FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
TÓTÉK---Béres Attila---Miskolci Nemzeti Színház
Örkény István klasszikus erõsségû darabja az utóbbi években kétszer is a figyelem középpontjába került. Vidnyánszky Attila beregszászi produkciója a világháború eseményeit Hitler, Sztálin és a magyar országvesztõk ténykedését vonultatta fel a háttérben, az agitatív avangárd színház tömegmozgásaival. Mácsai Pál rendezése az Örkény István Színház-
ban, Gáspár Ildikó kongeniális dramaturgiai munkájával, a regény örkényi átiratát leleményes eszközökkel transzformálta az abszurditás irányába.
Kevés színmû van a világirodalomban, amely négy tökéletesen kiegyensúlyozott, nagyszerûen megrajzolt karakter geometriájában képes a cselekményt mûködtetni. Az egyik szerep jobb a másiknál, a viszonyok pontosan ábrázoltak, mindkét régebbi produkció formátumos
színészekkel realizálta a páratlan eredetiségû történéseket. Az egyre erõsödõ Miskolci Nemzeti Színház is abszolút érvényességû egyéniségeket vonultat fel, de még a mellékszereplõk is kiválóak.
Béres Attila az eredeti változatot választja, fronthíradók vetítésével, korabeli háborús dalokkal sikeresen érzékelteti a Don-kanyar tragikus rémségeit. A csupasz színpad meghatározó centruma a legendás budi, a hómezõket idézõ fehérségbe Molnár Sándor Tamás postása kerekezik be, alakításának erõssége, hogy nem félnótás: egyszerû észjárású, derék ember, aki jószándékú tetteivel a drámai feszültség dermesztõ végletességét generálja.
Szippantós ember, Cipriani professzor, egy másik õrnagy és Tomaji plébános: Kokics Péter minden epizódjához adekvát eszközökkel nyúl, Jolly Jokerként abszolválja összetett föladatait. Märcz Fruzsina szépsége túlmutat a gyantaszedõi vágyakon, egy belevaló katonatiszt minden bizonnyal kiemelte volna fenyõillatú bezártságából.
Az õrnagy kulcsszerepében Görög László szerepformálása pontosan rajzolt stációkon át vezet a megzakkant idegzetû frontkatonától a mániákusságát mindenkire kíméletlenül rákényszerítõ minidiktátorig. Kiváltja együttérzésünket, majd egyre paranoiásabb létezésével, Tótékkal együtt jutunk el a radikális gyûlöletig. Az ex-vasutas tûzoltóparancsnok keményfából faragott, hétköznapi karakter, Szatmári György zsigeri hitelességgel mutatja
meg az értetlenség, a megalázkodás és a tehetetlen ellenállás motívumait, erõs ellentartása az õrnagy hisztérikus csapongásainak.
Béres Attila rendezése a szembenálló férfiak terét Tótné és Ágika dinamikus létezésével tölti meg. Czakó Julianna kamaszos lendülettel villog, lelkes okossága mélyén a fruskaszerelem felizzó bimbója nyiladozik. Pompás a dikciója, eszeveszett tempójú gesztusai vakító fénnyel sugároznak, hatalmas végsõ kitörése tragikai szférákba emeli csodálatos munkáját.
Az egri Földszint 2 Színház emlékezetes kitérõje, az Ibusár és a Piaf felejthetetlen remeklései után, Nádasy Erika hatalmas alakítással tér vissza a nagyszínpadra. A fiáért mindenre kész anya, aki bölcsen egyensúlyoz az õrnagyi õrület és férjének egyszerû igazságai között, villámhárító és a kedves asszonyi ravaszság mintaképe. Lenyûgözõ színpadi jelenlét, támadhatatlan hitelesség, a szavak, a mozgások és az arcjáték eszményi szintézise. "Gyere haza fiam!"- tör ki belõle a kétségbeesés, mikor az uralhatatlan eszelõsség elhatalmasodik. A végsõ, elfúló, drámai sikoly, a kibírhatatlan beszorítottság frenetikus robbanása, a félelmetes kirobbanás a végkifejletben az elõadás katartikus csúcspontja.
Nagydíj a budapesti Humorfesztiválon, de ez a remeklés, minden komikuma mellett inkább nagyívû tragédia, újabb meghatározó állomása az örkényi alapmû színpadi életének.