Egyébként pedig O. Stone egy hatásvadász blöffmester,mellesleg jól kamatoztatta anyagilag ezen a nagyrészt bulvárpletykákon alapuló "mûveit",miután pl a Nagy Sándor c. filmjével óriásit bukott, rájött hogy neki ez a politikai sárdopbálás megy a legjobban.

Márpedig az atomtitok ellopása ténykérdés,orosz kémek beépültek jóformán mindenhova ,bár nem amerikaiak voltak de gondoljunk csak a cambridgei kémcsoport hatásos mûködésére.Teller pedig egy remek ember,nem játszott semmiféle dicstelen szerepet ,sõt neki is köszönhetõ ,hogy nem lett harmadik világháború és hogy a hidegháború a komcsik vereségével zárult.

Az, hogy Stone az elévült titkosítás miatt nyilvánosságra került tényanyagokból filmet csinál, csak a megértést segíti, mellyel kifejezetten a hazáját akarja segíteni. Például eddig is nyilvánvaló volt, hogy Hirosima és Nagaszaki kifejezetten Sztálinnak szólt, ahogy a japán császár kapitulációja is az elsöprõ mandzsúriai elõretörés kapcsán a szovjet megszállás elkerülésének módja volt. Hasonló mítosz az "atomtitok ellopása", mely az oroszok tudományos teljesítõ képességének lebecsülésére épül. F. D. Roosevelt és W. Churchill is az oroszok "kivéreztetésére" játszott, majd utána lépéshátrányba kerültek, hiszen az oroszok (ha iszonyatos áldozatok árán is, de) bírták emberrel, nyersanyaggal, haditechnikával és keservesen újra tanult katonai vezetési képességekkel (a hadvezetés Sztálin általi likvidálása után!). A haditechnikához mintegy 10-20% arányban hozzájárultak az amerikai -háborús áron, színaranyért FOB New York eladott- eszközök is (de technológiát még aranyért sem adtak).
Sztálin minden bûne és hibája ellenére a szövetségesekkel megkötött valamennyi szerzõdését, paktumát és ígéretét (Jalta, Berlin) megtartotta, miközben a másik oldal többször is "újraértelmezte" azokat.
Az ötvenes évek Amerikája vonatkozásában érdemes megnézni és elgondolkozni a R. Oppenheimer életérõl szóló filmen is (beleértve hazánk nagy fizikusának, de "nulla" emberének Teller Edének dicstelen szerepét is), a hatvanas évekrõl talán elég az emberjogi mozgalmakat eseményeit, M.L. King és a két Kennedy meggyilkolását említeni.
És ez nem "kommunista propaganda", csak tények, ahogy az USA szerepe itthon '56 eseményeiben, Vietnamban, Közép és Dél-Amerikában, Afrikában, ...

És a még mindig kétkedõknek javaslom, hogy olvassák el (lehetõleg eredetiben) például az atomsorompó "egyezményt", vagy a hágai nemzetközi bíróság alapító okmányát, különös tekintettel a fennhatóság kérdésére. (Ez utóbbi ami alapján például S. Milosevic-et bíróság elé lehetett állítani, de G.W. Busht nem.)

Ugye az is teljesen érthetõ, hogy a ENSZ BT. (nagyon helyesen, és sokan mások) elítélik a három izraeli fiatal meggyilkolását, de az már nem, hogy a 2013 decemberében amerikai drón által szétrobbantott esküvõi menet 15 áldozatáért eszükbe sem jutott tiltakozni, ahogy az igazságszolgáltatás helyetti puszta gyanún alapuló "bosszú"-nak sem volt visszhangja. Vagy említhetném a '94 évi ruandai népirtás közel 1 millió áldozatát (az eddigi legintenzívebb népirtás a történelemben), akiket annak idején is csak a hírek végén említettek meg, minden jelentõsebb ENSZ vagy egyéb beavatkozás nélkül (sõt inkább kivonták a csapatokat). És ezek sajnos csak szórványos példák a kettõs - hármas vagy még többes mérce alkalmazására a viszonyok és cselekedetek értékelésében és lereagálásában.

Ha nem is kifejezetten történelmi vonatkozásban, de a fentieken túl a "Született gyilkosok" is megemlíthetõ...

Teljesen igaz, amit írsz, dehát hogyan lehetne bizonyítani minden nap a világnak, hogy A. a világ vezetõ országa? A csapda ott van a számukra, hogy valóban lehetne másként is, mert minden adottságuk megvan rá, de akkor kiderülhetne, hogy NEM A. mint ország a vezetõ, hanem egy (vagy talán több is?) szupranacionális csoport az értelmi szerzõ..., akiknek van hatalmuk van arra, hogy befolyásukat érvényesítsék. Mostanában már elég sok jel mutat erre, amit korábban gúnyosan csak összeesküvés-elméletnek emlegettek, hogy csak a legfinomabb kifejezést említsem. Mostanában sokat olvastam Hamvas Bélát, s hajlandó vagyok hinni abban, hogy mindig lehetséges másik út, vagyis mindig van alternatív megoldás, csak ahhoz nem elég õszinték az emberek.

Ez a dokumentum film arra próbál rávilágítani, hogy amíg a nyugatiak 70 éve az orosz veszéllyel riogatnak addig õk a háttérben leigázzák a világot, de persze európában mindenki kajálja az amerikai propagandát, így azt hisszük, hogy õk erkölcs bajnokok, közben pedig egyszerû gyilkos vadállatok, akik idõrõl idõre megmutatják, hogy milyen kemény legények is... ÉS A LEGNAGYOBB POÉN HOGY OLYAN SZERVEZETEK ELLEN HARCOLTAK AKIKET ÕK KÉPEZTEK KI!!! terrorizmus elleni harc... az amerikai lakosság meg frankón elhiszi, hogy a jót cselekszik az országuk. Több lehetõség is volt világbéke megteremtésére egyedül az amerikaiak nem akartalak belemenni ezt a film is bizonyítja.

Csak a bûneit? Mit hallgattak el szerinted amit jól csináltak?

Milyen másik oldal, ember?

Mi az hogy mi köze az igazsághoz?
Az nem megoldható, hogy az értelmes emberek összeillesztik azt amit elmondtak az embereknek, és azt ami csak most derült ki?
Vagy neked az az igazság ha csak azt mondják el amit õk akarnak elmondani, és azt nem ami rossz fényt vet rájuk?
Milyen nézõpont ez egyáltalán?

Ha jól értelemezem, a te álláspontod az hogy ha te jól élsz akkor fogd be a pofád, hunyj szemet az igazságtalanság, a törvénytelenség stb... fölött, és szolgáld a hatalmat bármi történjék is?
Pláne nincs joga a jómódúaknak szóvá tenni azokat a dolgokat amik nem jók?
Hol szidta Oliver Stone a rendszert ebben a sorozatban? A szidalmazás nem egyenlõ a kritizálással.

Korábban is leírtam valakinek hogy ez a sorozat Amerika elhallgatott történelmérõl szól és nem arról hogy mi mindent csináltak jól.
Nyilván nem szélsõséges módon kell értelmezni, hogy ezek után az ember nem veszi figyelembe a jó dolgokat.
De csak a jót látni és elfogadni ugyanakkora hiba.

Rossz hírem van.
Az igazságról való tájékoztatás nem lehet rosszindulatú propaganda semmilyen esetben sem.

Szintén semmi köze a sorozatnak a kommunizmushoz. Ahhoz nézd meg a Szovjetunió elhallgatott történelmét.

A rosszat azzal védeni hogy van rosszabb, az az igazi terelés, megvezetés és népbutító propaganda. A rossz sosem szabad hogy elfogadhatóvá váljon, csak azért mert volt rosszabb, vagy mert máshol rosszabb.
Nem szeretek politikát belekavarni semmibe, de ez kb. olyan mintha az lenne a kampány hogy:
"Lehet hogy kevés a fizetésed, a nyugdíjad, vagy nincs munkád, de idén sem kellett mennie senkinek a Don-kanyarhoz harcolni. Ugye milyen jó nekünk! Magyarország jobban teljesít!"

Elég összecsapott volt. De az igaz lehet, hogy a nácik könnyen nyerhettek volna, csak például nem dolgoztak össze a japánokkal? Borzasztó hibákat követett el Hitler. Azt viszont nem értem, miért volt akkora hazaszeretet az oroszokban. Mit lehet Oroszországban, a tundrában, a mínusz 30 fokban szeretni? Borzalmas hely lehet. De úgy gondolom, akkor is a nagyobbik rossz gyõzött.

Megnéztem a filmet, elég elgondolkodtató. Ha 1945 Július 12.-én 13:00 kor kivették volna az úriember kezébõl azt a dobozt, talán máshogy alakult volna a történelem :)

Már megint a dolgok fránya értelme a probléma a szavakon való rugózás ,természtesen nem az idézeteket manipuláltad, hanem maga a kontextusból való kiragadásuk jelenti a manipulálást.Erre írtam is például hogy Stone személyes ismerettségének felvetése azért történt részemrõl,mivelhogy pont a propagandája miatt érdemli ki a jogos kritikát,de semmi köze a személyeskedéshez.és így tovább.

Igazad van, jelenleg az általam feltörekvõkként jelölt országokban / területeken komoly problémák akadályozzák a felemelkedést, de a helyzet viszonylag gyorsan változhat. Ugyanis szerintem a tanulás folyamata azt is jelenti, hogy a fejlõdéshez nem kell végigjárni annak minden közbensõ állomását, hogy a "csúcsra" juthass. És azt a történelem mindkét irányban sokszorosan visszaigazolta (akár a környezetükkel egyfajta egyensúlyra jutott "természeti népek" sokaságát akár a birodalmak létrejöttét, például az arab, mongol, török térhódítást, vagy Japán, Amerika, Kína felemelkedését említhetném).
A konkrét részletektõl kicsit (nagyon?) elvonatkoztatva:
Szerintem valamely "minta" létrejöttét, kipróbálását és sikerének megismerését követõen a környezõ népesség (és kultúrák) önkéntes vagy erõszakos beáramlása, a sikeres minta átvétele, elterjedése igen gyorsan történhet. A különbözõ kultúráknak az új paradigmához ("mintához") viszonyítása, átértelmezése, keveredése, szelektálódása, részleges vagy teljes összeolvadása pedig leggyakrabban igen gyors változáshoz, fejlõdéshez és terjeszkedéshez vezet, mely visszaigazolja és erõsíti (és jó ideig gyorsítja) az új kultúra (és erre alapozott hatalom) elterjedését. Ennek persze az elérhetõ és kontrollálható "nyersanyag" csökkenése felsõ korlátot jelent. Ez eddig az általam emlegetett, az evolúcióban is jelenlévõ "rugalmasság" fázisa, melyet a másik, a "specializáció" fázisa követ. Ez az új "paradigma" és eredményei megszilárdítását, a részletek kidolgozását jelenti, mely egyben a "nem kompatibilis" új értelmezések elvetését, korlátozását, a határok meghúzását is jelenti. Azaz az új dinamikus egyensúly, "status-quo" megmerevedését, melyben megint csak a tanulás "átlépõ" szerepe figyelhetõ meg a "beleszületett" generációk esetén.

És még egy megjegyzés: Ma már a technológia és benne a kommunikáció a globális léptéket mind elterjedés, mind kontroll szempontjából lehetõvé teszi, új paradigma jelöltekben sincs hiány, ezért nem gondolom, hogy a jövõben bármely sikeres próbálkozás ezek nélkül válna azzá. Ennek egyik fontos összetevõje az általad is írt kereskedelmi globalizáció, melyhez persze az "igény globalizációja" is szükséges.

És persze folytathatnánk még az elemzést, de erre ez a hely már teljességgel alkalmatlan, így a magam részérõl abba is hagyom. Persze a kapcsolódó véleményed, gondolataid továbbra is elolvasom.

A magam részérõl mindenkinek köszönöm az eszmecserét, remélem nem csak nekem volt hasznos mások véleményének, nézõpontjának megismerése.

Igen gondoltam rá esetleg mint Brit Nemzetközösség, de nem találtam eléggé egységesnek ezért elvetettem.
Izrael szerintem nem lesz az. Tudom a cionizmus ereje képes volt egy egész országot teremteni a semmibõl, de ennél több nem nagyon tûnik elérhetõnek.
Az arab világok szintén érdekes kérdés, de szerintem egységesség kérdésében náluk a legrosszabb a helyzet, mivel egyáltalán nincs ilyen. Az Európai Unióhoz hasonlítanám ebbõl a szempontból, de nem tudom, mert az arabok még sosem mûködtek együtt (oké OPEC, de ez is csak pár arab ország, akik közül több is háborúzott "mostanában" a másikkal!), és nem hiszem hogy képesek túllépni ilyen rövid idõ alatt saját magukon. Az ablak amikor ezt még megtehetik lassan de biztosan zárul. Tudományos fejlõdés terén sehol sincsenek. Az olaj által biztosított jólétben élnek, ebbõl vásárolják meg mások tudását és munkáját, de ez így nem mûködik hosszú távon. Nem beszélve arról, hogy jónéhány olajhatalom nem volt képes arra hogy a rengeteg pénzbõl jóval tanultabb, intelligensebb, kulturáltabb társadalmat hozzon létre. Nem is beszélve arról hogy az önálló fejlõdés szempontjából fontos kutatásokat finanszírozzon. Hogy profán legyek, kutatások helyett kútásásokat finanszíroznak.
És mikor az olaj kifogy, vagy véglegesen felváltja egy alternatív energiaforrás, akkor jelentéktelenné válnak.
(OFF: voltam Kuvaitban és az Arab Emirátusokban, és megdöbbentõ hogy milyen rövid idõ alatt mennyit fejlõdtek, de a lakosság igazából nem sokat lépett elõre.)
Afrika az araboknál is lejjebb található a listán.

A feltörekvõk közül legjelentõsebb aki kimaradt szerintem Brazília. De sokat nem tudok mondani velük kapcsolatban.
Illetve nagy potenciál lehetne Indonéziában, de róluk még kevesebbet tudok, aminek az oka valószínûleg, hogy sehol sincsenek, és legfeljebb a vulkánkitörések száma vagy cunamik generálása az ahol a világ élvonalába tartoznak, de ez esetünkben nem mérvadó. Ami kiemelheti majd õket az a lakosság száma, és a jelentõs terület, aminek elhelyezkedése szerintem globális kereskedelmi és stratégiai szempontból az egyik kritikus pont.


Nyilván lesznek felemelkedõk és visszaesõk, egy-két új tag, talán "kiesõ", de a lista nem nagyon fog számottevõen változni, illetve szerintem a létezõ instabilitások, vagy esetleges szövetkezések nem lehetnek olyan jelentõsek, hogy képes legyen egy hatalom kiemelkedni és egyeduralkodóvá válni, amirõl korábban szó esett.

A kereskedelmi globalizáció talán már megtette az elsõ lépést egy Föld Unió felé.
Na az már egyedülálló szuperhatalom lesz, ha létrejön. De még nagyon messzinek, sõt kifejezetten utópisztikusnak tûnik.

Az összefoglaló értékeléseddel nagyjából egyetértek, néhány kiegészítéssel:
a BRIT (birodalom) és INDIA helyett én inkább a "Commonwealth of Nations" (Brit Nemzetközösség) cím alatt együtt írtam volna róluk (területe a Föld szárazföldjeinek negyede, népessége a harmada, stb.) és mint ilyen, már sokkal jelentõsebb, ahol gõzerõvel folyik az EU mintájú föderációvá alakítás kísérlete.
És mindenképp szót érdemel a feltörekvõ hatalmak közt Izrael, valamint az Arab régió, melyeken a feltörekvéssel együtt járó erõszakosság és jelentõs kilengésekkel kísért dinamizmus ma is jól követhetõ. Részletes elemzésükre ez a topic teljességgel alkalmatlan, így nem is kezdenék bele.

A nagyhatalmak minden egyes felsorolt résztvevõje ugyanakkor szerintem igen jelentõs instabilitásokat tartalmaz (melyekre több esetben már te is utaltál), mely a status-quo jelentõs változásait, átrendezõdését okozza, okozhatja. A visszaesõknek, marginalizálódóknak pedig elsõsorban a szövetkezés és / vagy összeolvadás marad (ahogy például Németország, Franciaország és Olaszország esetén az EU keretein belül megfigyelhetjük). A gazdaságban hasonló helyzetekben az együttmûködések, felvásárlások, összeolvadások révén történõ irányítási koncentráció szokott lezajlani. Talán elég a G7, G8, G20, OECD szervezetek történetére utalnom, és akkor a feltörekvõk G33 szervezetérõl és tagjairól, valamint a jelenleg még "nagyhatalom" nélküli Dél-Amerikáról és Afrikáról még nem is beszéltünk. A technológia pedig a nagyhatalom egy nem földrajzi alapú "global net" szervezõdése elõtt is utat nyitott, mely a "nagyhatalom" fogalmi definíciójának is kihívást jelenthet, ha megerõsödik.

Igen, egyetértünk. Pont így közelítettem Stone filmjét is már az elsõ (38. számú) hozzászólásomban is.

Lényegileg egyetértünk 2014 (hazai vonatkozású) kockázatait illetõen is, de ez már nem igazán ide tartozik, így itt nem részletezném.

Kétségtelen hogy van rá lehetõség, hogy egy nagyhatalom egyeduralkodóvá váljon, mint ahogy az USA azzá vált mikor egyedül voltak birtokában az atombombának. De ez történelmi szemüvegen keresztül tekintve igen rövid életû volt, és nem is éltek vele.
Szerencsére.
De ahogy említettem a helyzet megváltozott. A nagyhatalmak összeomlása, eltûnése belsõ, külsõ, vagy mindkettõ együttes hatására történhet meg.
A külsõ hatás nyilván egy másik nagyhatalom.

A fáraók korától a gyarmatok önállósodásáig nem volt olyan korszak a történelemben amikor a nagyhatalmak nem mások katonai megszállása által biztosították hatalmukat.
Ez olyan mértékû belsõ konfliktushoz vezetett, hogy tarthatatlanná vált, és a gyarmattartás kora leáldozott.
Az USA ugyan állomásoztat katonai erõket idegen országokban, és megpróbálják a belsõ viszonyokat befolyásolni, de ez már stabilabban tartható, mint egy ország elfoglalása.
Ugyanakkor a világháborúk elõtti nagyhatalmak nem globális, hanem lokális hatalmak voltak, szemben a jelen helyzettel. Egyedül a nemrégiben felbomlott Brit birodalom volt igazából globális nagyhatalomnak tekinthetõ.
A történelem egy teljesen új lapját nyitottuk meg ebbõl a szempontból. Jelenleg több globális nagyhatalom van, akik nincsenek nagyon elmaradva egymástól

Szerintem három dolog van aminek a jelentõs változása a Status Quo-t megváltoztathatná:
Katonai erõ
Gazdasági erõ
Tudományos fejlõdés
De ezek szorosan összefüggnek egymással.

Persze kisebb mértékben szerepel a természeti katasztrófa is, például jégkorszak, vagy az USA teljes keleti partját elpusztítja egy szökõár stb...


USA
Már lejátszotta saját polgárháborúját, belsõ viszonyai stabilak, eléggé valószínûtlen hogy az ország megváltozik. Van ugyan bevándorló kisebbség, de nem annyira jelentõs, és már kisgyerek kortól az folyik az amerikanizálás, azaz sulykolják az emberekbe a nemzeti öntudatot.
Nincs jelentõs vallási probléma, ami szakadást idézhetne elõ.
Lakossága világviszonylatban jelentõs.
A legnagyobb nukleáris, és jelentõs hagyományos és egyéb hadi potenciállal rendelkezik.
Tudományos fejlõdése a világ élvonalába tartozik
Gazdasága a legerõsebb a világon, nehéz úgy megrengetni, hogy nagyhatalomból kishatalommá váljon, fõleg mivel ezt katonai vagy gazdasági erõszakkal képes biztosítani.

OROSZORSZÁG
A nagy Szovjetunió összeomlása után letisztult a kép. A nemzetiségek kívül kerültek, tehát a belsõ bomlás esélye jelentõsen csökkent, és az ország erõs maradt.
A "Rodina" az oroszoknak legalább olyan fontos mint az amerikaiaknak amerika, sõt még inkább.
Nincs jelentõs vallási probléma, ami szakadást idézhetne elõ.
Lakossága világviszonylatban top 10.
Jelentõs nukleáris, hagyományos és egyéb hadi potenciállal rendelkezik.
Tudományos fejlõdése komolyan visszesett, de mint bizonyították, ha szükséges, képesek arra saját erõbõl hogy utolérjenek bárkit.
Gazdasága jelenleg gyenge, de elképesztõ mértékû természeti erõforrás áll a rendelkezésükre, és hatalmas a potenciál.

KÍNA
Kínában az egyetlen igazi területi kérdés TIBET.
Nem tudom mennyire van nemzeti öntudat, de a hosszú évszazadokon keresztül tartó belsõ háborúskodás, ami meggátolta hogy Kína világhatalommá váljon, véget ért.
Nincs jelentõs vallási probléma, ami szakadást idézhetne elõ.
Lakossága világviszonylatban túl nagy.
Jelentõs nukleáris, hagyományos és egyéb hadi potenciállal rendelkezik.
Tudományos fejlõdése lassan a világ élvonalába tartozik.
Gazdasága erõs, és nem támaszkodik külsõ segítségre.

EURÓPAI UNIÓ
Területileg problémás.
Nincs nagy összetartás, pláne nem nemzeti.
Nincs jelentõs vallási probléma, ami szakadást idézhetne elõ.
Lakossága világviszonylatban nagyon jelentõs, de vegyes.
Jelentõs nukleáris, hagyományos és egyéb hadi potenciált képes mozgósítani.
Tudományos fejlõdése a világ élvonalába tartozik
Gazdasági ereje ... (na igen, ha a Görögökre vagy miránk gondolok elbizonytalanodom)

BRIT "birodalom" - azaz Egyesült Királyság
Területileg kicsi, még azt a keveset is nehezen tartják egyben (lásd: Falkland, Észak-Írország)
Nincs nagy nemzeti összetartás, nem egy nemzet.
Van jelentõs vallási probléma (lásd: Észak-Írország)
Lakossága világviszonylatban nem nagyhatalom szintû
Jelentõs nukleáris, hagyományos és egyéb hadi potenciált képes mozgósítani.
Tudományos fejlõdése a világ élvonalába tartozik
Gazdaságilag erõs, stabil

INDIA
Területileg kicsi
Nem látok nagy nemzeti összetartást
Van jelentõs vallási probléma (iszlám)
Lakossága világviszonylatban túl nagy
nukleáris, és jelentõs hagyományos hadi potenciált képes mozgósítani
Tudományos fejlõdésrõl sokat nem tudok
Gazdaságilag erõs, és erõsödõ.

JAPÁN
Területileg "szánalmas"
Nagy a nemzeti összetartás
Nincs jelentõs vallási probléma
Lakossága világviszonylatban top 10.
Semmiféle hadi potenciált sem képes mozgósítani
Tudományos fejlõdése a világ élvonalába tartozik
Gazdaságilag nagyon erõs, stabil



Szóval hol vannak a gyenge pontok? Mi az ami annyival kiemel egyet a többi közül, és hosszútávon biztosítja az egyeduralmat?

Szerintem is konszenzus jött létre kettõnk között a történelem-hatalom-világhatalom témájában.
Számomra Ston 10 részes dokumentum filmje úgy mutat be egy nagyhatalmat, hogy a hivatalos nemzeti állásponttal szemben egy gondolkodó , írhatnám azt is , hogy másképpen gondolkodó miképpen láthatja a sulykolt igazság mellett saját véleményét képezõ igazságot.
Mint, ahogy mindannyiunknak vannak alternatív igazságaink, úgy Stonnak is van saját olvasata amivel lehet egyet érteni és vitatkozni. Számomra azért izgalmas Amerika elhallgatott történelme mert a tett és a történés mozgatórugóit vagy a lehetséges magyarázat és a propaganda közti szakadékba enged bepillantást.
Bármelyik társadalom igyekszik magát az egy és oszthatatlan igazság bajnokának feltüntetni, kozmetikázni és igazságnak beállítani az elkövetett bûnöket. Az emberi logika és a hatalom logikája nem más mint magamat bûntelennek az ellenfelemet pedig hazug rémnek beállítani.
Nagyon igaz amit írsz, hogy szükség van a fékek és ellensúlyok mûködtetésre, attól félek, hogy ez 2014 tekintve egyre vékonyodó szálnak vagy "billenõ mérlegnek" tekinthetõ. Abban a társadalomban ahol a végletes megosztottság a másképpen gondolkodót eltörölni hivatott vetélytársnak tekinti, ott már nem a közös platform keresése, hanem a saját igazság mantrázásának monomániája az úr.
Szeretném hinni, hogy bármely nemzet képes kritikát és önkritikát gyakorolni.

:)
Ha már ily kedvesen érdeklõdsz: A globalizációban magam is régóta és jócskán részt veszek, ahogy az EU tagságunkat is erõsen pártolom, élvezem és az elõkészítésébõl is kivettem a részem, sõt az USA-ban is elég sokat éltem, dolgoztam, sok barátom, ismerõsöm van ott és egyes vállalkozásaim a mai napig odakötnek, így ott is visszatérõen tartózkodok.
De talán ettõl még szabad több szempontból, tények alapján, kritikusan és ha kell akár önkritikusan értékelnem állításokat, jelenségeket és véleményeket, ahogy eddigi pályámon más területeken is megszoktam és sikeresen alkalmaztam.

Persze nem nagyon tudok mit kezdeni olyan megközelítéssel, ahol a hozzászólásodra adott összefoglaló értékelésem után megkérsz, hogy mutassak a hozzászólásodban konkrét példát, majd miután én ezt minden egyes részértékelésre megteszem, azzal vádolsz, hogy a hozzászólásodból kiragadtam részletek, és a szó szerinti idézetekrõl azt állítod manipuláltam õket.
Ahogy valamelyikõnknek azt is nehéz megérteni, hogy a "Te talán ismered személyesen Stonet?" kérdés személyeskedés, miután a kérdés teljességgel irreleváns a téma és az arról általam írtak szempontjából és a magánszférámat illeti. Ráadásul olyan típusú logikai csapdára épül, mint a "Vered még a feleséged?" eldöntendõ kérdés.

Az,hogy az "erõsek akarata" érvényesül, szerintem az élõvilágban és a társadalomban is folyamatosan megfigyelhetõ és nincs okunk feltételezni, hogy megváltozik.
Szerintem mindannyian a "természettel" élünk együtt, még ha ez a természetet jól vagy rosszul szelektáltuk, átcsoportosítottuk és átalakítottuk is. Az pedig, hogy a tõlünk függõ vagy független jövõbeli változásokhoz ki és hogyan lesz képes alkalmazkodni, majd elválik. Ha például egy jelentõs külsõ katasztrófa "beüt", akkor lehet, hogy a megmaradók (ha egyáltalán lesznek) újrakezdik a "kõkorszakban". Ha nem, akkor egy másik evolúciós "termék" juthat szóhoz. A lehetséges jövõk száma gyakorlatilag beláthatatlan, bár igyekszünk minél jobban belátni.
Egy viccel élve úgy vagyunk, mint aki a 100. emeletrõl kiugrott. Még az elsõ emeltnél is azt hallották, hogy "Eddig még jó!" Ráadásul azt sem tudjuk hányadik emeletnél járunk és mi van alatta. De, eddig még jó! :)

Na ebben tökéletesen igazad van.