Nagyon vártam már ezt a filmet és nem okozott csalódást,nagyon tetszett.
Én nem nagyon tudok és nem is szeretnék belekötni ebbe az alkotásba.
Képi világ,hanghatások,színészi játékok…minden tekintetben kiemelkedőt nyújt ez a mozi.
Nyilván a mérce nagyon magas és az emberek ingerküszöbe is az egekben,de ennél a műfajnál ez nem meglepő.
Gyerekes dolognak tartom felhozni a gróf bajszát,mint vicces elem.
Para volt Orlok gróf,nagyon jól hozta Nosferatu szerepét.
Ez a film hozza a kötelezőt,sőt…annál többet is.
Erősen ajánlom!

Ha ezt a filmet te szájtáti fogyasztóknak készült látványfilmnek titulálod, akkor talán leírhatnád, pontosan milyennek kellene lennie 2025-ben egy vámpírfilmnek szerinted, és hogy kellene kinézzen a vámpír? Egy sokadik max schreck-féle ismétlés? Megijed ma már bárki egy vampírtól a vásznon?
Érdekes, hogy az indoklást, amivel lehúztad a filmet, én pont azoktól a szájtáti fogyasztó nézőktől látom, akiktől elhatárolod magad: nem félelmetes, unalmas, vontatott, csak a képi világ szép.
Tehát ha ebben egyetértetek, a szájtátiak és ti, a szellemi elit, akkor nem tudom, mégis kik azok, akik szeretik a filmet. Mert sokan vannak.

Láttam az összes filmet a témában. Orlock az amúgy Dracula lenne csak a jogok miatt nem lehetett egy újabb Dracula magyarán már csak egy utánzat lehet. Mi nem világos ezen? 3 pontot azért adtam mert szép a képi világ. De ettől a vámpírtól még az ijedősebbek sem bújnak a lepedő alá csak jót röhögnek a bajszos Ndk-s agyarason. Az 1922-es változat ahol Max Shreck játszotta a grófot még az is rémisztőbb és hitelesebb mint ez a feldolgozás. Persze nyilván a mai kor technológiájának köszönhetően nagyon szép képi világot tudnak rittyenteni ami a szájtáti mai fogyasztó társadalomnak pont elég is. Sajnos én nem tartozom ebbe a kategóriába így engem ez a vámpír nem igazán tudott meghatni.

Üdv! A lányom passzolta a lehetőséget, hogy eljöjjön velünk moziba, pedig kedveli az ifjú Skarsgard-ot, és "Kraven"-t is:-), így ketten néztük meg a férjemmel ezt vérszívó sztorit. Az Embernek mindig a Nielsen-féle Drakula halott és élvezi jutott eszébe, úgyhogy egészen vidáman nézte ezt a legújabb Nosferatu feldolgozást. Nekem pedig kedvet adott ahhoz, hogy megnézzem újra a Herzog-filmet, ami szerintem tökéletes. Tökéletes művészfilm, átadja a halhatatlanság magányának fájó érzését, fantasztikus képi világgal. Jó, nyilván kellett ehhez Kinski is, aki abszolút antipatikus ember (volt), de mint színész, zseni. Ééés megnézem újra a Lugosi-féle Drakulát is. Imádom azokat a magyar nyelvű cégtáblákat!:-)

Visszatérve ehhez a legfrissebb rémmeséhez: mozivásznon nyilván hatásos, vagyis hatásosabb, mint bármely tévén, de... Végülis 1x elég volt látni, mert számomra nem adott semmilyen pluszt, vagy újat, az eddigiekhez képest.

Szerintem a kritikád némi tévedésen alapul. Orlok soha nem volt "Drakula utánzat". A Nosferatu filmek nem utánozták, hanem átértelmezték és újragondolták az eredeti Drakula történetet. Kb úgy, ahogy Stanley Kubrick tette Stephen King Ragyogásával. 1922-ben a regénybeli neveket is szerzői jogi pereskedés miatt kellett Murnau-nak megváltoztatni, nem "utánzás" miatt (Werner Herzog-nak az 1979-es remake-jében már nem kellett, ott Nosferatu-nak is Drakula a neve). Mindezt azért tartom lényegesnek, mert a kritikádból az jön le, hogy nem láttad az előző két Nosferatu-t, és ezért Eggers filmjét is félreértetted, illetve mást vártál tőle. A két korábbi Nosferatu film is inkább atmoszférateremtő, szimbólumokkal és társadalmi -lelektani utalásokkal teli művészfilm. Sokkal sötétebb, pesszimistább , mint az -amúgy happy end-del végződő, kalandos, izgalmas- eredeti Drakula sztori. Egyikben sem az volt a lényeg, hogy percenként álljon meg a szívünk, mert előugrik a fénylő szemű vámpír a sötétből és patakokban folyik a vér. Orlok-ot/Drakulát a régebbi Nosferatu verziókban még kevesebbet látni a vásznon, mint itt, mégis sokkal baljósabbak és fenyegetőbbek, mint akár az eredeti regény, akár a későbbi adaptációk dakulái.
Szerintem Eggers egy teljeeen méltó Nosferatu-t rakott le az asztalra. Ígérnek rendezői változatot. Én azt is nagyon várom.

Ndk-s pornósbajusz meg Robert Eggers féle dögunalom. Az északi c. agymenés után alig mertem megnézni ezt mert attól féltem hogy ez is hasonló lesz. Nem tévedtem. Annyira volt félelmetes Orlock gróf ezzel a kinézettel mint a Reszkessetek betörőkből a jóravaló morcos szomszéd öregúr. Ennél még a "B" filmnek szánt A Demeter utolsó útja c. alkotás is 1000-szer izgalmasabb alkotás és ott legalább a vámpír mint olyan tényleg hasonlít egy vérszívó szörnyre akitől azért lehet tartani valamennyire. Ez az Orlock gróf amúgy is egy Dracula utánzat aki amúgy egy és ugyanaz a személy lenne csak a jogok miatt nem lehetett ugyanazt a nevet adni neki. Ez még mindig nem közelíti meg a Gary Oldman féle Dracula c. alkotást pedig annál is lehetne azért jobbat alkotni. Számomra az a film egy 10/7 ez a Nosferatu meg legyen egy 10/3 jóindulattal.

Szerintem a bajusz tudatos döntés volt azt nézve, hogy a film ugyan arról szól, mint a klasszikus vámpíros történetek, csak még egyértelműbben.

Gyönyörűszép felvételek, jelenetek vannak benne bravúros a rendezői munka ebben a filmben. Maga a vámpír is félelmetes benne, ami tök jó, mert nem is tudom mikor láttam utoljára olyan filmet, amiben tényleg félelmetes volt a vámpír. Viszont a címével ellentétben nem maga Nosferatu a vámpír van a középpontban, hanem a női főszereplő: Ellen. Az ő szemszögéből közelítik meg a sztorit. Bill Skarsgardnak alig van jelenete, amit őszintén szólva én egyáltalán nem bántam. A sztori első fél órájában Nicholas Hoult dominál, és ezek után Lily Rose Depp, Aaron Taylor Johnson és Willem Dafoe kapja a screen time hatalmas nagy részét, Skarsgard néha néha 1-1 percekre felbukkan. A sztori végén van egy hoszabb jelenete, amikor meglátjuk teljes valójában. És szerintem ez így volt tökéletes. Frissitő volt látni ezt a régi történetet egy új köntösben. Unalmas lett volna, ha a régi sémát követik. És Robert Eggers persze újra zseniálisat alkotott. És az, hogy a filmben közel nulla a CGI, valódi állatokat használtak, a farkasok, a patkányok, minden valódi.. Nosferatun sincs semmilyen CGI, csakis kizárólag maszkmesterek munkája, számomra óriásit emel a színvonalon.

Már harmadjára nézzük a moziban, úgy hogy 4 napja jött csak ki. Imádom. ⚰️

Elég patika lett,,a hangulat is para,,.az meg tök jó,,h nem ,,mainak" néz ki👌

Hatalmas csalódás volt.
Amennyi potenciál volt ebben a filmben, pont annyira szúrták el.
Billt ennyire felesleges volt elmaszkírozni, ezt a pár percet bármelyik színész eljátszhatta volna.

Kiemelném viszont a remek díszletet, az operatőri munkát, Bill hangját. Ezek zseniálisak voltak

***SPOILER***
Orlok retro pornós bajuszára nem tudom mi szükség volt.....😫🥱🤣

Nagyon jóóó volt

Az Északi tetszett, a másik kettő számomra annyira nem érdekes.

Annyit hozzáfűznék, hogy aki tudatlanul ül be rá, úgy hogy még nem látott Eggers filmet, és egy szétszabdalós vértől fröcsögős Terrifier filmet vizualizál, csalódni fog. Eggers filmjei művészien borzongatóak, de nem fogod összehugyozni magad a jump scaretől (már elnézést). A saját műfajában ez 10/10

Gyönyörűszép ez a film, 10/10

Sztem, mint horrorfilm 10/1...csoda, h nem aludtam bele... csak ezért, mint szórakozás 10/2... a film kb. 30 évet késett, talán a 90-es években dupla ennyi pontot is szerezhetett volna...nekem abszolút pénzkidobás kategória, a tv-ben újranézni is büntetés lenne.

Eddig egyetlen Robbert Eggers filmet sem láttam, de ez most meghozta a kedvem butáljó volt

A Nosferatu hozza a Robert Eggers filmjeire (például Az Északira) jellemző tulajdonságokat, mint például a borongós hangulat, nyomasztó légkör, kezdetben mesterkéltnek tűnő, irodalmi-színpadias párbeszédek, választékos szóhasználat, szofisztikált szövegek, lassan építkező történet, szuperközeli felvételek és totálképek váltakozása, olykor hosszú beállítások, kiváló karakterszínészek. Ezek miatt a Nosferatu is kedvelhető, legalábbis számomra.

A Nosferatu esetében egy klasszikus mű feldolgozásáról van szó, így a történet ismert, nem érdemes bővebben kifejteni. A kérdés csupán az volt, mennyiben lesz maga a feldolgozás hatásos és élvezhető, s ezáltal sikeres.
A vámpírtörténeteket elkoptatta az idő, olyannyira, hogy az eltelt évtizedek alatt maguk a negatív karakterek inkább váltak unalmassá, kiüresedetté, megunttá, sőt, olykor nevetségessé, mintsem rémisztővé.
A félelem, rettegés, az iszonyat egykori megtestesítőiből tucathorrorok tucatszereplőivé lettek, olyannyira, hogy még a gyerekek által sem lehetett komolyan venni egy-egy ilyen karaktert,
nemhogy felnőtteknél elérni azt a fajta borzongást, amelyet anno az irodalmi művekben, majd kicsivel később a klasszikus rémfilmekben történt megjelenésükkel okoztak.
Az utóbbi 3 évtizedben kivételek is akadnak e témában, s ez a film is ilyen.

A Nosferatu a vámpírtémát, s magát a karaktert a régi szintjére helyezi vissza, s mindezt teszi úgy, hogy a rettegést elsősorban a hangulattal, az atmoszférával, a képi világgal, hanghatásokkal, zenével éri el. De hogy eléri, az egyértelmű.
Nem mondom ,hogy maga az új vámpírkarakter nem sikerült jól, sőt, látványában megfelelően, hitelesen borzasztó ahhoz, hogy a film működjön, de a körülbelül 140 perc alatt, amíg a moziban kell ülnünk, túl sok akcióra nem lehet számítani. Amikor viszont történik valami, az erősen hátborzongató. Azaz ez a Drakula/Nosferatu tetteiben is, megjelenésében is hiteles, vagyis az a vérfagyasztó, kísérteties alak, akitől a gyengébb idegzetű nézőt kirázhatja a hideg.

Azt a hatást éli át a néző, ha megnézi a Nosferatu című művet, amelyet annak idején az eredeti, irodalmi történetek olvasói, s a korai vámpírfilmek nézői átélhettek, s amely hatást a korai művek írói, a korai vámpírfilmek készítői elérni szándékoztak.
Mivel manapság nagyon nehéz az emberekre/nézőkre bármilyen szempontból is hatni, bármilyen előjelű érzelmet belőlük kiváltani, mivel nagyon magassá vált az ingerküszöb, azt mindenképp
bravúrként kell értékelni, hogy ennek a filmnek sikerült megvalósítania azt a célt, amit - feltételezhetően - kitűzött maga elé.
A Nosferatu egyszerre tisztelgés a századelő filmművészete, a némafilmes korszak remekei, s a régi vámpírtörténetek, rémtörténetek előtt, és egyben modern korunkban is működőképes horror.

A darkos motívumok, a lenyűgöző képek, a remek operatőri munka erőteljes hatású, egyedi élménnyé kovácsolja a filmet, amely szerintem Robert Eggers legjobb munkája lett.

Ami miatt nem ajánlom, azok a (remélem nem szándékosan elkövetett) tárgyi tévedések. Más, részben Erdélyben játszódó horrorhoz hasonlóan itt is "Transylvaniaként" szerepel a helyszín,
amelyet hibásan külön államként ábrázolnak az 1830-as években. Ez még hagyján, na de amikor a helyi népességet bemutatják, akkor magyar szót nem hallunk, miközben abban az időszakban a lakosság jelentős hányada magyarul beszélt. Rendben, hogy itt elsősorban jobbágyokat mutatnak be, s köztük sok román volt, na de amikor apácák közé kerül a pozitív főhős, akkor sem hagyja el magyar szó a nővérek ajkait. Miközben a románok ortodoxok voltak akkoriban (is), maga a misszió keresztje normál kereszt, azaz élhetünk a gyanúval, hogy ebben az esetben, a vonatkozó jelenetben a hagyományos keresztény egyház nem ortodox ága valamely felekezetének (katolikus, lutheránus, református, unitárius, stb...) képviselőiről van szó. Ebben az esetben viszont magyarul, németül, vagy megint csak magyarul kellett volna az illető személyeknek megszólalniuk.
No igen, fentiek előtt elfelejtettem elmondani, hogy itt a szereplők egy része próbál az eredeti nyelvén megszólalni, s az angolt csak a németek használják, ebből következik, hogy felirattal láttam a Nosferatut.
A cél ezáltal nyilván a minél hatásosabb atmoszféra megteremtése volt, s ezt értem is, de mégis bosszantó ez az eleme a filmnek.
Még bosszantóbb úgy, ha azt is észrevesszük, hogy a "negatív főszereplő" rezidenciája a VajdaHunyad vár (a valódi, amelynek a mása a Városligetben áll), vagyis a Hunyadiak eredeti fészke. Egyébként nem baj, hogy a vár jelen esetben ezt a szerepet tölti be, ugyanakkor az már igen, hogy a filmben ennek ellenére senki sem szólal meg magyarul (viszont más nyelven meg igen), miközben köztudott, hogy azon a területen (is, meg Erdély és a Partium más vidékein is) évszázadokon keresztül sok magyar élt, így a film 1830-as évekbeli idősíkjában is, mindemellett úgy általában véve is magyar területről beszélhettünk magyar nemességgel, magyar elöljárókkal.

Az első 40 percben a fenti tapasztalatok kissé elrontották az élményt, s okoztak némi bosszúságot (legalábbis nekem).

Viszont ha valaki fenti tévedésen át tud lépni, akkor megéri megnéznie a Nosferatut, mert egy rendkívül nyomasztó, feszültséggel teli, helyenként hátborzongató élményben lesz része
s a már ezerszer elkoptatott, olykor nevetségessé tett vámpírtéma ellenére mégis működő, valódi horrort kap. Mindezt festményszerűen igényes képekkel, s erős színészi játékkal felfestve a vászonra.
Fenti jellemzők miatt még akkor is megéri, ha ezért az élményért majdnem két és fél órát kell eltölteni a moziban., egyszóval mint filmet, egyértelműen ajánlom.
(De az 1830-as évek Európájának etnikai viszonyairól ne ebből a műből, s ne az eredeti Stoker-féle Drakulából tanuljon a néző... :) )

Nagyon nagyon tetszett. Különösmód az új Nosferatu külső. Illetve Eggers említette egy korábbi interjúban, hogy magyar tradíció inspirálta kosztümöket használtak a filmben, ez is nagyon különleges volt.

Jobb nem lett az előző két inkarnációnál (1922, 1979) de ez nem negatívum, mert inkább azok kombinációja, és új motívumokat is ad a történethez. Látványvilágban az 1922-est idézi meg, drámában az 1979-est, horrorban pedig korszerűbb lett. A természetfeletti beemelése kicsit explicit lett, de jó ötletnek bizonyult. Az előző két verzió nem mond igazán semmit Orlok eredetéről, itt ezt is megismerhetjük és használja is a film. Nekem a legnagyobb negatívum az, hogy szívesebben néztem volna ezt a verziót inkább egy minisorozatként, mert ebben a formában több volt ebben a történetben, mint ami egy filmbe belefért.