Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Nincstelenek

Spoiler
10/10
FElepHánt 2014 okt. 28. - 10:33:38 10/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

NINCSTELENEK---Máté Gábor---IV-es Bagossy osztály---Ódry

Borbély Szilárd ólomsúlyú mondatai földbe döngölik az olvasót, nehéz békésen elaludni szörnyû gyermekkorának átélése után. Máté Gábor rendezése az epizódok avatott értelmezésével, a veretes szöveg hiteles megszólaltatásával vezet be a tragikus sorsú író rettenetes világába. Az együttes imponáló játéka megkönnyíti az ismerkedést, a színinövendékek sugárzó fiatalsága szikrázó kontrasztja a nyomasztó epizódoknak.
Szabó László Sebestyén a nagyapáról mesél, aki minden pénzét odaadja, csak hogy elkerülje a kuláksorsot. A létra tetején Pálya Pompónia magasodik, rideg anyaként leckézteti kisfiát, a rémülten kuporgó Feczesin Kristóf-ot. A szerepek sûrûn cserélõdnek, a sáros úton már Patkós Márton terelgeti anyaként elcsigázottan lépegetõ gyermekét, Prohászka
Fanni-t.
TV-nézésre gyûlik a szomszédság, színes! a lila celofántól, a szitálást, a csíkokat is áhítattal bámulják. A kocsmában az ötvenes évek dermedt hangulata, mindenki fél, ki tudja, ki a besúgó... A családi panoptikumban Somhegyi György a volt jutasi õrmester, az Ukrajnában szuronyhegyre tûzött csecsemõkkel kérkedik, Dóra Béla a mindent jobban tudó, szíjastestû nõvér, Jéger Zsombor a részeges apa, aki még a falusi focicsapatba se fér be.
A közösség kiveti magából a gyereket, anyja felvilágosítja, mi nem vagyunk magyarok, apám Romániából jött, a rossznyelvek meg úgy tudják, hogy apád a zsidó boltos fattya. 7, 13, 17, a kisfiú a prímszámok rejtélyét kutatja, motoszkál benne valami titkos tehetség, mégis hihetetlen, hogyan tudott ebbõl a testi-lelki-szellemi nyomorból kiemelkedni...
Pálya Pompónia a zsidó Krisztus történetét mondja el, Varga Lili ákombákomokat rajzol, ujjaival árnyképeket vetít az istállófalra. Böröndi Bence nyûgös csecsemõként vergõdik az egyre dühödtebb Kókai Tünde kényszeres karjaiban.
"Szól a kakas már" - sír a hegedû, a tragikus emlékezés poklából nehéz visszatérni a jelenbe. Panaszkodunk? Kesergünk? Elégedetlenek vagyunk? - De hát ma is élnek így emberek, ma is milliók senyvednek ebben a mi országunkban, talán még ennél is kilátástalanabb, kiúttalanabb nyomorban! - És felnõ egy gyermek, aki elmondja majd a történetét?!?
Válasz