FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

RUBEN BRANDT Horváth Csaba Forte Társulat Mûcsarnok
Milorad Krstic: Das Anatomische Theater c. kiállítása mögött, a Mûcsarnok Kupolatermének lépcsõzetes nézõtere váratlan színházi meglepetéssel ajándékoz meg. Az elképesztõen asszociatív, briliáns rajzkészségû mûvész forgatókönyve természetesen képzõmûvészeti témájú, egy képrabló mûgyûjtõ csoportos portréja.
A bûnbanda sorra fosztja ki a híres múzeumokat, elsõ útjuk Párizsba vezet. Az éjszakai betörés atmoszféráját kuvikhang, szélzúgás, a mennydörgést kattogó géppisztoly idézi. Az 5 elõadó kevés szóval pantomimezik, a környezetet a háttérvetítés érzékelteti. A "Flight to New York" Krstic-kép repülõje suhan velük a MOMA felé, zsákmányuk egy Malevics, a fõnök Ruben Brandt szerepében maga az alkotó-koreográfus Horváth Csaba. Boccioni Lépcsõn lemenõ akt-ját lefelé lopakodva, fölfelé nézve úgy viszik el, ahogy Krstic grafikáján a Potyemkin-lépcsõn guruló babakocsit figyelik a fázisokban osonók. Közben egyre gyakrabban tûnnek fel a kézben hozott jellegzetesen tülökorrú. többszemû, csikorgó fogsorú portrék, a repülést tízkarú Síva-csoportozat érzékelteti, míg a háttérben az olasz Polizia helikoptere pásztáz. Keresztrejtvény-kockákon tipegve, Blaskó Borbála lila cipellõi a háromszínû Broadway boogie-woogie mondriani kockáinak ideges mozgását mímelik, az Ermitage felé haladva, pétervári útikalauzunk a kifogyhatatlan orosz szókincsû Andrássy Máté.
Az akkurátus magánnyomozó, Kádas József a gengszterek nyomába ered, füstös lokálok, buja bárok homályában kutakodik. A kiállítás három-négymellû donnái láttán jogosan várhatjuk az intim testrészek színpadi megjelenését, - nem is hiába: a képek kínban vicsorgó
fogsorai között nemcsak igézõ combok bukkannak elõ. Míg a fekete-vörös árnyképen vért köpnek, Sipos Vera valóban rendhagyóan vibráló sztriptízt mutat be. Chagall szerelmesei Csere Zoltán hátán lebegnek Vityebszk egén, a kép, a film, a szöveg és a pantomim új minõséggé kovácsolódik a nagyformátumú színjátékban. Az erõszak fallosz-szimbólumait szerencsésen megússzuk, bõven gyönyörködhetünk bennük a darab után kivilágosodó kiállítótérben, itt most beérjük a méretes pofonoktól megbicsakló árnyék-fejekkel.
A finálé keringõzõ párjai mesteri fényeffektusokkal triplázódnak meg, lábuk a Krstic-motívumokkal tapétázott szõnyegen tapod, a mozivásznon meg premier plánban néznek ránk a Casablancát, Godard-t, Jancsó Miklóst idézve. Horváth Csaba összmûvészeti remeklése majd két órán keresztül nyûgöz le, kiforrott ötlet-parádé, all round reveláció, amely a krstic-i asszociációk stílusában, saját formanyelvén teremti meg egyedülálló mirákulumát.