Nagyon szívesen! Egyetértek a hozzászólással, amikor "megnyíltak a kapuk" megkaptunk mindent ömlesztve, aztán vagy sikerült kiválogatni az értékeket vagy nem. Eljutottam arra a pontra, hogy lassan már tv-t sem nézek, talán pont emiatt. A sok akció, horror, durva káromkodós kínálat mellett azért lehet találni nagyon jó filmeket is. Rászoktam arra, hogy elõre egy hétre megnézem a kínálatot és nagyon alaposan szelektálok. Készülnek statisztikák, hogy mennyit ülünk a tv elõtt naponta, ebbõl személy szerint drasztikusan visszavettem. Ráadásul a hírmûsorok után néha úgy érzem, hogy akár indulhatnék is a Dunának....de ez lehet a valóság, még ha sokszor kissé ki is színezik.

A másik dolog, ami miatt nézem ezt a sorozatot egy mondjuk úgy: "AHA-élmény". Manapság a társas kapcsolatok, fõleg a fiatalok között elég érdekesen alakulnak, nem arra gondolok, hogy hol, hogyan lehet ismerkedni, hanem arra, hogy nincs idõ (tisztelet a kivételeknek)pont ezt az egymást megismerõ folyamatot megtennünk. Biztosan vagyunk úgy sokan, hogy igen, valami hasonlót már korábban megértem (vagy éppen most ebben élek vagy nagyon vágyom rá), nem a kiabálós, ordítozós részekre vagy a konyhalányból lett szakács folyamatos megalázására gondoltam még a sorozat feléig kb, hanem arra a folyamatra, amikor megismersz valakit és van idõd valóban megismerni, megszeretni, majd beleszeretni és itt nem évekrõl van szó. Ebben a sorozatban ezt olyan szépen megmutatják, hiszen alaptétel az, hogy egy híres chef és egy kis konyhalány (kezdõ szakács asszisztens) olyan messze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtõl, ráadásul Koreában, mégis részrõl-részre oldódik ez a feloldhatatlannak tûnõ szabály. A kis konyhalányból társ lesz, aki a cheffel jóban rosszban együtt van és old meg problémákat, ehhez pedig idõ és különbözõ intenzitású hatások, élmények kellenek. Úgy tûnik, hogy egy világ választja el õket egymástól, mégis a tojásdobálós részben a chef ott van a lány mellett, akit korrupcióval vádoltak meg, majd elvontatták a meseszép autóját és a két világ egy rozoga teherautó platóján egy paplanba csavarva zötykölõdik hazafelé a hidegben. A másik szép rész, amikor az étteremben drasztikusan lecsökkentik az ételek bekerülési költségét és ki kell találni egy új menüt. Mind a ketten a halpiacra mennek, majd hajnalig várják az elsõ hajót, azt hiszem, hogy itt van az, hogy a chef még éjjel a lány után megy, a lány meg kicsit iszogat a helyi halászokkal és becsíp, majd jön a vízbelökés és ott veszik el a chef pénztárcája. Az a pasi, aki semmit nem érez a másik iránt, biztos útilaput kötne ezek után. Ja igen, a lány kevés pénzébõl hajnalban megveszik a halat és a chef helyben feldolgozza, majd megint a lány hoz valami egyszerûbb reggelinek valót, amit a chef a nyers hallal tálal, de ha jól emlékszem, amikor az elsõ falatot meg akarja enni, azt mégis inkább odaadja a lánynak, pedig neki is kopog a szeme az éhségtõl. Ezek az élmények valóban összekovácsolják õket részrõl-részre és tényleg érdekes, hogy a nõgyûlölõ chefet hogyan változtatja meg ez a nagyon egyszerû, nagyon naiv, nagyon kislány. Talán ezért is nézzük olyan nagyon sokan pont ezt a sorozatot ebben az érdekes irányba tartó világban.

nagyrészt stimmt.
közízlés kiszolgálva

Tetszik az utolsó mondatod. :)

Szuper, köszönöm szépen! Meg fogom nézni! :)

Így igaz. Sõt, a nyugatiak vettek át a keletiektõl, pl. tõlünk is sok mindent. A "mûvelt Nyugat" egy smafu, a felszín alatt nagyon is nem mûvelt, ma is látja, akinek van hozzá szeme. Mindez kicsit sem zavar, ha nem akarja rám erõltetni magát. Jól megvagyok a "magam kultúrájában".

Napjainkra a nyugati kultúra jutott zsákutcába, ld. a világ kaotikus, abnormális mûködését, ami már az utolsókat rúgja. Hogy a világ másik felén mi a helyzet, azt nem tudom, de a nyugatiból elegem van, nem zavar, ha szembe fordultam vele, nincs jelentõsége. El kell érni egy bizonyos kort, hogy meglássa az ember az összefüggéseket. Amit akár már tíz éve is kapisgáltam, csak nem érdekelt, az mára már régen kikristályosodott. Nekem megfelel ez az állapot, de nem zavar, ha más másképp látja.

A magyarság bölcsõje hol is volt pontosan? Senki nem tudja biztosan, de nem Nyugat-Európában. Onnan csak felcsipegettünk némi kultúrát a régihez az elmúlt századokban!!! (és közben felejtettük az õsrégit)

Ha érdekelnek az elõzmények itt továbbra is le lehet tölteni. ;)
http://sgforum.hu/forum.php3?azonosito=matyagi

Nem tagadom meg, de a nyugati kultúra annyira eltorzult, hogy jól esik visszatalálni a tiszta forráshoz. (A nyugati kultúra bölcsõje is délen és keleten ringott. :) )

Sorsdöntõ? Ez jól hangzik! :) Szándékosan nem nézem meg elõre, mert van egy teóriám, kíváncsi vagyok, úgy történnek-e a dolgok. :)

Elolvastam az összes eddigi hozzászólást, kiragadtam pár mondatot, ami pontosan kifejezi a lényeget, hogy mennyire megcsömörlöttünk már a huszonéve vetített, valahol egy kaptafa nyugati sorozatoktól és így milyen pozitívan hat sokunkra ez a "más". :)
Ez tetszett még: "A sorozat egyetlen nagy hibája,hogy éhes leszek tõle. :D" - írták hetekkel ezelõtt.

Köszönöm a részletes elõzményfeltárást, kicsit sajnálom, hogy nem láttam a legelsõ résztõl. A tojásbizniszes volt az elsõ, onnantól nézem.

Igen, én is pont így gondolom. Azóta sem tudom megfogalmazni, hogy mi az, ami a tv elõtt tart és miért néztem meg elõre már az egészet. Tényleg ennyire egyszerû ez az egész. Talán mi inkább az utóbbi években a dél-amerikai sorozatokból túl sokat kaptunk, ott pedig egészen más hõfokon égnek a szereplõk, máshogyan állnak hozzá a szerelemhez és az emberi kapcsolatokhoz is.

A mai rész sorsdöntõ lesz!

Az elsõ részeket nem láttam szinkronizálva, de az angolból visszanézve nekem a következõ jött le: teljesen véletlenül találkoztam elõször és a chef segített a halakat megmenteni, aztán elkísérte, picit megismerte, megint a Sors, kiderült, hogy egy helyen fognak dolgozni. A kislány ugye fiatal, naiv és ártatlan, fel sem tûnt neki, hogy egy idegen férfit arra kér, hogy keresgélje a kulcsait õt "áttapogatva". A lány szimpatikus lehetett a chefnek, mert akkor ott estére elhívta randizni. Milyen az élet, másnak kiderült, hogy ki is valójában. Na az sem semmi nézés volt, ahogy a lánynak hivatalosan bemutatkozott. A chef alaptétele, hogy nõ a konyhában nem dolgozhat, szerelmi viszony meg nem lehet. Ha emlékszel, akkor még az elsõ részben, amikor még ismeretlenül elbúcsúznak a chef megjegyzi, hogy a halak nõnemûek, így nem fognak sokáig a konyhában életben maradni.

Az élet és a 3 túlhangostúlközönséges barátnõ a kezére játszik, õket egyben rúgja ki. A kislánynál pedig keresi az alkalmat, nem emlékszem hányszor hozta megalázó helyzetbe és rúgta ki valamilyen indokkal, a lány még konyhalánynak is visszaállt, csak hogy maradjon. Aztán a tésztakiszállító versenynél megint alulmaradt és ott már lehetett látni a chefen, hogy bizonytalan, de elküldte. Otthon készítette el újra és újra az olívaolajos tésztát és vitte át a chefnek, aki mondott neki egy apróságot, mégpedig, hogy valóban próbálja megfigyelni az összetevõket és az ízeket és a tésztának, ha kihûlt, akkor is finomnak kell lenni. A tésztakiszállítás után a kislány megkóstolta a fõnök ételét, majd simán vendégként visszament az étterembe és kért egy adagot, majd a cheffel akart beszélni. Ezek után jött a nagy gyakorlás. Ezután megint a Sors, keresve az új konyhai tészta asszisztenst végül a tulajdonos és a többiek hatására, na meg a konyha érdekében hirdette meg a chef a vakkóstolást, aminél megint milyen érdekes, pont azok az alapanyagok és az az alapfogás szerepelt feladatként, amit elõtte a kislány egy köbméter tésztával gyakorolt. A versenyt megnyerte, így újra dolgozhatott.

Choi Hyun-wook kibontakozása nekem is nagyon tetszett és Kim San-é is, nála is kezd átszakadni a gát. Édesek voltak.

Bizony, jócskán felpörögtek az események, én is el voltam képedve. :) Szuper epizód volt a tegnapi!
Örülök, hogy végre beindult mindkét pasas, kíváncsi vagyok, hogyan tovább. :)
Szerintem azért támadták le annyira a lányt a fiúk, mert minden feszültség forrása éppen az volt, hogy a munkahelyi kapcsolat tilos, tabu és ez miatt rúgta ki az újdonsült fõnök a másik három nõt, akik közül egy éppen a legfelháborodottabb szakácsfiú barátnõje volt. Érthetõ, hogy fel van dúlva és szinte "kikéri magának". Hasonló helyzetben sértené a mi igazságérzetünket is, ha komolyan sulykolnák belénk annak jelentõségét, hogy kollégával nem jöhetünk össze, emiatt kirúgnák a párunkat, ugyanakkor, aki ezt sulykolja, egyik kollégánkkal viszonyt folytat. Visszatetszõnek érezném én is. Tulajdonképpen Seo Yoo-Gyeongot miért nem rúgta ki a másik hárommal, ez kiderült a sorozat elején? Én is csak a 4. vagy 5. résztõl kezdtem nézni.

Nagyon helyesek voltak mind, egyet értek azzal, hogy nagyon bájos, tiszta, ugyanakkor modern és nagyon emberi a történet. Amikor elõször belenéztem, arra gondoltam, hogy milyen kis gyerekes meg naiv és hasonlók, ennek ellenére, jól ott ragadtam a tévé elõtt. Eddig csak kosztümös koreai sorozatokból láttam egy-egy részt, de azokhoz képest ez kifejezetten üdítõ. Minden elem megvan benne, mint bármiféle sorozatokban, intrika, keverés, kapcsolatok, mindenféle érzelmek, mégis más, mint a többi. Az európaitól eltérõ kultúra miatt, sokkal tisztább és igazi kikapcsolódás!