Van egy régi tapasztalatom: bizonyos témájú filmek, színdarabok nem szoktak megbukni. A bírósági tárgyalásos-esküdtszékes valamint a repülõgépes-repülõteres filmek, színdarabok is ilyen nyerõ helyszíneken játszódnak. Ferdinand von Schirach alig egyéves színdarabja tehát kétszeresen sikerre van ítélve: valójában szinte nem is színdarab, hanem egy fiktív repülõgépes esemény bírósági utóélete egyetlen vádlottal. A Lufthansa LH2047-es járata terroreltérítés folytán a müncheni futballstadionba csapódna, ahol éppen német-angol barátságos meccset játszanak 70.000 nézõ elõtt. A német légierõ vadászpilótája ismerve, de semmibe véve a német Alkotmánybíróság idevonatkozó határozatát és saját felettesei utasítását, lelövi az utasszállítót, úgymond \"megmentve ezzel 70.000 nézõ életét\", a repülõgép 164 utasa \"néhány perc múlva így is-úgy is meghalt volna\". Ennek az elképzelt, de nem elképzelhetetlen esetnek a bírósági tárgyalását követhetjük nyomon mint \"esküdtek\" 110 percen át a Kamrában. Az érvek és ellenérvek zavarba ejtõen szerteágazók: Kant etikájának boncolgatásától kezdve azon keresztül, hogy joga van-e egyetlen embernek \"hic et nunc\" dönteni emberek életérõl és ha igen, miként, milyen algoritmussal, egészen odáig, hogy amikor repülõjegyet veszünk és utasok vagyunk, magunk is felelõssé válunk életünkért. Eldöntheti-e egy pilóta egy normális ország normálisan mûködõ Alkotmánybíróságának határozatáról, hogy márpedig az \"rossz\" és õ azt semmibe veszi? Eldöntheti-e egy katona, egy vadászpilóta, hogy eme hatályos törvény eltérített gép lelövését t i l t ó döntését semmibe veszi? A választ ki-ki az elõadás végén leadható szavazatával (\"fölmentem\" - \"elítélem\") megadhatja és az aznapi eredményt mindjárt ki is hirdeti a bírónõ és indoklást fûz az aktuális (aznapi) \"esküdtszéki\" döntéshez. A szerzõ sejthetõen -de nem tudhatóan- mindkét lehetséges esküdtszéki határozathoz írt 1-1 bírói indoklást.

Dömötör András rendezõ és Kálmán Eszter (díszlet-jelmez) ezt a szikár, inkább jogi ügy- semmint színmû-jellegû alkotást adekvát módon állítja színpadra: szürke falak, szürke tárgyalótermi asztal, hideg, neoncsöves világítás, repülõgép-ülésekre emlékeztetõ székek az asztal \"hatósági\" oldalán. A vádlott egyszerû széken, sokáig a közönségnek háttal ül, a színváltozások \"black-out\"-ja alatt = teljes sötétségben repülõgépmotor zúg. Kiss Eszter tökéletes a bíró szerepében: higgadt, szenvtelen, okosan kérdez és okosan reagál: végig õ tartja kézben a tárgyalást. Fullajtár Andrea államügyészként elsõ megszólalásaiban furamód szinte védõügyvéd szájába illõ kérdéseket tesz fel, Mészáros Béla védõje meg épp ellenkezõleg, eleinte kissé túl lazára \"veszi a formát\". Késõbb aztán helyreáll a rend: az ügyész vádol, a védõ véd. Tanúként Rajkai Zoltán állig begombolkozott, rendíthetetlennek tûnõ, de mégiscsak zavarba hozható felettes katonatisztje és Rezes Judit férjét a katasztrófában elvesztõ özvegye típusalakok, jó színvonalú interpretációban. Kovács Lehel kulcsfigura ugyan az utasszállítót lelövõ Lars Koch szerepében, de túl sokat õ sem tud kezdeni az alakkal: vádlottként tanú-feletteséhez hasonlóan állig begombolkozva, hajlíthatatlanul, olykor képtelen érvekkel védi a saját igazát.

Kellemesen borzongató színjáték egy halálosan borzongató világ halálosan fenyegetõ veszélyei közepette. Spoiler: n i n c s, nem is lehet, mert minden egyes elõadás \"esküdtszéke\" = közönsége estérõl estére eltérõ, ilyeténképpen más-más, elítélõ vagy fölmentõ ítéletet hozhat.

Hazaérkezve elsõ dolgom volt megnézni az internetet: örömmel konstatáltam, hogy az aznapi ( november 3-ai) LH2047-es járat Berlin felõl nemrég rendben leszállt Münchenben: megnyugodtam...a z n a p r a.