Igaz, hogy monológok laza sorozata, amiket a kor öltözéke,zenéi és a közös táncok tesznek egységes füzérré, mégis a mondanivaló nagyon jól érezhetõ, szórakoztató és elgondolkoztató elõadás.

Gálffi László -------- IV.osztály------- Ódry Színpad--- Nincs a teremtésben vesztes, csak a színész! A rossz vezetés, a hibás szereposztás, a gyenge rendezés õt sújtja leginkább. A most végzõs osztály kezdeti vizsgadarabjai félrevezetõ képet festettek róluk, mea culpa!: annak idején elhamarkodottan alkottunk elítélõ véleményt. Szerencsére a Stop the tempo! megtörte a jeget, a nagyszerû trió rögvest bizalmat ébresztett. Mohai Tamás ölébe most egy madarásznõ esik érett gyümölcsként, Tarr Judit kimunkált eszközökkel formálja meg a falu rettenetes közegében megszégyenülõ tanítónõt, A száraz Martinivel ellensúlyozott orális szex mûvészetében, elementáris lendülettel kalauzol Alberti Zsófia, aki már az Azaz-ban bemutatta jártasságát a marathoni orgazmus bravúros vokalizálásában.

A rendezõ Gálffi László osztályvezetõ tanár frappáns keretbe helyezi Szilágyi Gyula, ÉS-bõl ismert erotikográfiai gyûjteményének önvallomásait. Morcos gondnok, aki késõbb rendõrként is ellenõrzi a mulatozókat, Máthé Zsolt mv. enged be a 70-es évek kultúrházi diszkójába, ahol a kialakuló kapcsolatok terében, az éneklõ-zongorázó H. Tamássyk BalogH Zsolt fantasztikus zenéjére pörgõ táncképek között, hallgathatjuk a gondosan válogatott monológokat. Az elsõben a beugró Balassa Jusztina érdemel dicséretet, majd Szatory Dávid vallja meg tétova gátlásosságát, mely még a túl késõn jött örömöket is, túl korai befejezõdéssel keseríti meg. Fehér Tibor gyermeki naivitással meséli el kamaszkori kukkolásainak történetét és elsõként tárja fel az aprófalvak ifjúságának bugyi-problémáit. A galamblelkû Barabás Richárd halászmestere mokány bajusszal áll elénk, derûs nyugalommal meséli el, beavattatására milyen nagyszerû nõszemélyt sikerült kifognia. Az eddigi vizsgák nem kedveztek neki, most végre megmutathatja színészi lényének intellektuális érzékenységét. Kár volt elcsúfítani Földes Eszter-t, a figurális ellentmondás akadályozza a hiteles megjelenítésben, a leghálásabb szöveg jut viszont Juhász Lujzá-nak, aki nagy sikert kovácsol a páratlan lehetõségbõl. Miareczky Edit a falusi gusztus esetlenül ízléstelen ruháit aggatja a lányokra, de bizony elirigyeltük az atlétikus alkatú ifjakra feszülõ, decensen karcsúsított ingeket...

Gálffi László rendezése lendületes tempóval hozta helyzetbe végzõs tanítványait, különdíjas ötlete az egymásnak szekundáló fiúk párosa. Molnár Áron, aki az Azaz-ban tûnt ki villámgyors metamorfózisaival, kellõ visszafogottsággal avat be erotikus kalandjának titkaiba, a dramatikus sarokpontokon társa erõsíti meg szavait. Aztán fordul a kocka, õ követi tõszavas beszólásokkal az elbeszélést folytató Farkas Dénes-t. Ezen jeles ifjút az évadban nem kegyelte a sors. Finom lényéhez Baal sem, Tiborc sem illett, külsõségere kárhoztatott a varázslatos Cseresznyéskertben, a többi elõadásban sem volt a helyén. Most egyetlen, gyönyörûségesen felépített monológban, az áttetszõ artisztikum eleganciájával, fokozás helyett a leheletnyi pianisszimóig jutva, végre megmutathatja igazi értékeit. Ahogy az Osztály is, amely ezzel a produkcióval végképp bebizonyította, hogy az év eleji fiaskók nem az õ számlájukra irandóak. Kár, hogy csak néhány elõadás várható, sokunknak kellene nézni: hadd lássuk, hová is "fejlõdtünk" egy emberöltõ alatt: talán akkor senki sem sírná vissza azt a gúzsba kötött kort.