Ez egy pszichoterápia, ami nem egyenlõ a klinikai pszichológiával. Utóbbi diagnosztizálásból is áll, és különféle módszereket alkalmaznak. A pszichoterápia is sokféle lehet, de lényege a terápiás kapcsolat a kliens (csoportpt. esetén csoporttagok) és a terapeuta (terapeuták között). Ez a kapcsolat teljesen más, mint egy "bárki" és a "problémás ember" között, ennek így is kell maradnia, ezért vannak szigorú szabályok arra vonatkozóan, hogy miért nem adhat ki magáról információkat a terapeuta, miért nem lehet terápián kívüli kapcsolatuk (nem csak intim, semmilyen).
Csak egy ilyen kapcsolatban lehetséges az, hogy az ember komolyabb problémákat is megdolgozzon. Mindenkit jellemeznek különbözõ viselkedési, kapcsolati mintázatok, amik lehetnek zökkenõmentesek, de lehetnek problémásak. A problémásakkal az a baj, hogy folyamatosan ismétlõdõ helyzetekbe kerülnek általa az emberek, amikbõl nem tudnak kiszállni, ha nem látnak rá, ez egy szinten túl nekik illetve a környezetüknek is szenvedést okozhat (gyakran emlegetett példa erre a bántalmazott nõ, aki következõ párjának is egy abúzív partnert választ, esetleg gyerekként is ezt látta). A sorozatban is megfigyelhetünk ilyen mintázatokat, bár én az amerikai verziót láttam, ott a terapeuta rendszeresen felhívja ezekre a kliens figyelmét, és a hátterét próbálja megfejteni. Erre egy bárki nem képes. A terapeuta oldaláról ún. "tartalmazó funkció"-ra van szükség, hogy elbírja a helyzetet, hogy elfogadó legyen, akkor is, ha nehéz és itt a lényeg: hogy ne úgy reagáljon, mint bárki egy hétköznapi helyzetben, mert az csak a viselkedési mintát ismételné, erõsítené meg, és az ilyen ördögi körökbõl így nem lehet kiszállni. Itt a másik kulcsfogalom, az "áttétel", amikor a kliens egy problémás kapcsolata jelenik meg a terápiában, tehát mintha a terapeuta lenne a másik fél, átérezheti, mit érez a másik, hogy mit közvetít róla a kliens, ezt felismeri, és értelmezi. Erre egy képzetlen, és csekély önismerettel rendelkezõ aligha képes. Például vannak emberek, akik szeretnének kötõdni másokhoz, de nehezen megy nekik, és egyik pillanatban túlságosan ráakaszkodnak valakire, a következõben meg a végletekig támadják és elutasítják, minden különösebb ok nélkül. Egy hétköznapi kapcsolatban, a másik erre joggal sértõdhet meg, és szállhat ki a kapcsolatból, így a problémás félnek az a tapasztalata erõsödik meg, hogy nem fogadják el, elutasítják, és így megy tovább. Egy terapeutának kötelessége kibírnia, és nem a lelkére vennie (hiszen a terápiás kapcsolatban ideális esetben minden a kliensrõl szól, az õ áttételeirõl, projekcióiról, fantáziáiról, stb.), és ennek a tapasztalata sok-sok ilyen helyzet megismétlése után átírhatja a kliens viselkedési, kapcsolati mintáját.
Ilyen terápiába, mint ami a sorozatban is van, önként mennek az emberek, segítséget kérnek. A jó terapeuta nem irányítja, hanem támogatja, kíséri õket. Mondjuk tény, hogy itt a fõszereplõ is krízisben van, és vét hibákat, ezt néha fel is ismeri, vagy ha nem, a pénteki szupervízión az õ kvázi terapeutája szembesíti vele, és õ lesz a kliens. Itt nincs szó hierarchiáról, egyenjogú kapcsolat van.
Ezzel nem akarom a hétköznapi segítõ kapcsolatokat lealacsonyítani, azoknak nagyon fontos szerepe van, de nagyobb elakadásokon leginkább terápiával lehet segíteni, problémától függõen rövid-vagy hosszúterápiával.

Nem volt célom a meggyõzés, de egy ilyen topicban úgy éreztem, jobb ezt tisztázni, és talán így már többen más szemmel néznek a sorozatra, ami egyébként szakmailag megdöbbentõen hiteles.

Egy pszichológia szakos hallgató.

Nem hiszek a klinikai pszichológiában. A pszichológus szerepét bárki betöltheti, aki meghallgatja a "lelki problémákkal" - amik létezésében szintén nem hiszek - küszködõ embert. Hiteltelen sorozat. Ennyire kevés a pénz, vagy ilyen sok a megtéveszthetõ ember? Vagy a hatalom megrendelése, hogy aztán azonosulj a páciensekkel: legyél gyenge, elesett, így aztán könnyen irányítható, sõt befolyásolható?!

A hosszabb (mesterséges?) szünetek szerintem nem Marozsán Erika természetes beszédébõl adódnak (beszélne így egyébként??..), hanem valami rendezõi utasítás lehet.

Azt olvastam, az agy akkor áll át, amikor az ember idegen nyelven kezd álmodni. Ami akkor persze már nem idegen.

mindig a környezet a meghatározó. ha például diaszpórában élt volna amerikában (amit kétlek, mert ekkor nem éri el a célját), akkor a beszédén semmit nem vennénk észre, mert sokan nem is tudnak angolul pl. Brooklyn-ban és elboldogulnak. ha direkt a tökéletes angol kiejtés volt a cél, ami érthetõ, különben egy casting-on se lett volna sikeres, akkor meg tényleg egész nap angolul beszélt. Ilyenkor kevés a napi egy telefon a családnak, mert óhatatlanul elkezded behelyettesíteni angol szavakkal a fogalmakat, ez egyszerûbb az agynak.

Erika esetében arról volt szó, hogy vagy 10 évig csak angolul játszott (és kint is élt) és el kellett sajátítania a tökéletes angol kiejtést, vagyis én nem csodálkoznék azon, ha közben a magyart egyáltalán nem is használta volna. Egyébként szerintem még most is, a mondatai végén hallatszik egy furcsa tájszólás, de mindenféleképpen jobban beszél most, mint amikor a Kaland miatt hazajött. Akkor fel voltam háborodva, hogy mennyire rossz a magyar kiejtése. Különben meg az agy áttud állni ara, hogy már a számunkra idegen nyelven kezdjünk gondolkodni. Plusz neki még nehezebb, hiszen még jó kiejtéssel németül is beszél, vagyis három nyelvet és kiejtést kell a fejében tartania.

Számomra tök érdekes, hogy valakinek pár évnyi külföldi lét után akcentusa lesz - ami persze nem vegytiszta angol közeg, mert közben azért beszélünk az itthon maradt családtagokkal, olykor kinti magyarokkal is, olvassuk-hallgatjuk a hazai dolgokat neten. Ismerek olyat, aki 40 éve kint él, de a magyar kiejtése semmit nem változott. De ez biztos egyénfüggõ is.

elhiszem, hogy saját élmények is vannak a játékában, de ahogy te is, én is visszatartom a lélegzetem a többi páciens esetén. Amikor meg õ van étlapon, nem megy, mert olyan hullámos az egész: vannak jó momentumai, megvan az erotika, a terapeuta-páciens szerepkörben. Ahogy 10 centire kerülnek egymástól, vagy laura belekezd egy történetben - megszûnik a feszültség (=varázs).

Érdekes észrevétel, lehet hogy igazad van. Bár arról nem tehet, hogy az állandó angol beszéd hatott az artikulációs szerveire és másképpen hangsúlyoz, ez természetes. Ha majd tartósan Mo. él, akkor ez el fog múlni. Nem értek hozzá, de gondolom egy igazán jó színész a testbeszédével, a mimikájával vagy akár a szemeivel is jól játszik, esetleg el tudja feledtetni az idegen artikulációt és azokat a furcsa szüneteket, amelyeket a dráma hatása miatt alkalmaz.

Én mondjuk nem kedvelem Marozsánt, így dicsérni nem fogom, de mégis azt hiszem, hogy a furcsa beszédjét nem maga az hozza, hogy rosszul játszana, hanem, hogy évekig kint élt Amerikában és mire hazajött rettenetes akcentusa lett. Láttam egy riportot vele még, amikor a Kalandot forgatta itthon és csak lestem, hogy milyen szörnyen beszél magyarul, szerintem itt még ezt a tájszólását halljuk. Nem csak a rendes magyar kiejtéssel volt problémája, hanem alig tudott magyarul válaszolni a kérdésekre, mint aki már el is felejtette a nyelvet. Én ennek tudom be, hogy nem mindig a legtermészetesebben beszél.

Pedig Enyedi ildikó azt nyilatkozta, hogy Marozsán Erika személyes tapasztalatait és megélt élményeit pakolta a figurába. Ennek ellenére azt kell mondjam, még így is nagyon gyenge a játéka. Nála mindig kizökkenek a terápiából annyira nem hiteles. A többieknél levegõt venni alig merek, olyan izgalmas és érdekes minden pillanat.

nagy a kontraszt mácsai és marozsán játéka között. pedig teljes jóindulattal vagyok marozsán erika játéka iránt, de már-már irritálóak a mesterséges (?) szünetei minden szó után.

Nagyon jó, nekem jobban is tetszik, mint az eredeti. A színészek zseniálisak. Kivéve Marozsán Erikát. Az erõltetett kísérletei a természetes játékra, a folyton elharapó mondatvégek. Még nem láttam ennyire unalmas femme fatal-t. (na jó ez talán túlzás. Brigitte Nielsen biztos rosszabb volt vagy rosszabb lenne) Pláne ha jól megírt és összetett szerepben nem csupán a csábító nõt kell hoznia, hanem egy labilis, érzékeny, traumákat hordozó, folyamatosan menekülõ személyiséget. Annyira rossz, hogy még Mácsai remek játéka sem tud az õ kettõsüknél javítani. Az intim pillanatok pedig egyenesen kínosak, Marozsán modorossága miatt.
Annyi viszont tényleg jó benne, hogy jól áll neki a kamera, fantasztikusan néz ki, gyönyörû. És sajnos ennyi. Akárhányszor megszólal, mindig sajnálom, hogy miért nem, a szintén nagyon szép és ráadásul még tehetséges Ónodi Eszter kapta meg ezt a szerepet?
Mindegy, ettõl még a többiek a csúcsra emelik a sorozatot. Tetszik, még gegnek is tartom, hogy a mai akciódús, mediatizált világunkban sokkolt médiafogyasztói szokások dacára, egy terápiás helyzetbõl ilyen izgalmas cuccot lehetett rittyenteni.
Sztarenki Dóra egyenesen zseniális.

félek pockot elveszítjük :)) nagyervin még soha nem volt ilyen undorítóan jó. ruhák is felfejlõdtek. lassan szavam sem lehet.

Laura megmenti a befásult öreguras pszichiátert :)) úgy hogy az egy évi díjból akár új életet is kezdhetne, ha a dokit visszaadja a családjának. eccerûen nem bírja nézni hogy 'halott '. szerep-csere

Furcsa egy szerzet ez a Laura.
SPOILER
Végre kiderült, miért jár terápiára, illetve volt erre némi magyarázat a tegnapi részben, az 1. alkalomra való visszatekintéskor. Mégse értem. Öt éve jár terápiába 29 éves kora óta, 3 évet lehúzott egy nõi terapeutánál. Mert "minden jó, de mégsem". Ahogy egy stabil kapcsolatba kerülne, megunja, ha jól értem, pedig már családot kellene alapítania, mint mondja, 34 évesen. Mi itt a baj? Ez azért láthatólag nem kínozza túlságosan, de a rengeteg hasonszõrû ismerõsömet sem... Nem értem továbbra sem, 29 évesen mi vitte az elsõ terápiájába, és ebbe is.
Ráadásul amiket mond. Már az elsõ alkalommal el akart varázsolódni és varázsolni, ehelyett egy fásult pasi fogadta ugye, aki leszarta, már bocsánat. Ennek a nõnek minden pillanata magáról szól, hatásvadász pillangó, és ha elérte a hatást, a varázst, már semmi nem kell. Az illúziói vonzzák, azokba szerelmes, saját magába. Magát tömjénezi, mit is tett a terapeutával, "kinyitotta", meg ilyenek, nekem ez annyira azért nem jön át, fene tudja.
Nem szimpatikus Laura jelenleg nekem, lehet ezért kritizálom, Dargay meg igen, és kár érte, ha ennek bedõl. :-)

Aneszteziológus - még csak rezidens

NCORE-on fent vannak a részek...

valóban az egyik legjobb. Minden magyar filmnek van bibije, sokan nem is szeretik a magyar filmeket.
Nekem kellemes meglepetés volt a Kaméleon címû magyar film és most a Terápia. Egyszerûen kiváló.