Elõre is köszönöm!

Kölcsön tudom adni mind a két kötetet.
Írd meg a címedet "priviben" és feladom.

Szia Lizbet! Nagyon szerencsés vagy, hogy a könyvet is olvashattad! A segítségedet szeretném kérni: Hogyan juthatnék én is hozzá? Esetleg neked meg is van?

Szia Csiperke! Örülök, hogy jobban vagy! Minden szépet és jót kívánok Nektek!

Sziasztok! Elöször is csiperke örülök hogy jobban vagy.

Ma úgy sajnáltam szegény Dorothyt. Valami pofátlanul viselkedtek vele a férfiak. Pedig olyan jó látni hogy alakul a kapcsolat közte és Táncoló Felhõ között.

Az utolsó mondatokkal nem értek egyet. A megjelent könyv is és a sorozat is dr. Mike-rõl szól, így persze, hogy köré épül a történet. És vele mindenki napi kapcsolatban van. És akkor is, ma is vannak beteg emberek. Más orvosos filmben is a betegek dominálnak.

De jó volt olvasni ezeket a sorokat. Örülök, hogy minden rendben van.
Hát zajlik az élet a mai részben. Jó, hogy Matthew és Sully között nincs harag, és még a kapott házat is eladta volna, hogy segíteni tudjon. Ezeket szeretem. Borzasztóak a férfiak! Dorothyval jó elbántak, csakhogy a saját kedvüket leljék. Daniel nagyon szimpatikus, igaz, hogy szerelmes lett Michaelába, de láttátok, hogyan igyekezett nem mutatni /pl. a rendelõben/ Egy kicsit meg is sajnáltam. Na aztán jött a zöld szemû szörny, Sally teljesen kivetkõzött magából. Nem volt igaza, elöntötte a harag, meg a büszkeség. Ma nem volt a szívem közepében.

Szép jó reggelt Mindenkinek!

Mától hivatalosan is egészséges vagyok újra, így lassan készülõdök, és indulok dolgozni.
Szerettem volna megköszönni, hogy gondoltatok rám, és aggódtatok értem:-) Nagyon jól esett.
Közben kedden átestünk egy genetikai vizsgálaton, amelynek az eredménye hál'Istennek jó lett- szóval PindurPandurral is minden rendben:-)

Még egyszer köszönöm és szép napos napot Nektek!

Az Illés klub egyik vezetõjeként , nagyon büszke vagyok Rád , mert ilyen fiatalon ismered ezt a nagyszerû Illés "opuszt".
Pénteken megyünk Bródyval Miskolcra , majd elmesélem Neki.
Õ énekelte a dalt.

Szia! Egyetértünk! Én is kedvelem az ilyen részeket, jó visszaemlékezni. :)

Már nagyon várom a holnapi (pontosabban a mai) és a holnaputáni (holnapi) részt. ("Átkozott féltékenység" => az ILLÉS együttes után szabadon... :)

Valószínûleg kullancscsípés okozta gyulladásos vírusfertõzés. De szerencséje volt és nem kapott agyhártyagyulladást!

Sziasztok!
A gyerekek után én is lebetegedtem:-)
Nagy szívfájdalommal olvastam a jól sikerült találkozóról, mert bár nagyon örülök, hogy jó volt, de nagyon készültem rá én is. Meg olvasni ezt a sok finomságot.... A recepteket el fogom tenni.
A filmet szinte minden nap látom. a mai összefoglaló rész nagyon tetszett. Hogy ebben a városban mennyire betegesek az emberek:-). Kínosan ügyeltek, hogy Erika ne szerepeljen benne, csak az anyukája halálakor mutatták.
A végérõl gyereksírás miatt lemaradtam, mi volt Andrew baja?

Akkor izgalmas részek elé nézünk.Emlékszem Sully milyen féltékeny volt.

Nem tudom észrevettétek-e,de a film elõtt reklámozzák kedvenc sorozatunkat.

Az biztos. :)

Mit szóltatok a mai részhez? Imádom az ilyen összefoglalókat! :D Horace bemutatása volt a legjobb! :D

Holnap megérkezik Daniel. :)

Szia! Sosem késõ elkezdeni újra a tanulást! A zene nagy örömet tud okozni. => Mondhatni, "világnyelv". :)

A találkozón résztvevõknek már mutattam az alábbi könyvet , volt aki meg is vette.Ha valakit még érdekel írjon "privit" :
Az ismwertetõ Nádasi Katalin munkája :

A Szikláshegyek varázslója

A könyv egy városba kényszerült, a természet szépségét és szabadságát nehezen nélkülözõ, a városi ember idegenségét elfogadni nem tudó, szomorú kisfiú vallomásával indul.
„Elkerültünk Kecelrõl, a nagy iskolaudvarról. Pestújhelyen egy ütött-kopott sárga bérház szûk szobája lett az otthonunk. Sötét, hideg odú. Rabcella volt nekem az a szoba. (…)
Kint az utcán sárga keramitos volt az út. Tele teherkocsival, autóval, kerékpárral. Az emberek köszönés nélkül mentek el egymás mellett. Se egy „dícsértessék”, se egy „adjon Isten”… Mindenki idegen volt mindenkinek. És sehol egy kis zöld fû. Vagy legalább egy darab homokos árokpart!… (…)
És megsirattam Kecelt. A nagy iskolaudvart. A zörgõ szekereket. A hosszú, jegenyés utakat. A búzaföldeket. Az akácosokat. A tanyákat. A halastavakat. A gulyát. A kondát. A hajnali tülökhangot. És minden kis fûszálat. Minden kis porszemet... (…)
Elõször arcomon patakzott a könny. De azután befelé gördült és a lelkemet öntözte végig… (…) Végre rámtekíntett a Gondviselés és a rideg, sötét odúba is besütött a napsugár. A hang ösvényén jött ez a fény. Kürtszó hozta, amit cserkészek fújtak! Cserkészek! Csodálatos hõsök voltak õk elõttem. Hiszen úgy hallottam: az erdõket, mezõket barangolják minden szabad idejükben! Fürdenek a folyókban! Másszák a hegyeket! Árvalányhaj van a kalapjukon… És napfény a szívükben.”
Így lelkesül föl a tizenkét éves gyermek, Borvendég Deszkáss Sándor, a természethez oly sok szálon kapcsolódó cserkészet megismerésén. Lázas szívvel keres egy világot, egy életformát, egy gondolkodásmódot, amely Magyarországon már a századelõn sem létezett, s amely iránt attól a pillanattól mély elkötelezettséget érez, hogy egy földrajz órán, elõször hall az indiánokról. Már akkor úgy tartotta a tudomány, hogy ez az emberfaj hamarosan eltûnik a föld színérõl. Azonnal úgy érzi, hozzájuk, közéjük tartozik és felelõs a megmaradásukért. Maga sem érti a titokzatos és gyötrõ vágyakozást, ami hajtja õt, és végképp misztikussá varázsolja vonzódását szülei aggodalmasan emlegetett, rejtelmes szava, melyet újra meg újra kimondanak, valahányszor indiánokról beszél: Atavizmus!
Az említett földrajz órán nyomban elhatározza, hogy ha felnõ, az indiánok között fog élni és megmenti õket a pusztulástól, „feltámasztja” az indián népeket. Templomba is elmegy:
„Letérdeltem és csendes suttogással szóltam az Egek Urához: Édes jó Istenem, ne adj nekem semmi örömet, csak azt engedd meg, hogy ez a tervem sikerülhessen…”
A cserkészélet alapozza meg edzettségét, itt tanul fegyelmezettséget, és kiváló parancsnokuknak köszönhetõen azt is megérti, hogy a szabályokra, nem mint az embert gúzsba kötõ béklyókra kell tekinteni, hanem mint a közösségek megtartó oszlopaira. Életének különös fordulatai, mintha eleve elrendeltséget mutatnának, és egyre közelebb viszik õt az indiánokhoz. Egy, a budai hegyekben tett kiránduláson, kis híján mély barlangba zuhan, és egy véletlenül arra járó amerikai újságíró, mint kiderül egy soson indián menti meg. Megismervén a fiú régóta tartó vonzódását és elhatározottságát az indiánok megmentésére, mélyen meghatódik, maga is valami sorsszerûséget lát találkozásukban, és másfél évig minden idejét annak szenteli, hogy valamennyi indián tudományra megtanítsa a gyermeket. Amikor újságja visszarendeli Amerikába, Isten elõtt fiává fogadja az ifjút, és a Fehér Szarvas nevet adja neki: „Ezt adom emlékbe neked, fiam, mert nemes vad vagy, mint a szarvas, és nem a bõröd, de a lelked fehér… Beszéltem.”
Késõbb, levélben elküldi neki Amerikából a szabad sosonok törzsének oklevelét, melyben örök idõkre tiszteletbeli fõnökükké választják Fehér Szarvast.
A fiú orvosnak készül, és tanulmányai mellett, létrehozza a Magyar Indiánok Egyesületét. A tagok, különféle munkák vállalásával keresik meg a pénzt arra, hogy az egész világra kiterjedõ levelezésbe kezdjenek az indiánok érdekében, angol, spanyol, francia, portugál és német nyelven. Felhívásuk, melynek jelszava: „Segítsd az indiánokat, ahol csak lehet!” – világszerte óriási visszhangra lel, és fölkelti az érdeklõdést tevékenységük iránt.
A vágy, hogy tegyen valamit az indiánok megmentéséért, egyre erõsödik benne, s furcsa elhivatottsága arra készteti, hogy megszakítva orvosi tanulmányait, elinduljon az indiánok földjére. Szándéka akkor érik cselekedetté, amikor édesapja föltárja neki a nagyapja történetét, és megtudja, hogy õ ugyanilyen szenvedélyes szeretettel szolgálta az indián nép megmaradásának ügyét. Kilenc-Vadlúd-Az-Égen fõnök (a nagyapa ezt a nevet kapta az indiánoktól), egy ideig közöttük is élt Amerikában, tervet dolgozott ki „a faj feltámasztására”, de családi kötelezettségei miatt munkáját félbehagyva, haza kellett térnie. A lelke belepusztult ebbe a kényszerbe, s halálos ágyán kinyilvánította akaratát, hogy unokája legyen mûve folytatója. Sándor szülei, akik féltek, hogy gyermekük is elmegy majd az indiánok közé, sokáig titkolták a nagyapai „örökséget” és ezért emlegették folyvást aggodalmasan az atavizmust, ami átöröklést, az egyik õsre való visszaütést jelent.
Innen már nincs megállás: temérdek áldozat- és kockázatvállalás, elõre nem látható akadályok legyõzése után, különbözõ indián törzsek segítségével összejárva fél Kanadát is, végül megérkezik Montanába, arra a helyre, ahol nagyapja fölépítette a „Vörös Faj Abroncsát”. Álmai szerint ez egy rendkívüli képzést adó iskola, amelybe valamennyi törzs elküldi legjobb fiait, hogy megtanulják összefogást, mint az indián népek és kultúrák megmaradásának alapfeltételét, és a Természetben való élés legfontosabb tudományait, a 24 „próbát”. Akik itt mindent megtanulnak, azokból lesznek késõbb a törzsek vezetõi. Az iskola mûködik, de nem tökéletesen, mert Kilenc Vadlúd nem tudta befejezni alkotását. Távozásakor azonban becsületszavát adta az indiánoknak, hogy egyszer visszatér, és befejezi. A törzsek azóta is (34 éve) várnak, noha tudják, hogy a hatalmas tudása miatt a Sziklás Hegyek Varázslójaként is emlegetett ember – már régen meghalt. Az indiánok azonban tudják, hogy a becsületszó a halottakat is köti.
Amikor Fehér Szarvas megérkezik Montanába, Ülõ Sas mohawk törzsfõnök döbbenten tekint rá: azonnal fölismeri benne Sziklás Hegyek Varázslójának unokáját, aki megjelenésében tökéletesen olyan, mint nagyapja volt egykoron. A „Vörös Faj Abroncsában” Fehér Szarvas maga is elvégez néhány „próbát”, és ezalatt csodálatos élményekben van része. Ilyen, a természetben 9 napos egyedüllétet követelõ „Bölény próba” során szerzett tapasztalata is:
„…aki a magányt megismeri, az meg is szereti és vágyakozik mindig utána… És az ilyen emberre sohasem tud hatni a tömegek akarata, mert erõs bástyája néki mindig a saját, önálló gondolatvilága…”
Fehér Szarvas minden segítséget megkap az indián törzsektõl, és sikeresen befejezi küldetését. Végül feleségül veszi Wap-O-t, a törzsfõnök szépséges leányát, akit már Amerikába érkezése pillanatában megszeretett.
Az indiánok pedig, ünnepélyesen visszaadják Sziklás Hegyek Varázslójának a becsületszavát.

Napjainkban különleges küldetése lehet Fehér Szarvas könyvének. Középszerûség és igénytelenség uralta világunkban a fiatalság végre találkozhat benne a létezés olyan formájával, amely fölemeli, megerõsíti a lelket és megnemesíti az életet. A mai gyermekek elõtt szinte ismeretlenek azok a játékok, melyekben komolyan próbára tehetik saját képességeiket, testi-lelki erejüket, bátorságukat, fegyelmezettségüket, talpraesettségüket és megmutathatják, hogy képesek önzetlenül alárendelni saját kényelmüket egy magasabb célnak vagy a közösség érdekének – miként a szerzõ tette kisfiú korában, cserkészként. Ugyancsak bámulatba ejtõ a már felnõtt író sok-sok lelki és fizikai erõfeszítése azért, hogy a kitûzött cél elérésére képes, és az indiánok megbecsülésére méltó legyen. A „gyorsan és készen kapni mindent” elv világában, az olvasó rácsodálkozik a szinte tapintható változásra, fejlõdésre, amelyet ezek a vállalt megpróbáltatások elõidéztek az író személyiségében, s amelynek eredményeként elnyeri az indiánoktól a megtisztelõ „fõnök” címet. Nem is a fizikai próbák a legnehezebbek ebben a folyamatban, hanem annak a bölcsességnek a megszerzése, amelyet csak a „testvérek vagyunk” fogalom teljes átélése, a természetbe való csendes belesimulás, a szemlélõdés, a létezésben való valamennyi élõ és élettelen társunk megismerése, megértése és olyan mérvû tiszteletben tartása adhat, amilyet az ember önmagának is kíván.
Az író úgy meséli el történetét, hogy az olvasó örömmel azonosul vele, és egy pillanatra sem vágyik kivonni magát a fõszereplõvel történõ események hatása alól. A szerzõvel együtt kalandozzuk végig a kisfiú kamaszodásának és ifjúvá érésének, a cserkészélet romantikus és romlatlan világának, majd a fiatal felnõtt – már felelõsségvállalással teli – tudatos küzdelmének szép és izgalmas fordulatait, és végül hálásak vagyunk, hogy elkísérhettük az írót ezen az úton.
A Szikláshegyek Varázslója csodálatos könyv. Az olvasó – bármilyen életkorú is – megérti Borvendég Deszkáss Sándor olthatatlan vágyát a természetesség, a kölcsönös tiszteletadás és segítségnyújtás, a fegyelmezettség és a föltétlen megbízhatóság kultúrája, az észak-amerikai indián kultúra iránt.
Az olyan közösségekben, amelyekben magától értetõdõ, hogy még a holtak is állják a szavukat, boldogabb a gyerekkor, méltósággal teli a felnõtt lét, és szebb az öregség. Öröm és tanulság megismerni õket.

Nem akarom bántani, de a belépõje nem volt szívet melengetõ... Eléggé erõszakos volt és tudálékos. Egyfajta vándorprédikátor volt és kézrátétellel az Úr segítségével gyógyított. Dr. Mike-al volt is konfliktusa rendesen.
Sokunk ellenszenvét kivívta.
Látnod kellene azt a részt és megértenéd. :)

Miért nem szeretitek Ruth nõvért? Mondjuk én nem láttam azt a részt amikor összejött Kid Col-al.