppen ezért zárható ki, hogy ezt az eseményt használta volna ki Tarantino arra, hogy a spagettiwesternt éltesse, vagy annak állítson emléket. "

Nem az eseményt használta ki, hanem egyértelmű utalásokat tesz a filmben erre.
Kíváncsi vagyok, hogy ez a kép a filmből, mond-e neked valamit:

Nem is baj. A lényeg az, hogy ezzel a végszóval szerintem lezárhatjuk a beszélgetés. Peace? :)

"Tarantino filmjében Sharon Tate nem hal meg, a valóságban viszont meghalt."

Éppen ezért zárható ki, hogy ezt az eseményt használta volna ki Tarantino arra, hogy a spagettiwesternt éltesse, vagy annak állítson emléket. Ez azonban csak apróság ahhoz a totális tárgyi tévedéshez képest, amit írtál, egyszerűen nem is tudom, hogy azokat honnan szedted, mert azok mondjuk a valósággal köszönőviszonyban sincsenek, lásd:

"Sharon Tate halálát követően (nem feltétlenül emiatt, de Tarantino ezt választotta viszonyítási pontnak filmjében a szekták megjelenése mellett) Hollywood elindult a tömeggagyi filmek gyártásának irányába."

Hogy mi van?

Hiszen amit ezek után írsz, az teljesen nyilvánvaló tudatlanságból fakadhat csak:

"A 70-es évektől megjelentek olyan nagy franchise-ok vagy elkezdték kinőni magukat, mint a Star Wars, Star Trek, James Bond stb,"

Csak hogy tisztázzuk:

- A Star Trek (TOS) 1969-ben egészen konkrétan becsődölt, és csak az 1970-es években készített IGÉNYES mozifilmek mentették meg a bukástól. Ettől függetlenül francise formában legfeljebb az 1987-től lehet értelmezhető, merthogy addig egy szintén nem túl sikeres animáción kívül nem is volt sorozat.
- A James Bond széria 1962-től indult és éppen lezáródott akkoriban Sir Sean Conneryvel, akinek a helyét pár évvel később vette át Sir Roger Moore, akivel lényegesen megújult a sorozat minősége
- A Star Wars 1977(!)-ben érkezett a mozikba, tehát a 70-es éveknek igen nehéz nevezni a franchise-ok kinövésével kapcsolatban, hiszen ha nagyon akarjuk, akkor is a 80-as éveket kellene írni, amikor elkészült a két folytatás,az eredetileg egyetlen fimből álló történethez. Amit annak idején annyira nem vettek komolyan a Fox-nál, hogy az összes franchise és egyéb kapcsolt jogot Lucasnál hagyták.

Az általad felsorolt három példa tehát éppen a szarva között a tőgye esetét testesítik meg, ezek ugyanis éppenhogy vagy nem az 1969 utáni éra termékei, vagy nem az 1970-es éveké. Franchise szempontból azonban mindegyik jóval később futott fel (már amennyiben a James Bond szériát annak lehet tekinteni, szerintem nem). Ráadásul mindegyik szériára igaz, hogy lényegesen igényesebbek voltak az elődeiknél, egészen pontosan a Star Wars akkora minőségi ugrás volt látványvilágban és filozófiában szinte bármihez viszonyítva, ami még ma is figyelemreméltó, nemhogy akkoriban.

Nézzük akkor a western műfaját. Itt éppen arra érdemes utalni, hogy a klasszikus western éppen az 1960-as évek elején kezdett kimúlni, akkor jött az italo-spagetti időszak, amit egyébként valóban lezárt az 1969-es év környéke, csakhogy pozitív, minőségi értelemben. Ekkor kezdődött meg ugyanis talán éppen a Volt egyszer egy vadnyugattal az a világ, ami elsöpörte az addigi igénytelenséget. Márpedig a Volt egyszer egy vadnyugat (akárcsak a jelen értekezés tárgyát képező film) döbbenetes volt a maga korában, az ugyanis szabályosan sokkolta az amerikai nézőket. Az, hogy Ford játssza a rossz fiút és megöl egy gyereket, az valami olyasmi volt, amit soha addig nem láttak. Nem is értették a filmet, el is tartott egy darabig, néhány évtizedig, amíg a helyére került és hiteles történelmi filmként beválasztották az Amerikai kongresszus nemzeti filmtárába. Azt pedig talán nem is részletezném, hogy Sergio Leone később filmjei, vagy éppen Clint Eastwood filmjei mennyire más minőséget képviseltek, mint az 1960-as években készült "italo-western" filmek. Ha pedig most a korszak egyik legzseniálisabb western filmjét, az amúgy 1970-es Kelly Hőseit is felhozom példának, akkor elég világossá válhat, hogy éppen az igénytelenségnek vetett véget az 1970-es évek, és ha van valami, ami feltűnik az az, hogy a 70'-es években sokkal igényesebbé váltak a filmek, mint a korábban elkészültek. Itt most nem is utalnék másra, mint arra, hogy miiközben az egyébként elképesztően zseniális és egészen jó történelmi betekintést nyújtó Halál ötven órájában széria amerikai tankokat szerepeltettek és egyetlen korhűt sem - addig a Kelly Hőseiben a Sherman tankok valóban azok is voltak, a Tigriseknek pedig legalább a tornyát megépítették, hogy hitelesebb legyen a látvány. Ebből következően teljes mértékben kizárható, hogy az "igényes western" elmúlásáról értekezett volna Taranatino, annak a kora ugyanis éppen akkor érkezett el.

Ebből következően a Volt egyszer egy vadnyugat éppen az a művészfilm, ami örök érvényű marad és messze nem kevesebb mint bármely más - öncélú - művészfilm. Múvészfilmet ugyans lehet úgy is készíteni, hogy a közönség imádja, erre egy remek példa az amúgy western műfajú Farkasokkal táncoló.

"Ráadásul Tarantino odáig van a westernfilmekért és ezt nem is titkolta soha."

Minthogy ebben a témában két filmet is alkotott, így ebben semmi meglepőt nem látok. Abban viszont igen, hogy azt hiszed, az 1960-es éveket sírná vissza. Azt ugyan nem, hiszen az ő filmjei mindenképpen azok közé illeszkednek, amik Sharon Tate HALÁLA UTÁN készültek. Mert igényesek. Nekem speciel ezek a filmjei éppen nem jönnek be, de ez ízlés kérdése, éppen ezért erről nem nyitunk vitát.

"Ideje megtanulni művet értelmezni, részemről lezártam a beszélgetést, mert már így is sok agysejtembe került ez bránerméregető felesleges diskurzus."

Tudod, mire az ember eljutna oda, hogy akár még lenne is miről beszélni veled, addigra rájön, hogy ez sem szólt másról, csak a péniszirigységről. Kár.

Tarantino művészetét sokan tartják "betegnek" a képi világa miatt, de még soha nem hallottam olyan véleményt, amely szerint annyira beteg lenne a lelkivilága, hogy egy, a szó szerint az egész világot megrendítő és megrengető mészárlás történetvezetésével kívánna egy - a filmvilágban azért nem a művészet netovábbjának tartott irányzat előtt "tisztelegni".

Éppen ezért én úgy vélem, hogy ha valakiben ez egyáltalán felmerül, annak ideje felülvizsgálnia vagy a hozzáértését, vagy a saját gondolatvilágát.

Nagyon szeretném, ha nem offolnád szét a topicot csak azért, hogy mások ne olvashassanak el egy, a tömegek által leírt ajnározás és leszóláson kívül eső hozzászólást. Szerintem zárjuk le ezt a témát, mert ebből te ne jöhetsz ki jól.

Az a "mester", aki annak ellenére sem jön rá, hogy miről szólt a film, hogy a szájába rágták a bemutató előtt - egy gyilkosságtól - annak a véleménye nem igazán releváns a filmek területén - sem.

Éppen ezért bocs, de ebben én nem vagyok partner. Ha nincs érdemi mondanivalód, akkor keress hozzá más alanyt.

Túl hosszú és értelmetlen... elcsesztem az életemből 3 órát, pedig tölthettem volna kellemesen is, például megnézek egy jó filmet.

Hú de túl tudod magyarázni a semmit.