Nyugi, nyugi, befejeztem, nem akarok én békétlenséget okozni és igazán csak a legjobb szándékok vezéreltek

Ezek után a véleményem enyhén megalapozatlannak tûnik?
Ki írt véleményt a BSG-rõl?Egész pontosan ezt írtam a BSG-rõl.
"
jún. 30. 01:03 | 61/80
"A BSG engem nem fogott meg. Összesen 3 részt láttam,azt is szerintem 7-8 részenként elosztva."

Ok, értettem, tudomásul vettem - nem forszírozom tovább, nem akarok én téríteni vagy ilyesmi, csupán eléd tártam a tényeket...


"Daybreak- Idõbe zárva. Véletlenül elkaptam az RTL-en az egyik rész utolsó 10 percét.Tökre kíváncsi lettem és megszereztem.És nem csalódtam."

Én is szeretem a Daybreak-et (persze távolról sem annyira, mint a BSG-t) és nagyon nagy kár, hogy csak egy évada készült el.



"Mocskos zsaruk. Pár éve éjjel lefeküdni készültem és rákönyököltem a távirányítóra.Bekapcsolt és pont azt adták a tévében."

Na a The Shield már tényleg komolyabb súlycsoport - már ha arra gondoltál, ugyanis a magyar címe Kemény zsaruk.



"A maffiózókkal is így jártam.Ott szerintem a második évad 10. részénél léphettem be.Lövésem sem volt,ki kicsoda.De tetszett amit látok."

Na tessék, nem is olyan rossz az ízlésed sorozatok terén, mint gondoltam. Egyébként, ha a Shield-et bepródáltad, akkor a The Wire-t (A Drót) se hagyd ki. Többnyire nem szeretem a zsarus témájú sorozatokat, de ez a kettõ nagyon közel áll hozzám, és nem csak a zseniális történetvezetésük és vállalt realizmusuk miatt, hanem azért is, mert eléggé hitelesen mutatják be a viszonyokat - fõleg a Drót, ami enyhén szólva durván kritikus az USA rendõri szerveivel szemben.

Na, ennyi pont elég is volt az OFF-ból, úgyhogy léptem...

Ezek után a véleményem enyhén megalapozatlannak tûnik?
Ki írt véleményt a BSG-rõl?Egész pontosan ezt írtam a BSG-rõl.
"
jún. 30. 01:03 | 61/80
A BSG engem nem fogott meg. Összesen 3 részt láttam,azt is szerintem 7-8 részenként elosztva."
Engem nem fogott meg.Ez nem egy vélemény,kritika,leírás,hanem egy kicseszett ténymegállapítás.Pontosan tudom,mirõl szól.Kik csatáznak,miért.Egyszerûen nem érdekelt,nem érintett meg 3 rész alatt (hiába nem egymást követõ részek),hogy elkezdjem elõröl.

Volt ilyen sorozat,amibõl csak egy részt kaptam el,aztán annyira megfogott, hogy meg kellett szereznem.Daybreak- Idõbe zárva. Véletlenül elkaptam az RTL-en az egyik rész utolsó 10 percét.Tökre kíváncsi lettem és megszereztem.És nem csalódtam.
Mocskos zsaruk. Pár éve éjjel lefeküdni készültem és rákönyököltem a távirányítóra.Bekapcsolt és pont azt adták a tévében.Hiába voltam hulla fáradt,megnéztem azt az egy részt.Aztán már felkészülve vártam a következõt.Utána pedig megszereztem a sorozatot.
A maffiózókkal is így jártam.Ott szerintem a második évad 10. részénél léphettem be.Lövésem sem volt,ki kicsoda.De tetszett amit látok.

Jó lenne mindkettõnk számára,ha lekattannál rólam,mert azon túl, hogy nem olvasod el,ki mit írt(akkor tudnád, nem fikáztam,véleményeztem a BSG-t,összesen egy mondatot írtam),még csak nem is érdekel mások véleménye.Egy van,amit Te írsz.Ha azzal nem ért valaki egyet, akkor máglyára vele.
Nem Viktor a keresztneved véletlenül? ;)

Azért a sorozat fénypontját számomra mindig is G'kar és Londo összecsapásai jelentették - nem mellesleg õk a két kedvenc karakterem - és, igen, õk tényleg KARAKTEREK (ld. az elõzõ hsz-emet)...

Garakot is bírtam, de nálam toronymagasan õk vezetnek.

"Te,nem tudom miért pont engem találtál meg a BSG mániáddal,de köszi, hogy így kifejtetted :)"

Nos, akkor tisztázzunk néhány dolgot...

Elõször is: nekem nincs BSG-mániám, de az tény, hogy a BSG a generációnk második legjobb története, közvetlenül a Lost után...

Ez nem mánia, ez csak ténymegállapítás... :)



"De sajna,ennek ellenére sem jött meg a kedvem hozzá. Tudom,ezért is hamut szórhatok a fejemre. ;)"

Nem kell - kizárólag a te privát ügyed, hogy tetszett-é vagy sem.

Kizárólag abban a tekintetben nem, hogy ez már önmagában is jellemez téged vmilyen szinten.

Én meg ugye ez alapján már nem csináltam mást, csak levontam a megfelelõ következtetéseket...



"Az pedig, hogy egy olvasatlan tanulatlan parasztnak gondolsz valakit,mert nem olvasta a Varázshegyet - mellesleg mellé lõttél,mert olvastam 21 évesen - még,ha nem is ezekkel a szavakkal írod,egyenesen sértõ."

1. Nem azt írtam, hogy olvasatlan, tanulatlan paraszt vagy.

Vagy te értettél félre, vagy én voltam félreérthetõ.

Azt akartam kihozni a mondandómból, hogy ha még nem találkoztál velük, látóköröd szélesítése végett igencsak ajánlom, ha pedig már igen, akkor visszatalálásképpen az élet lényegesebb dolgaihoz, még fokozottabban, a felsorolt könyveket.

Elismerem, nem finomkodtam - szeretem finoman körülírni a dolgokat, de, mi-tagadás, nem én vagyok az eufémizmusok embere... :)


2. Örülök, hogy olvastad, pláne 21 évesen - wow.

A Varázshegyet azért hoztam példaképpen, mert ott világosan elválasztatik a "fenti" és a "lenti" ember. Hans Castorp története a lenti, azaz a "civil" közegtõl való elhatárolódás története is, beavatástörténet.

Nem kell megijedni a szótól: itt nem valami buddhista hülyeségrõl van szó, egyszerûen annyiról, hogy a fenti ember közelebb jutott az élet lényegesebb dolgaihoz, mint a lenti társa, befelé figyelõbb, elmélyültebb alapállásánál fogva.

Persze ehhez lelki alkat is kell, de az ilyesmi sem formálhatatlan.

Na mindegy, hogy értsd, hogy pontosan mire fut ki ez az egész: te nagyon is lenti ember vagy. Téged nem nyûgöz le az a fajta egyszerûség és hétköznapiság, ami másoknak a lételeme, ami némi pluszt ad hozzá teszem azt a BSG-hez és, igen, némiképp az SGU-ban is fellelhetõ - igaz, végeredményben rendkívül bosszantó módon.

Téged még mindig a mese nyûgöz le leginkább, azaz az SG, nem a valóság, azaz a BSG (és a különbség nem csak egy "b" betû).

Az SGU azért untat, mert az univerzum egy olyan pontján játszódik, ahol nincs túl sok esemény, pörgés meg ûrcsata (ám önmagában ettõl még lehetne jó a sorozat), nem pedig azért, mert sz*r a történetvezetése, a cselekmény elemeinek aránya, ami miatt a legtöbb embernek nem jött be és ami kb. amúgy is a legfõbb vele szemben emelhetõ kifogás.

Na mindegy, kezdem erõltettnek érezni az okfejtésemet, és igazából annyira nem is érdekes, hogy erre tovább is pazaroljam a szót.



'Hans Castorp jellemfejlõdése a 7 év alatt,amit a szanatóriumban eltöltött, ma ,a mai felgyorsult világban hónapok alatt megtörténik egy emberrel.'

??????????

Persze értem, egy korunkbéli embernek már nem olyan nagy dráma (vagy inkább vizválasztó) a szüzesség elvesztése, vagy az, hogy a kollektív, egyént és közösséget kizsigerelõ óriási leviatán-gépezet prostituáltjává válik nap mint nap, szolgálván a rendszert holmi sovány koncért, de ez attól még nem egészen természetes.

Nem tudom, milyen jellemfejlõdésre gondolsz, miért lenne attól gyorsabb az agyunk, hogy a világ maga dinamikusabb. A példák inkább azt mutatják, hogy, míg a világ gyorsul, az agyunk éppen fordítva, lassul.

Olyan ez, mint az autóversenyzõ és az autó: az autó k*rva gyors, de a versenyzõ egy 0 km/h-val haladó, statikus valami.

A Varázshegy, bár megírása (s pláne cselekményideje) óta igen nagyot fordult a világ, ma is ugyanolyan hiteles magatartásokat és élményeket tartalmaz, mint annak idején.

Nem, nem vagy paraszt, vagy olvasatlan - felületes vagy.

Tudom, ez ma népbetegség, de azért nem ártana komolyan elgondolkodnod ezen.

Indeed... ;)



"A sorozatokat soha sem a hatalmas színészi alakítások miatt nézem.2

Hmmm, ez is árulkodó megjegyzés... :)

Persze, a sorozatok nagy részét nem emiatt nézzük, az SG-t se, meg a Babylon 5-t se, de a BSG-t többek között ezért.

Meg azért, ami benne van - az elképesztõen erõs tartalmáért és - talán egyszer majd te is átérzed ezt, a negyedik évadot lezáró filmek után - a tökéletes cselekményi ívéért, ami valljuk be, szinte példa nélkül álló a sorozatok történetében.



"Ha ilyen van is,nálam a maffiózók viszi ebben a pálmát. Abban egytõl egyig olyan jó karaktereket válogattak össze, hogy kész. Tony,Paulie,Christopher, Junior, Silvio,Pussy,stb.Nem 6, hanem 20 évadot is néztem volna abból.Persze voltak jobb és gyengébb részek,de alapjában nálam az az elsõ."

A Sopranos zseniális - példaként emlegethetném megsemmisítõen jó színészi alakítások tekintetében manapság pl. a Lostot, a Rescue Me-t vagy teszem azt a The Shield-et is.

Itt is elképesztõen erõs karakterek és jó színészek vannak.



"Az SG1-ben is vannak jó karakterek. Hammond tábornok nagyona szívemhez nõtt.Kár,hogy meghalt szegény Don S. Davis."

Na látod, errõl beszéltem.

Hammond, pesze, jófej, bírom a tagot, meg minden, na de ne nevezzük már KARAKTERNEK.

A karakter, az Adama, Gaius Baltar vagy Caprica 6, esetleg Jack, Benjamin Linus vagy Jacob, sõt, ha mondjuk azt mondom, hogy Babylon 5, akár Londo is (egy egész generációnak jutatta Torgyán Józsefet az eszébe) - de nem Hammond.

Hammond mitõl karakter, mitõl lenne õ különleges.

A válasz: semmitõl.

Az SG eddigi évadai nem karaktereket vonultattak fel: McKay-nek minden sikerül, mert az utolsó pillanatban úgyis támad mindig egy jó ötlete, O'neill semmitõl sem fél és mindig benyom valami jó poént, Sheperd mindig megússza, ráadásul jó a nõknél, T'ealc meg kb. két arckifejezést tud váltogatni és amúgy is mit tud használni az izmain kívül.

Ezek nem karakterek, ezeknél még Murdoc is messze inkább karakter az A-Team-bõl vagy Barney a HYMYM-bõl.

Ezek karakter-sztereotípiák, amelyek elõrelendítik a történetet, amely az elsõ két Csillagkapu sorozat igazi fõszereplõje volt. Igen, a Csillagkapu az a sorozat, amire hazamész egy nehéz nap után, leülsz, megnézel egy részt, jól szórakozol O'neill beszólásain, elgyönyörködsz Samantha Carter legújabb külsejében, jót röhögsz T'ealc egykedvû vagy McKay tanácstalan pofáján, és mellesleg általában kapsz emellé extraként még egy jó sztorit is, hogy lekössön annak az epizódnak az erejéig.

Ezzel szemben a BSG elképesztõen összetett, a Csillagkapuval szemben nem mindig epizodikus, hanem sokkal inkább szerializált anyag, az ambivalens SG-vel szemben tele van ütõs részekkel, de sok föloldatlan feszültséggel, néha több, mint nyomasztó hangulattal - ám ettõl válik élõvé az egész, ettõl leszel te is a része, és ezáltal több egy átlagos sci-finél, mert mûalkotás, mert a részek végén nem veregetik mindig vállon egymást, hogy na, megint megmentettük a világot, hanem bizony néha percekig ülsz tátott szájjal, mert úgy érzed, hogy ez az éppen irgalmatlanul sz*r és igazságtalan dolog veled történt, itt és most. És aztán persze annál nagyobb az öröm, ha jó vagy nagyszerû dolgok történnek.

Az SG kiszolgálja a közönséget, a BSG állásfoglalásra, gondolkodásra, agymunkára késztet (amit a mai közönség nem szível különösképpen).

Nem véletlen, hogy az új Stargate-frencsájsz showrunnerei szinte minden létezõ tekintetben a BSG-hez próbáltak igazodni - és persze más kérdés, hogy nagy részt nem igazán sikerült még a nyomukban sem kullogniuk.

Mert a Csillagkapu korábbi évadai már enyhén idejétmúltak, mert a BSG már meghaladta õket és emiatt a sci-fi többé már nem lehet ugyanaz, mint anno az SG-1 indulásakor volt, tizenöt évvel ezelõtt.

A BSG számtalan erénye mellett újraformálta a mûfajt, az SG-rõl ez semmiképpen sem mondható el.


És akkor ezúttal még egyszer megígérném - egyben el is búcsúzva, hogy tényleg jön lassan az SGU elsõ évadának általam történõ kielemzése.

"A BSG engem nem fogott meg. Összesen 3 részt láttam,azt is szerintem 7-8 részenként elosztva."

Az általad leírtak után meglepett volna, ha a BSG bejön.

A BSG remekmû, önálló mitológiával, mindamellett végig elképesztõ hiteles hangulattal, pergõ, erõs párbeszédekkel, elképesztõen jó színészi alakításokkal - itt nem két jó színész van, mint az SG-1-ben RDA és Amanda Tapping - aki érdekes, a Sanctuary-ban, ahol valóban IGAZI KARAKTERT kell hoznia (és arra aztán ne mond nekem, hogy unalmas!), sziporkázik Samantha Carter-önmagához képest - a többi nem nagy szám, Christopher Judge meg egy rossz vicc...

Indeed... ;)

És írom ezt úgy, hogy a dögunalmas elsõ és a bûnrossz utolsó két szériát leszámítva nagyon is kedvelem az alap-Csillagkapu szériát (sõt, 80%-ban az Atlantiszt is)

De visszatérve a BSG-re, ha majd egyszer megjön a jobbik eszed, és esetleg újra belekezdesz, mond majd meg nekem, hol találsz az EGÉSZ SG-univerzumban olyan karaktert (talán egyedül Ba'al-on kívül!), mint Adama, Lee, Starbuck, Caprica 6, Sharon, Helo, Chief Tirol, az ezredes és talán mindenekfelett a legösszetettebb, legzseniálisabb és legkevésbé utánozható: Gaius Baltar.

És teremti ezeket az elképesztõen jó karaktereket aközben, hogy olyan pörgõs, izgalmas sztorit bont ki, ami egyszerûen utánozhatatlan és olyan apróságokkal teszi hitelessé, ami az SG felületes kreátorainak az életben nem sikerült volna - és mellesleg olyan kib*szott jó ûrcsatákat láthatunk, amilyet még egyetlen sci-fi sorozat sem tudott ilyen színvonalon produkálni (az SG-U ûrcsatái alibizések, az az érzésünk, hogy a kamera valahogy soha nem azt mutatja, amit kéne).

Az SG-1, a Babylon 5 gyermekkorom nagy sci-fijei voltak, ugyanakkor számomra ma is ugyanúgy figyelemreméltó a showrunnerek ötletessége, az új fajok hátterének kidolgozottsága.

De a BSG mindössze két faja - közülük az egyiket ráadásul nagyon jól ismerjük, hiszen mi is közéjük tartozunk - grandiózusabb és izgalmasabb csatát vív az epizódok során kibontakozó saga folyamán, mint a Csillagkapu összes fõellensége és a jófiúk az összes SG sorozatban mindezidáig.

Mert a BSG maga az élet, az SG meg legfeljebb színes-képes-szagos mesekönyv lehet mellette.

Talán még nem jutott el a BSG-t ócsárlóknak, vagy csupán a szériát a "nem jött be" kézlegyintésével elintézõknek az agyáig, hogy mirõl beszélek - de majd egyszer talán ugyanarra a következtetésre fognak eljutni mint én:

A BSG nem azért a legjobb sci-fi-sorozat a mûfaj történetében, mert annyi fordulat van benne, hogy egy évad alatt elkopik a szemgolyód a sok forgástól, hanem azért, mert minden sci-finél hitelesebb és életszerûbb.

És erre sztem még Sheldon (TBBT)is rábólintana... .)



"Régen a sci-fi-nek volt egy rétege.Mert régen mirõl szólt egy sci-fi? Vagy idejöttek a földönkívüliek és kiirtottak minket, vagy mi építettünk egy ûrhajót és vagy a holdon,vagy a marson belefutottunk valamibe,amibe nem kellett volna :)))"

1. A filmekrõl vagy a könyvekrõl beszélünk?
2. Ha a könyvekrõl, minden idõk legjobb sci-fijeit (Lem, Herbert, Clark stb.), melyeknek jóval bonyolultabb az alapsztorija és a karakterrajza az általad felvázoltnál, már húsz-harminc évvel ezelõtt, egyes esetekben rég, megírták.
3. Ha a filmekrõl, akkor a fordulópont a "2001: Ûrodüszeia" bemutatása.
4. Ha a sorozatokról, ott a Star Trek elsõ szériája jelentette az igazi fordulópontot és kb. minden ötletet, amit el lehet, ott és a következõ évtizedek frencsájszaiban el is lõttek - a Csillagkapunak alig maradt valami és ebben a tekintetben is már csak a Lost tudott újabb dimenziókat megnyitni (bár az csak kis részben tekinthetõ sci-finek).


Magáról a sorozatról, pontosabban az elsõ évadáról hamarosan írok - csak hogy ne legyek teljesen offtopic.