Nehéz volt nézni. Nehéz, de semmiképp se felesleges.

Autumn egy 17 éves diáklány a pennsylvaniai Mucsán, a nem egészen 7000-es lakosú Shamokinben. Suli után pénztárosként dolgozik a helyi hiperben, otthon egy igazi roncs család várja, agresszív-tahó alkesz (feltehetően mostoha) apával meg rottyon lévő anyával.

Mivel ebben a családban csak úgy felnő mint a kerti gyom, totálisan kimaradt neki a szexuális felvilágosodás, teherbe is esik szegény. Pennsylvaniában kell a szülői beleegyezés a kiskorúak abortuszához, így tekintve a családi viszonyokat államon belül felejtős a projekt, valamit ki kell találni, mert Autumn nagyon úgy fest, hogy nem akar lányanyává válni.

Jellemző a családban uralkodó értelmi viszonyokra, hogy este mindenki megkapja a betevő sörét a 17 éves is, tényleg mindenki, talán a kb. két éves öcsike és a kutya kivételével, de lehet, hogy ők is. És Autumn azt még akkor is benyomja persze, amikor már tudja hogy terhes. Simán fingja nincs, hogy az most OK-e.

Szóval nem akar gyereket szülni egyelőre, így hát a barátnőjével megindul New Yorkba, mert kiguglizta, hogy ott el lehet intézni a dolgot önállóan, 17 évesen is.

A film hiperrealista / dokumentarista stílusban készült, megszemlélhetjük, hogy készül gáztűzhely lángján fertőtlenített biztosítótűvel az orrpiercing, láthatjuk a mucsai kisvároska és NYC emberi mocskát, metrón rejszoló szatírral, vagy még Mucsán a boltban a pénztáros csajokat zaklató homeless jellegű arccal. Együtt tömegközlekedhetünk a lányokkal és részt vehetünk az klinikai rendeléseken, na és hosszan csodálhatjuk a Madison Square melletti/alatti Penn pályaudvar mázas falcsempéit. Minden totál hétköznapi, minden olyan ismerős, velünk is megtörténős, mi is kicsit ott vagyunk az egészben.

Az egészből árad a magára hagyottság és reménytelen lehangoltság. Autumn valószínűleg egész eddigi rövid életében egyedül kellett hogy megküzdjön mindennel, szerelmi kapcsolataiban is rendesen kihasználták, és döntsön bárhogy, jól vagy rosszul, most is csak magára számíthat. Még jó, hogy legalább a barinője ott van neki. Fú bakker. Ki tudja, hányan nőhetnek bele a világba ezen a módon. Mindennapos és határtalan történet, játszódhatott volna Kazincbarcikától Buenos Airesig bárhol. Nincs ítélkezés, mindenki azt szűr le, amit akar, vagy amit kiad a szellemi kapacitása, nincs sugallva semmi.

A főszereplő csaj (Sidney Flanigan) nagyon jól játszik, szerintem még vinni fogja valamire.

A film minimum megosztó, biztos sokan nagyon el fogják utasítani ha megnézik. Nekem tetszett, csak hát nem a klasszikus szórakoztató értelemben.

Végig elnyomás alatt van a film, olyan mint maga a történet. A kísérő részéről kedves volt a segítség.
Végigéig nem untam HAT/TÍZ

A történetírás összes elemét (feszültségek, konfliktus, fordulat, mondanivaló, tanulság, stb.) nélkülöző alkotás inkább egy dokumentumfilmre emlékeztet. Egy teljesen átlagos vidéki lány, kifejetetten tipikus esete jó hosszan bemutatva, minden meglepetés nélkül.

Ebben a filmben nem történik sok minden de mégis szinte minden megtörténik ami egy élet tragédiája. Az egyszerűségében nagyszerű.

Megrázó helyzetet mutat be ez a film hiteles, de egyszerű eszközökkel egy 17 éves lány életében, felvillantva a közönyös és lelketlen környezetét, amiben felnőtt. Ebben az évben ez a független amerikai film jelentette számomra a legnagyobb élményt.