Az én képemimet innen letölthetitek:

http://s365.photobucket.com/albums/oo100/monkeyjade/

de persze még van egy csomó amit fel sem tettem!
De ennek is eljön majd az ideje! :))))

Remélem tetszenek

szia.
bocsi, még nem beszéltünk, de olvasgatom egy ideje amiket irtok, - fõleg mert mióta a viasat adja azóta én is nézem a sorozatot - és eddig nagyon tetszik. :)
hát le a kalappal hogy ilyen belevaló csajok módjára bevállaltátok ezt a kis kalandot! nagyon tetszik! :))
vancouverben már 2x úgy voltam, és pont azon filózgattam, hogyha úgy alakul hogy még megyek akkor tuti meglesem majd a fiúkat valahogy. :PP (de lehet nem mernék csak úgy odamenni hozzájuk...)
félve kérdezem: a képeket amiket csináltátok sima halandók is láthatják majd, vagy csak a beavatottak számára elérhetõ... ? :)
mc.

Ezt a beszámolót demonhunter82, a legjobb barátnõm írta, akivel mentem.
Szeretném õt idézni, mert tökéletesen eltalált mindent!
Én majd a Jareddel töltött randimra külön kitérek természetesen. A Coffee Lounge-ra is!
:)))))

addig is fogadjátok demonhunter82-tõl ezt a csodálatos beszámolót.

Ezt a beszámolót a reptéren 4 órát ülve és várva kezdtem/kezdtük el írni Hédivel, csak nektek. Biztos hogy nagyon nagyon sok minden kimaradt még belõle, így majd folyamatosan fogunk még mesélni, meg fogom még most kiegészíteni, hogy és azóta mi történt. hát… csapjunk bele a lecsóba.

Jelenleg 2009. 06.01. hajnali 4:30 és mi a reptéren ülünk Jadel félálomban, idestova 23 órája ébren és még nem most lesz mire vízszintbe leszünk. Redbull és kávé hegyek a túlélés érdekében, de kit is érdekel ez, hisz életünk legcsodálatosabb hétvégéje van mögöttünk, mégha néha nem is volt egyszerû, vagy akadtak problémák. De hát kezdjünk mindent a legelején:
Ez alatt a 3 nap az érzelmi hullámvölgyek legszélesebb skáláját éltük át. Szédülök a fáradtságtól és a fejemben színes kavalkádként özönlõ képektõl és emlékektõl. Ahányszor becsuktam a szemem idefelé (London Luton) a buszon, mindannyiszor újra és újra a két csodálatos ember arcát láttam magam elõtt.
A csütörtök simán elment az utazással, majd megérkezve a becsekkolással. Azt gondolom, mindent így tettünk jól, ahogy tettünk. Mikor Birminghamben a reptéren leszálltunk a buszról, és kóvályogtunk szállodánkat a Hiltont keresve, a Langolierek címû film rémlett fel elõttem, azon belül is a kihalt semmi körös-körül. Esküszöm még Csernobilban az atomrobbanás után is több életre utaló jelet lehetett találni mint itt. Ha ott leszúrnak, a kutyának nem tûnt volna fel, de ugyan ki szúrt volna le, hisz nem volt ott SENKI és SEMMI!!!! Maximum a következõ évi Asylum résztvevõinek akik találtak volna némi csontvázat! Na sikeresen bevettük a várat, hátulról támadtuk le az objektumot. Gyors lecuccolás után neki is álltunk felmérni a terepet, hogy mi, hol, merre és némi élelmiszer felmérést is végeztünk, majd újra találkoztunk a többiekkel és befaltunk egy hamburgert ( én csak a felét bírtam, de magamhoz vettem a másik felét is, utóbb kiderült nem tettem rosszul) Tartottam tõle, hogy a régen igazán használt angoltudásom már rég a múlté, de büszkén állíthatom, pillanatok alatt visszajött minden. Internetre is elõfizettünk, hagy szóljon, majd gyors bejelentkezések otthonra, s alvás.

Az elsõ Asylum nap, Péntek!
Na rögtön megtapasztaltuk mi a magyarok Istene, akkor még csak nem is sejtettük, hogy a 3 nap nagy része errõl is fog szólni, az örökös, végtelenségnek tûnõ SORBAN ÁLLÁSRÓL!!!!! és a folyamatos hangzavarról és zsongásról. No mindegy. A regisztrációt ugyan 2 órai kezdéssel hírdették meg, ám a végén du. 4 óra lett belõle, konkrétan délelõtt 11tõl du. 4ig álltam SORBA révén minden papír az én nevemen volt. Persze eddigre már attól féltünk, hogy lemaradunk a délután 4re kiírt J2 fotózásra, amire fel voltunk ugyan írva, de már ekkor kiderült, hogy a szerencse velünk van ( igen a hülyéknek van szerencséje… ahogy Jade folyamatosan mondogatta) és 3. ként regisztráltam, így egy gyors futás után elrohantunk az Inernational ticket officehoz ahol újabb SORBAN ÁLLÁS után át tudtuk venni a jegyeinket minden fotózásra, dedikálásra, stb… miközben közölték, hogy úgyis MINDEN CSÚSZIK, a fotózás is, mert ugye nem tudtak idõben kezdeni. Na mindegy, futás fel a szobába öltözni, sminkelni, stb. Már mikor mentünk fel, Jade szólt, hogy ugyan nézzem már meg, mert szerinte véletlenül kaptunk 2 plusz Jensen photo jegyet. És IGAZA volt. A csaj szegény a nagy nyüzsiben elszámolta magát így lett még 2 képre lehetõségünk Jensennel. Na miután sikeresen kiujjongtuk magunkat és elkészültünk, rohanás le és a következõ SORBAN ÁLLÁSSAL be is kerültünk a mélyvízbe, a J2 szendvicsbe! Eleinte örültem, hogy végre egy SOR ami halad… hát… jobb lett volna, ha nem. Hajtottak minket mint az õrülteket. Fel sem fogtam és már kint is voltunk a fotózásról. Hogy mi? Hogy csak ennyi volt? És hol volt J2?... Ja hogy mellettem? Tényleg??? Neeeeeeee… FEL SEM TÛNT!!!! Nem rémlik egy darab J sem. Csak Jensen bal szemére emlékszem, meg hogy nagyon, de nagyon szép volt, és nagyon be volt vérezve. Gondoltuk vagy „csak” nagyon fáradt, vagy „csak” valami forgatási mûhiba. De ezen felül semmire…  Nem is éreztem igazán magaménak a pillanatot, ha csak negyed másodperc is lett volna, de azt sem. Mintha nem is történt volna meg. Hát látszik a képen is. De sebaj a késõbbi élmények kárpótoltak ezért és errõl nem õk, hanem a szervezõk tehettek. Ám jöhetett a következõ (minõ meglepetés) SORBAN ÁLLÁS, amire már itthon bekerültünk, abba párszázba, akik ezen a napon elmehettünk J2 aláírásra. Amit itt meg is kaptunk. Jensennel már itt beszélgettem, elmondtam (tök általános dologként, de nekem muszáj volt tudatosítanom benne ) mennyire örülök, hogy eljött, mennyit jelent ez nekünk és kívántam, hogy érezze nagyon nagyon jól magát, mire nagyon édesen elvigyorodott és hasonló jókat kívánt, meg még váltottunk pár szót, miközben Jade persze nem hazudtolta meg önmagát:D. Nem õ lett volna, ha mikor épp Jensen elé ér aláíratni, hirtelen eszébe villan valami és toronyiránt elrohan, ordítva az üres teremben, hogy JAREEEEEEEEEEEED… LOL (csak halkan megsúgom a photo jegyeit hagyta a beregízõs pultnál és azért rohant el), miközben J2 egymás mellett ülve a 2 asztalnál nem akarom tudni mit gondolt… de Jensen arcán a következõ Dean arc volt látható: EZ HÜÜÜÜÜLYEEEEEEE!!! én meg mentem Jaredhez. Vele is eldumáztunk pár szót és õ is cuki volt, bár látszott, hogy fáradt. De tényleg hatalmas feje van! Aztán kifelé! Már itt kiderült, hogy a saját testõreik is halál édesek és kedvesek voltak, csakúgy mint J2.
Aztán késõ este, kezünkben a képel fel a szobába és bejelentkezés otthonra, majd a másnap megtervezése. Tanulván az elõzõekbõl, úgy gondoltuk, ha 6 kor lemegyünk reggel a 9 órás J2 paneles kezdésre, akkor még lehet jó helyünk.

A második Asylum nap Szombat!
Ez a nap máris viccesen kezdõdött. Mikor 6 kor leértünk, a SOR vége, már a világ másik végén tekergõzött, így mi be is álltunk. Csak Hédi futására tudtuk bízni magunkat, de végül legnagyobb örömömre Nyaubaby megengedte, hogy elõre menjek hozzájuk az elsõ sorba fotózni. Azt gondolom csodálatos képeket tudtam csinálni a J2 panelrõl. A két fiú nagyon de nagyon édes, kedves és nagyon de nagyon fáradt volt. Folyton beszéltek, felszabadultan nevettek, és meséltek, és szívatták egymást. A végén Jensen elmesélte, mert nagyon sokan megkérdezték tõle, hogy a szemét mûtötték és azért ilyen amilyen… Tán nem most kellett volna bevállalni ezt a mûtétet, de no comment. Rengeteg kérdésre válaszoltak, de azokat nagyjából már tudjátok és én sem vagyok beszámítható állapotban jelenleg, de ahogy bejutnak a fejembe vissza a gondolatok és az emlékek, majd leírom, addig a képek beszélnek majd helyettem. Na J2 panel után Jensen fotózás. Mivel Nyaubabyéknek hamarabb volt jegyük Jensennel, így míg õk kimentek, én foglaltam nekik a helyet, mikor egyszer csak Jade csapódott mellém hápogva. Kérdezem: mi van? Mire nagy nehezen kinyögte, hogy én bekerültem abba a 20-30 fõbe aki mehettek a fotózás után Jareddel kávézni, õ bekerült Jensennel kávézni és madonna001 is bekerült Jensennel kávézni, mire mi természetesen jegyet cseréltünk. Hogy kik kerültek be azokat a számokat olvasta fel Doug amit Jensen hívni próbált Tehát mi is benne voltunk. Tényleg a hülyéknek van szerencséjük, de hogy Isten mennyi rosszért próbált kárpótolni mindhármunkat, azt gondolom ebbõl is látszik. Az élet apró kicsi örömei, de nekünk mennyit jelentett! Volt olyan, aki 100 db ilyen egy fontos tombola jegyet vett, mi meg csak 5-5 Jensenre/Jaredre per fõ, és mégis. Mindhárman bejutottunk. Mi ennek az esélye… hihetetlen! Na de vissza a lényeghez. Mikor Nyaubabyék visszaértek én is beálltam a SORBA Jensen fotózáshoz. Ez a sor is gyanúsan gyorsan haladt, de mégis lassabban, mint elõzõ nap a J2. Merem állítani, életemben nem remegtem ennyit, mint az elmúlt héten a vizsgával együtt, ahol kishíjján összecsuklottam. Aztán a SORBAN ÁLLÁS után eljött hát a pillanat, beléptem a fotóstúdióba Jensenhez. Csak álltam és bámultam az elõttem lévõket, és mivel nem lehetett ölelkezni, stb… gondolkoztam, mi maradandót, emlékezeteset csináljak, s madonna001 meg is adta a kezdõ lökést… nem is sejtve akkor még, hogy mi lesz belõle. Elõször egy sima fotó hatalmas mosolyokkal, majd CUT! jöhet a következõ… de csak álltam és néztem a szemébe, õ az enyémbe, elmélyülten mosolyogva, s nekem hosszú perceknek tûnt (míg valójában nem tudom mennyi volt), de az idõ a tér és az emberek, biztos hogy megszûntek számomra körülöttünk, mikor édesen és megszólalt hogy és milyen kép legyen a második, mire én csak annyit bírtam mondani, (mintha mindig is kristálytiszta angolsággal beszéltem volna), hogy csak nézzünk egymás szemébe… és csak néztünk… és csak mosolyogtunk, mire újabb néhány ilyen meghitt másodperc (nekem perceknek tûnt) után Jensennek eszébe jutott, hogy szólnia kéne a fotósnak, hogy fotózhat, mindezt úgy, hogy továbbra sem vette el a tekintetét az enyémbõl és viszont… Hát így lett egy nagyon is eyefucking képem Jensennel, amiért örökre hálás leszek neki, s azt hiszem ebben a néhány másodpercben/percben totálisan átlényegültem Angellé… Azzá, aki szívem legmélyén mindig is szeretnék lenni és aki valahol bennem is szunnyad. Ennek köszönhetõen némileg letapiztam a drágát, pedig Isten a tanúm rá, nem volt szándékomban, de õ csak nézett és mosolygott és intett egyet, meg elköszönt (szegény akkor még nem tudhatta, hogy hamarosan megint az én fejemet nézheti. Még lelkes volt ). Drága Szép Szívem. Milyen csúnyán be volt vérezve az a csodálatos zöld szeme… Egészen a pupillájáig. Kis butus. Nem kellett volna ezt a mûtétet most elvállalnia… Ám folytatódtak tovább az események, és máris azon kaptam magam, hogy egy kicsi SORBAN ÁLLÁS után mint az anonim alkoholisták ülünk körben 20-30an Jensennel egy szobában és dumcsizunk, kávézgatunk. WHAT THE HELL????? Csak skubiztam, mint Rozi a moziban… Anyáááám ( na jó Jade-bõl is akad bennem némi ) De Jensen megint édes volt, szólt hogy ha már ilyen szépen összejöttünk kávézni akkor fogyasszunk is. És ez a kávé jobb volt, mint akármelyik másik. ( pedig csak egy sima lötty ) Szóval mi szót fogadtunk, ha már úgysem ettünk, úgysem ittunk, pláne úgysem aludtunk! Ingyen kávé? Simán! Jensen közben meg csak mesélt és mesélt és még mindig mesélt. Elmesélte Vancouver térképét, hogy õk hol laknak, meg hogy azért költözött Jaredhez, mert az totálisan szétesett mikor Sandy felbontotta az eljegyzést és hogy milyen jó mikor ilyenkor van kire számítania az embernek, õ pedig becuccolt, mert különben is tele volt a hóbakija azzal, hogy minden nap 20 percet elvett az életükbõl, hogy õ annyival messzebb lakott ( 3 utcányival messzebb) a stúdiótól és akkor mindig vagy neki kellett korábban kelnie és átcsoszognia Jaredhez, hogy együtt menjenek, vagy Jared ment érte hamarabb. Így ez a megoldás volt a legkézenfekvõbb, hogy összebútoroznak. (kis pletykás ) Aztán valaki megkérdezte, hogy milyen volt az MBV 3Ds forgatás… Na ez egy általános kérdés, de ha jót akartok magatoknak, ezt Jensentõl SOSEM kérdezitek meg, mert errõl nem lehet a srácot lepattintani. Elkezdett beszélni és magyarázni kézzel-lábbal (meg nõgyógyász ujjakkal… khm… ) és csak beszélt és beszélt és beszélt, bár érdekes dolgokat mondott és mint fotós nekem még mondtak valamit azok a kifejezések amiket használt, de szerintem rajtam kívül nem egy ember mintha kínai szöveget hallott volna, fõleg mikor a lencsék meg a prizmák különbözõ világában merült el a drága. Kis lelkes. Aztán beszélgettünk arról hogy mivel most Európában fognak utazgatni merre és hogyan tovább? Mondta hogy még nincs konkrét terv mire elõszeretettel ajánlottam szíves figyelmébe kishazánkat. ( bár a vasárnapi nap tükrében jobb lenne, ha Jensent elõbb orvos látná és meggyógyulna a szeme mielõtt repülõre ül vagy valami). Cuki volt, értékelte az ötletet. Még sok mindenrõl beszélgettünk, egy örök, felejthetetlen élményt szerezve ezzel nekünk. Alig tértünk magunkhoz, máris Jared fotózásnál ÁLLTUNK SORBA Jade persze nem is lett volna Jade, ha nem alkotott volna megint valamit. Mivel nemrég volt a szülinapja (ami elég kerek is volt ráadásként) ezt is kapta tõlem, egy plusz képet Jareddel. Az elsõ képen, csak úgy voltak, de a 2.nál rászóltam, hogy mosolyogjon, mire végre egy édes kép született mosolyogtak, mint a vadalmák Jade és Jared , Majd Jared Jade agyába bámulva megköszönte a lehetõséget. Na jöttem én, aki még mindig az õrület határán álltam és igen, odaléptem röhögve még mindig Jadeéken és már mehettem is, de ugyan azt a hatalmas és széles vigyort kaptam, mint Jade és egy hatalmas köszönömöt. Még õ köszönte meg hogy velem fotózkodhat. Hát a hajam elhagyom!!!! És milyen édes képünk lett vele is Két nagyon vigyorgó tök!!! Aztán Hédi nélkül mi bementünk Misha panelre a helyünkre, amit Györgyi foglalt, míg Jade ment Jareddel randizni, de legalábbis SORBAN ÁLLNI De gyerekek elõtte Jade… Azt hittem mindjárt nyakon borítom egy vödör jeges vízzel. Hédike totál atomjaira hullott. Hisztizett, hogy õ nem megy be, és puffogott, mint egy vipera. ( benne is van azért Angel ) Ám a coffe lounge után halál szerelmesen jött és mesélt ( amit majd itt is megtesz, hogy elmondja mi volt). Misha egy barom. Szétröhögtem magam a panelján és merem állítani a világ legjobb kérdését tette fel neki Deana! Misha meg halál jót válaszolt. Ez viszont majd reméljük õk mesélik el ( ám gondolom valószínûleg nem itt fogják megtenni… ) Misha és Jared után egy kis szusszanás jött végre, de nem mentünk sehova, mert jött a Jareddel a stage talk. Ahol megint jókat szórakoztunk és sokat fotóztam. Már nem tudok mindent elmesélni és visszaadni így majd megteszik helyettem a képek, meg Jadeék. Majd a vége után fel a szobába és netezés haza bejelentkezés, csomagolás és alvás.

A harmadik és egyben utolsó Asylum nap Vasárnap!

Reggel megint fél6kor keltünk és lementünk sorban állni. Viszonylag elõre jutottunk, s mikor Györgyi is befutott átcuccoltunk hozzá a bõröndökkel, majd kijelentkeztünk a szobából, így legalább már erre nem volt gondunk. Délelõtt volt Jensen panel ahol Jensen még jó kedvû volt és édes meg aranyos, megmutatta apa kicsi kincsét a telefonján és mesélt a kutyáikról meg már megint az MBVrõl stb… Aztán rohangáltunk az aláírásokért, ahol idõközben kaptam még egy Jared autograph jegyet. Egy csaj találta a földön és nekem adta. Csak úgy, így legalább SemiDeannek is tudtunk hozni egy kis ajándékot . míg kint SORBAN ÁLLTUNK, pont az ajtóban, a sok barom pasi ( Jared, Matt Cohen és Misha) toll dobó versenyt rendeztek, amit Matt nyert meg. A lényeg, hogy ki tudja eldobni messzebb a tollat , a terem egyik végébõl a másikba… Hát egy elég nagy terem volt, de nem ment túl jól nekik. Ráadásul a testõreiket állították kinek kinek a tollára. Az lett volna még szép ha el is találják valamelyiket… Komolyan, ha ezek itt ezt rendezik, el sem merem gondolni mit csinálhatnak a forgatásokon. Nem ártana, ha lenne egy óvónéni is velük… no mindegy, mi jókat röhögtünk ahogy elszórakoztatták magukat és a népet. Nagyon nagy arcok. Ezt kintrõl néztük végig az ajtóból, aztán bejutottunk végre. Közelebb érve az asztalok mögött lévõ képeken észrevettük, hogy majdnem mindegyik kép ki van pingálva… Jaredünk uncsizott, így Mishából kalóz lett, a többiekbõl meg ki tudja mi még. Misha meg mindenkivel kommunikált. Nem sokkal elõttem Jared átnyargalt a terem másik végébõl hozzá ( pedig már egy ideje óbégatott Mishának) és megtörölközött benne, pedig csak miatta 10 fok körül lehetett a teremben és mindenki majd szét fagyott. Majd leszidta, hogy már órák óta ordibál neki és õ cseszik válaszolni, mire Misha mondta is neki, hogy te nagyon barom a terem másik végébõl hogyan hallaná… de röhögtek mint a fakutyák. Aztán végre sorra kerültem Mishánál és velem is csevegett. Mikor mondtam hogy ez az elsõ conok… jó angyalhoz hûen a fejembe látott és megkérdezte egy tök jogos fejjel halkan hogy és ez az utolsó is mi? mire mondtam hogy nagyon valószínû. Kérdezte miért, mondtam, mert nagyon sok és nagyon zûrzavaros, meg hangos, meg stb… mire helyeslõen bólintott, hogy totálisan egyetért… õ is kedves volt és nagyon jó arc és azt éreztem, tényleg érdekli amit mondd az ember. Aztán mikor mindenkitõl megkaptuk az aláírást, szaladtunk vissza a délután Jared panelre. Amit meg is kaptunk. Jaredünk megint hozta itt is a formáját. majd nyargaltunk Jensen aláírásra mert közben arra is vettünk még jegyet. Na ez volt amit nem kellett volna… Itt Jensen már totál ki volt, mikor mi odaértünk is kint volt, mert halálfáradt volt és nem volt jól. Minket már nem is nagyon engedtek beállni a sorába, és pont Gabe (Andy) elõtt álltam, mikor bejelentették, hogy innentõl már nem érdekes senki és semmi, de csak egy autogrammot ad Jensen, ha 2 jegyed van akkor is. Gabe rám nézett és azt az arcot… Annyira édes volt. Sajnálom mondta, de az arca… Annyira drága volt… Különben is nagyon bírtam Andyt, de Gabe… fantasztikus srác. Neki is inhüvely gyulladása lett már az aláírásoktól, én meg nem akartam, hogy Jensen még rosszabbul legyen. Én már megkaptam ami jár ez már csak ráadás lett volna. Így a végletekig elcsigázva inkább kimentem és visszaadtuk a jegyeimet. Zokogtam mint egy kis hülye, de csak mert láttam rajta (mivel Gabe mellett ült Jensen), hogy már nagyon kész. Mi már ekkor sejtettük, hogy nem lesz megtartva az utolsó Jensen panel. De megértettük.
Jared állítólag Misha eznapi paneljára berongyolt ( mi ezt nem láttuk, mert aláíratni voltunk épp) és elköszönt, mert õ már nem lesz itt a végén és elbohóckodtak itt is Mishával Tiszta sor volt, hogy Jensent várja a Green roomban, ahol õk pihentek ( bár szinte nem tudtak pihenni õk sem), hogy visszavigye a hoteljükbe. Majd Misha kárpótlásként még kb fél órát rögtönzött a semmibõl és bevallom jó is volt. Megmozgatta a rekeszizmainkat. S VÉGE LETT MINDENNEK… Még feljöttek a vendégek elköszönni Charles Malik és Gabe is rögtönöztek még valamit, meg pólókat dobáltak, majd mégis feljött Jensen is, de már látszott hogy lázas és sápadt. A képeken is. Nagyon édes volt. Megköszönt mindent és bocsánatot kért ( bár nem haragudott rá a kutya sem ezért), majd elköszönt és elment… És… huh… erre nem volt jó visszagondolni… nem jó dolog látni hogy szét volt esve. Olyan kis buta. Nem hiszem, hogy az orvosa nem mondta, hogy nem repülhet ilyen szemmel és nem kéne fotózkodnia, õ meg csak akarta bizonyítani, hogy õ macsó csávó, és tessék! Kis buta tök. De remélem hallunk majd róla valamit. nem gondolom, hogy az lenne a legjobb ha hazamenne ilyen szemmel megint több órás repülõ út. Ott Angliában is pont szépen el tudják látni a kis szemét. Arról nem beszélve, hogy ebbe a szembe még óránként csepegtetnie kellett volna (az elsõ 6 hétben legalábbis) õ meg volt, hogy órákig a vakuval szemben állt. Na mindegy. Remélem már jobban van.
Aztán… elindultunk haza és azt kell mondjam, a legrosszabb akkor volt mikor leszállt a gépünk itthon. Mikor leértek a kerekeink és végképp felfogtuk, hogy VÉGE! ENNYI VOLT… Nagyon szép volt és most nagyon nagyon hiányzik. Ezek az emberek elképzelni nem tudják mit adnak nekünk. De én örökre hálás leszek nekik ezért.
Azt hiszem most így gyorsan, elsõ kanyarra ennyi. majd még ha csillapodnak a dolgok bennem, folytatjuk.

Szia.Nagyvonalakban el tudod mondani, hogy milyen kérdéseket tettek fel Jarednek és mik voltak a válaszok az általad készített videókon? Húúú, nagyon szerencsés vagy, bárcsk én is ott tudtam volna lenni. Talán majd jövõre. :)
Elõre is köszi.

Supnat. 5.évad.
Kezdés:
A két srác egymás mellett állva, remegve várta Lucifer felbukkanását.
Az egész épület remegni kezdett, a plafon omladozott.
Majd nagy fényesség és robaj keletkezett.
A homlokzat egy része leomlott és a porfelhõ beborított mindent.
Csak a srácok fulladásos köhögése hallatszott.
Mikor a por elült, a padlón hosszú repedés volt látható.
Az egész teremben csak a két testvér állt dermedten.
-Hová lett?- Sam alig hallhatóan suttogott.
Dean körbenézett mégegyszer majd Sam-re tekintett.
-Nem tudom.- hosszasan nézte Sam-et.
Sam meghökkenve és kérdõn nézett vissza rá.
-Hé! Nem bennem van!Én vagyok, Sam, a TESTVÉRED!-kiáltott Dean-re, de már mind a két srác kezében ott volt egy-egy méretes lécdarab.-Bizonyítsd be!-Dean tett egy lépést Sam felé.
-Mi van akkor, ha te vagy AZ?!-Sam ütésre emelte a lécet.
-Akkor tudnám!-Dean még mindig óvatosan közeledett.
Ebben a pillanatban a romok alól mocorgás hallatszott. A két srác a hang irányába fordult. Óvatosan kétfelõl közelítették meg a romhalmazt.
A beomlott mennyezet romjai megmozdultak és nyöszörgés hallatszott.
-Hé! Van ott valaki?!Segítség! Beszorultam!-a hang a romok alól hallatszott.
A két testvér egymásra nézett, majd Dean megvonta a vállát.
-Jöjjön, aminek jönnie kell.-azzal nekilátott óvatosan elkaparni a faldarabokat.
Sam már mögötte állt léccel a kezében, harcra készen.
-Mi van, ha Õ az?! Nem tudjuk megállítani! Meneküljünk amíg lehet!-Sam már könyörgõre vette.
Dean megállt, és kérdõn bámult a testvérére.
-Hadd emlékeztesselek, hogy szerény vérszopó személyednek volt köszönhetõ, hogy kiszabadult.
És "Szentfazék" személyemnek lesz köszönhetõ, hogy vissza is fog kerülni a helyére.-azzal folytatta a mentést.
A romok alól elõbb egy emberi láb, majd egy kéz bukkant fel. Dean most már lassabban dolgozott.
A test egyre jobban kezdett mocorogni ahogy szabadult ki a fogságából.
Ahogy az utolsó darabok is lekerültek a testrõl, Sam már lendítette is volna a lécet, de a keze megállt a levegõben és banbán bámult az arcra. Dean nem különben cselekedett.
A romok alól egy fiatal férfi nézett vissza rájuk.
-Mi történt? Hol vagyok?- a férfi csak suttogni tudott.
Megpróbált körbenézni, de jelen helyzetében nem nagyon sikerült neki.
Dean elõbb Sam-re nézett majd óvatosan a férfinak nyújtotta a kezét. Sam testén az izmok teljesen megfeszültek, annyira erõsen tartotta a lécet.
Amikor a férfi már ült és krákogott egyet, ijedt tekintettel körbenézett.
-Itt meg mi történt?
-Ki vagy?!-kiáltott rá Dean, miközben tisztes távolságra került a férfitól. Most már az õ kezében is ott volt a léc.
-Süket az biztosan nem.-felelt a férfi flegmán.-Amúgy Ti kik vagytok?!
Közöd?!-Dean ütésre emelte a lécét.-Különben is Én kérdeztem elõbb!
A férfi megrázta a fejét mielõtt válaszolt volna.
-Jack. Jack Samuels a nevem. Vadász vagyok.
Az utolsó kijelentésénél a férfi mélyen Dean szemébe nézett.-Ekkora balfaszokat, mint ti, még nem láttam!-mondta szemrehányóan és megpróbált felállni.
Sam-nek tátva maradt a szája a kijelentés hallatán.
-Hé!-Dean tett egy lépést Jack felé.-Mi jogon sértegetsz minket?! Mégegyszer kérdezem, hogy ki a franc vagy te?!Mit keresel itt?!
Jack sóhajtott egyet, majd lassan elindult az egyik kõrakás felé. A srácok harcra készen várták a következõ perceket.
Jack nagy nehezen leült, látszott, hogy fájdalmai vannak,és a fiúkra nézett.
-Meg kell mondjam, TI aztán jól elcsesztétek ezt az egészet!
A fiúk feszülten figyelték. Dean észrevette, hogy a fegyvere nem messze van a földön. Jack is észrevette.
-Ha én lennék Az, akinek gondolom, hogy gondoltok, szerinted az a légyköpõ ártana nekem?-gúnyos hangja kezdett Dean agyára menni.
-Miért? Nem te vagy?-Dean próbált ugyanolyan flegma lenni.
-Mint már mondtam az elõbb, hogy vadász vagyok, mint ti is.
Dean a biztonság kedvéért óvatosan felvette a fegyvert.
-Habár ilyen elcsépelt vadászokat, mint ti még nem láttam.-Jack folytatta.-Kiengedni a legfõbb gonoszt.... Nem elég, hogy a pokol kapuját is kinyitottátok, de még ez is....-lassan körbemutatott.
Dean kezdte magát felhúzni és már indult is volna Jack felé, de Sam rátette a kezét.
-Még ne. Várjunk. Húzzuk az idõt.-súgta oda.
-Azon vagyok.-morogta Dean.
-Hol van Az, akinek itt kellene lennie?!-Dean most már nagyon mérges volt.
Jack arcán mosoly futott át.....
/Folytatás köv./
Most aludnom kell, mert éjszakás voltam. Meló közben csókolt pofon a múzsa és gyorsan leírtam ami az eszembe jutott. A fejemben már megvan az egész évad nagyjából, csak le kellene írnom.

Misha Darth Vader-es beszólása nagyon tetszett.

Most néztem végig a youtube-s vidiket, az összeset. Meg kell mondjam egy-pár rajongó a beszólalásaival nagyon nem volt jó. És ez látszott is a srácokon, hogy nem nagyon tetszett nekik.
A kérdez-felelek vége felé már a rajongók is kezdtek kifogyni a kérdésekbõl. Jensen tényleg betegnek látszott. ott volt a barátnõje?

Annyira de annyira izgultam. Ekkor láttam õket életemben elõször és rögtön mélyvízbe dobtak. :))))

Jared tök aranyos volt.
De a srácnak akkora de akkora feje van hogy én még ilyet nem láttam!!!! HATALMAS!!!!!!!!!!
ÉS az egész pasi bazi nagy!!!!! Valóban óriás!!
De nagyon nagyon kedves volt velem, akár hányszor taliztunk a hétvégén. :))

Jensen is édes volt, de nagyon beteg. :(((

Monkeyjade. Az elõbb belinkelt vidit lefordítanád ha szépen megkérlek, mert nem nagyon értettem, hogy egyes részeknél miért kiabáltak a rajongók, és az egyik felszólalónál miért fújjogtak?

http://www.youtube.com/watch?v=twOncLYwGP4
Ahogy látom valakik már tettek fel friss vidiket.

De komoly vagy a képeken. Jensen pedig cuki a lenyalt hajjal. A többiekkel nem találkoztál?

Holnap ígérem írok! :)

Most egy kép rólunk.
A legjobb barátnõm (pink ruci) és én J2-vel!
wááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!

Szia! Hát biztos fantasztikus lehetett az egész hétvége:) Addig is köszi a beszámolót és a videot és várjuk a többit is.

Hihetetlen! Mázlista. :D Pihenj és eméssz, de aztán kérjük a beszámolót! :D Kösziköszi.

Szióka. Köszi a vidit. Nem nagyon vagyok telhetetlen, de nem készítettél még több vidit? És Jensen miért nincs a képben? Kripke ott volt? Tudtál kérdezni?
A többi kérdést majd holnap.

Hellóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó Megjöttem az Asylumról!

Íme egy videó amit készítettem:

http://www.youtube.com/watch?v=Dsy1jmUBOGk

Aztááán.... Nyertem a Coffee Loungera jegyet, amit tombola volt és benne voltam a 20 emberben aki együtt kávézgatott Jareddel egy külön teremben!!!! áááááááááááááááááááááááááááááááá! Hatalmas volt! Édes. Természetesen megvannak a képeim vele és Jensennel is. :))))))))
Jaj rengeteg dolog történt. De a személyes találkozás egy kávé mellett egyszerûen hihetetlen!!!!!!
A barátnõim pedig Jensenre nyertek ugyan úgy tombolán egy kávézást!
A szerencsés magyarok.
Hihetetlen élmény volt.
Nemrég jöttem haza, nem aludtam vasárnap hajnal óta szóval kicsit készen vagyok,mert vasárna ugye programok is voltak még.

Jensent megmûtötték és a srác készen volt. A bal szemét mûtötték és pupilláig be volt vérezve. Vasárnap pedig sajnos lemondta a paneljét mert annyira beteg volt. :((((

De a szombatin természetesen ott voltam. És csak annyit h Jared egy tündér privátban. Tök más.
Na mesélek majd mindent elmondok, de addig is itt egy kép meg videó amit csináltam

jaja, detto. csak ha valóban lesz 6. évad, ne rontsák el. :) az 5. pedig remélem tényleg ütõs lesz! :)

Húúú, én felemás érzésekkel fordulok a hatodik évad gondolata iránt. Nem egy sorozatot elrontottak "még egy utolsó bõrt húzzunk le a dologról" módon még egy szériával. De ki tudja, Kripke eddig csak bizonyított nálam. Személy szerint azt sem bánnám, ha a húzós ötös évad után (ami várhatóan az lesz), visszatérnének az elsõ-második évad lazább "vadásszuk-le-a-lényeket" stílushoz (ami nekem a legjobban bejött), mintegy laza levezetésként.

szidod? :D új levél? mesélj! egyébként picit le vagyok maradva, mert nemrég követem rendesen a topic-ot. melyikõtök szokott történetet írni? vagy inkább nem szeretnék hülyeségeket kérdezni, hanem informáljatok. monkeyjade barátai egyébként kint élnek vagy fanok és kijárnak? olyan jó nekik, irigylem õket. :)

Éppen szidom Kripke-t és szenvedek "újra" a levelemmel.