Nem szeretnék kimaradni, úgyhogy:
Boldog születésnapot, Te lány!:)

Mindenkinek köszönöm!!!

Akkor egy kicsit áttérnék valamivel vidámabb témára. :)

A mai részben megismerhettük a hírhedt nõi banditát Belle Starr-t. Ez a hölgyike létezõ személy volt.

Itt az életrajza:
http://www.lkwdpl.org/wihohio/star-bel.htm

Eléggé kalandos élete volt. Jó sok rablásban részt vett. 2x ment férjhez. Mindkét férjét lelõtték. Az 1. férjétõl született egy kislánya és egy kisfia. Állítólag a kislány nem a férjétõl született.
Ha jól értelmeztem a szöveget, akkor az egész életét rablással, fosztogatással töltötte. Még Jesse James-el is voltak közös rablásaik.

Sajnálatos módon, 2 nappal a 41. születésnapja elõtt elhunyt. Miközben hazafelé tartott, hátbalõtte valaki.

Nagyon hosszú és szövényes az életrajza. Ha valakit konkrétan édekel valamelyik részlet szívesen lefordítom. :)

Kedves Nannyfan!
Egy nagyon boldog szülinapot kívánok!

Ez a hír szörnyû, nem is bírtam én sem eddig írni Nektek. Nem is tudom mit mondhatnék. Nagyon fog hiányozni. Ti akik ismertétek mély részvétem.

Tegnap félfüllel hallottam a rádióban a hírt, mondtam is a férjemnek, hogy biztosan elértettem vmit. Mire este hazaértünk és a Híradóban is láttam, sajnos már nem volt erre remény. 38 éves volt...

Az úgy vala, a kezdet-kezdetén..., hogy egy fiatal lány leírta a gépen, hogy nagyon szereti ezt a filmet...aztán többen írtak neki, hogy õk is...
így lettünk MI, A CSAPAT! ...
aztán vki leirta, hogy jó lenne megismerni egymást,
aztán én "kézbevettem" a dolgokat, és Ti mind vártátok a napot!
nem okozhattam csalódást nektek, kellett vmi nagy durranás, amitõl
"szó bennakad, hang fennakad"..., hogy emlékezetes legyen a NAP...
én kitaláltam õket, Bagoly meg elintézte.
(volt vendégváró-ital, képek a színészekrõl, emléklap, könyvjelzõ, rengeteg finom süti...mások is készültek meglepivel egymásnak!)
És ott voltak Õk!
játszottak nekünk Sullyt és Hank-et, velünk ettek-ittak, sztoriztak,
átöleltek egy-egy képen - de nem volt játék a jókedvük, vidámságuk,
tudom -TUDOM- hogy nagyon jól érezték magukat õk is, akkor, azon a szombat
délután!
Emlékek, képek, pillanatok, melyeknek részesei lehettünk.
Selmeczi Roland belopta magát a szívünkbe - és már ott is marad, örökre.

Köszönöm szépen! :)

Még élek nem felejtem el azt a pillanatot, amikor Roland és Józsi beléptek az ajtón. Emlékszem, hogy ment a halk susogás, hogy kik lehetnek?? Aztán megszólaltak. :) A mai napig elõttem van mindenkinek az arca. A lvegõ megfagyott, mindenki elhallgatott. Bagoly és Swenn beszéltek egyedül a 2 vendéggel, mi többiek pedig lefagytunk. :) Ott volt mellettünk "Sully" és "Hank". :) Hihetetlen volt!!! Incze Józsi hangja a valóságban is tiszta Hank. Roland, pedig Antonio Banderas. Miután összeszedtük a bátorságunkat, ezt közöltük is vele, ahogy Józsival is. :)
Nagyon jókat beszélgettünk, mindketten nagyon közvetlenek voltak. :)

Örök emlék marad! :)

Boldog születésnapot Nannyfan! :)

Boldog születésnapot napot Nannyfan! :)

Kedves Nannyfan!

Bár nagyon szomorú esemény árnyékolja be a napot, de közhely: nekünk, élõknek, tovább kell lépni...

Születésnapod alkalmából szeretettel köszöntelek, megköszönve a sok keves ismerõst, barátot, akiket tõled kaptam.
(van egy kis részed abban is, hogy Rolandot megismerhettük...)

Sok-sok vidámabb, boldogabb szülinapot és jó egészséget kívánok neked!

Tegnap egész estig Roland volt a téma itthon. Amikor elolvastam a 2006-os hírt, miszerint, akkor is majdnem tragédia történt, egybõl erre gondoltam, amit ez a cikk is sugalmaz. Fáradtan, kimerülten vezetett, elég volt egy kicsit elbóbiskolnia.... :(

Végre meg tudtam nézni a honlapját. Biztosan túl volt terhelve tegnap, annyian látogatták.
Köszönjük, hogy megelítettél minket!

Selmeczi Roland szerda délután befejezte a próbát a szolnoki Szigligeti Színház színpadán, Hunyadi Sándor Fekete szárú cseresznye címû darabjának bemutatójára készült. A próba után pár órát pihent, majd Ford Focusával elindult Budapest felé. Újhartyánig jutott. Eddig ismeretlen okból a színész lesodródott autójával az útról, letarolta a vadvédelmi kerítést, elvitt egy segélykérõ póznát, az árokba csapódott, két fának is nekiütközött, majd háromszor megpördült és fejre állt. Roland a helyszínen meghalt.

A tragédia másnapján döbbenet és gyász lett úrrá a Szigligeti Színház társulatán. Dósa Matyi, a Barátok közt egykori sztárja, a szolnoki teátrum ifjú tehetsége a halála napján látta utoljára Rolandot, aki a próbák után mindig visszavezetett Budapestre.

– Egy öltözõben öltöztünk, legutoljára tegnap találkoztunk. Örültem, hogy jobb kedve volt, mert elõtte több napig kórházban feküdt. Nagyon sajnálom, ami történt vele, még fel sem fogtam igazán – árulta el Matyi. Utóbbi megjegyzésével nincs egyedül.

Besenczi Árpád, akivel Roland az Üvegtigris immár klasszikus rendõrpárosát, Bajuszt és Rezsõt alakította, szintén nem tud napirendre térni. – Felfoghatatlan a dolog, mintha egy részt kiszakítottak volna belõlem – mondta lapunknak a színész.

– Rendkívüli barát, nagyszerû kolléga volt. – Tragédia, ami történt, és micsoda szörnyû sorozat! – csatlakozott Kerekes József, aki az Ericsson stúdióban a Szeget szeggel elõadásban játszott Rolanddal. – Elõbb Kocsis Gyuri, aztán Kaszás Attila, és most Roland! Hihetetlen humorú, édes ember volt. Nagyszerû tehetség.

– Nem tudok magamhoz térni a döbbenettõl, egy remek barátot vesztettem el – mondta Kálloy Molnár Péter. – Rengeteg darabban játszottunk együtt, aztán jött a Kútfejek címû film. Abban Kaszás Attilával, a legjobb barátjával együtt játszhatott. A sors tragédiája, hogy ma már egyikük sincs közöttünk. Megint egy olyan színész ment el, akinek nem voltak allûrjei, aki tisztelte a másikat, nem volt mindenáron nyomulós típus. Talán pont ezért nem is volt még a csúcson, holott képességei alapján ott lett volna a helye.

Információink szerint Roland nemrég vált el ügyvéd feleségétõl, aki két gyermeket, a 13 éves Dorottyát és az 5 éves Gergely Rolandot szülte neki. A válás, úgy tudjuk, nagyon megviselte a színészt, sokáig magába forduló, kedvetlen volt, de az utóbbi idõben mintha rendezõdni látszott volna az élete. Számos színházi munka várta, és az ország egyik legismertebb szinkronszínészeként rengeteget dolgozott. Talán épp a fáradtság okozta a tragédiát, amelynek okát a rendõrségi vizsgálat állapítja majd meg. Egy azonban biztos, nem elõször vezetett fáradtan. A blikk.hu egy hozzászólója egy 2006-os interjút idézett a színésztõl: „a Kútfejek forgatásánál például két és fél héten keresztül szinte alig aludtam(...). Ennek az lett a következménye, hogy egyszer elaludtam a volánnál. Szerencsére nem menet közben, hanem egy piros lámpánál(...).”

Blikk-összeállítás

Tegnap az m1 Rembaud versek mondatott Rolanddal...Egész nap eszemben járt! SWENN, szerinted emlékezett ránk? Azon a bizonyos szombat délutánon vajon adtunk neki egy kevetet vissza abból, amivel Õ ajándékozott meg minket?

Ha már szinkronok... A dr. House c. sorozatban Kulka János volt, aki átvette House szinkronizálását az elhunyt Szakácsi Sándortól. Most pedig Selmeczi Roland... Õ volt House orvosbarátjának szinkronhangja. Nagyon szerettem a hangját, s a találkozónak hála megismerhettem lényének egy igen csekély szeletét. Ebbõl a csekély szeletbõl is látszott, hogy õ egy igazi nagy kópé típus.:) Ugyanakkor vidám, s sejtésem szerint szerették a nõk hangja és férfias, stabil megjelenése miatt. Örültem, hogy válthattam vele néhány szót... bár lehet épp ezért mégjobban megrendített a hír.
A találkozón biztos fogunk még róla beszélni...

Swenn-tõl tudtam meg a döbbenetes hírt.
Napok óta az üzletemben zajló RTL klubos mûsor forgatásával voltam elfoglalva.
Az igazság az , hogy Rolit én is csak a találkozón ismertem meg ( ha számotokra nem is úgy tünt) , Incze Jóskán (ki régi barátom)keresztül.
Persze pillanatokon belül jó haverok lettünk.
Különösen a kölcsön kabát (rojtos) tetszett neki.
Próbálgattam mostanáig Józsit hívni , de ki van kapcsolva.
Ha bármit megtudok majd írok.
A részvét nyilvánításokat Incze Józsin keresztül majd eljuttatom a családjának.
Nyugodjon békében !

Ma délután hallottam a hírt, és nagyon megdöbbentett, megrázott.
Sajnos a fórumra is azért nem írtam mostanság, mert 3 hete meghalt a nagytatám, hazautaztunk a temetésre, és eléggé magamba zuhantam.
Erre ma mikor hallottam ezt a hírt, akkor szinte villámcsapás ért, hogy az embernek nem szabad keseregni, hanem addig kell tenni a dolgát, amíg itt van a földön, mert nem tudhatjuk, hogy kinek mennyi ideje van.
Borzasztó, hogy ilyen fiatalon távozott!
És akik ott voltunk a találkozón, mekkora ajándékot kaptunk azáltal, hogy megismerhettük.

Õszintén megdöbbentem a szomorú hír hallatán. Csak most, este tudtam meg. Ennyi lenne egy emberélet? Azt eddig is tudtam, hogy a halál nem válogat, de egy fiatal embernél mégis nagyob a megrendülés. Részvétem a hozzátartozóknak! (Mélyen átérzem a fájdalmukat, tudom, milyen valakit hirtelen elveszíteni... :-(

Ha belegondolok hogy pár hónapja még milyen vidáman beszélgettünk vele :((

Ez egy szörnyû tragédia. Õszinte részvétem a hozzátartozóknak. Merre vagy Bagoly?