Nem akarok igazságtalan lenni: ez a sötétség nem csak a közoktatás, hanem nagyrészt már a tömeg(félre)tájékoztatás (tévé, rádió, sajtó) felelõssége. Persze a médiumok ilyen-olyan beágyazottsága a kulcs itt is, nem maguktól csinálják, amit csinálnak. A szálak mozgatói tudják, hogy aki uralja a múltat, az uralja a jövõt is. Ezért nem drága nekik semmi, ha a múltról kell hazudni. És ezért lehet ma is a napi politika középpontjában az egész lezáratlan, kibeszéletlen, agyonhazudott XX. századi múltunk.

Az meg a másik, hogy a KZ-ekrõl is csak annyit sulykoltak az emberek fejébe, hogy ott zsidók voltak, holott a foglyok többsége nem zsidó volt! Róluk nem is emlékezik meg senki, holoõrület ide vagy oda.

Te is tudod, hogy ez nem igaz. Különben sosem nyert volna az mszp választást.

Nagyon durva, de ha ma megkérdeznek egy átlagos tizenévest (de mondhatnék átlagos felnõttet is), hány ZSIDÓ halt meg (állítólag) a holokausztban, azonnal tudni fogja a választ. Ha viszont azt megkérdezik, hogy hány MAGYAR halt meg a Gulágon, bután fog nézni. Ha megkérdezik, hány ember halt meg (állítólag) a német KZ-ekben, tudni fogja, ami a könyvekben van. Ha viszont azt kérdezik, hány ember halt meg a szovjet lágerekben, vagy Mao kommunista birodalmában, fogalma sem lesz róla. És ha megkérdezik, melyik volt a XX. század leggyilkosabb politikai rendszere, nem fogja tudni, hogy a kommunizmus volt az! Ez a mai, ilyen-olyan-amolyan külföldi szempontokat érvényesítõ magyar közoktatás eredménye. És közvetetten ezért tart ott az ország, ahol tart.

Benne van.

A film valóban igen gyenge volt :S
Gulagról: igen, ideje lenne a magyar köztudatba is behozni. (Szolzsenyicin munkái igen figyelemreméltóak e témakörben)

Azt hiszem, félreéertettél, sok náci megúszta... valszeg én fogalmaztam rosszul.

Planeta, két "német katona fotóalbuma" volt a filmben. Te feltehetõen nem a Höcker-féle, hanem a másik albumról beszélsz, ami nem szabadidõs elfoglaltságokat, hanem a tábori életet ábrázolja. Az abból származó képek az összes második világháborúról szóló könyvben és filmben szerepelnek 1946 óta.

Ha mégis a Höcker-albumra gondolnál, az meglepõ lenne, bár nem lehetetlen. Végig túl szenzációhajhász volt a film. Különösen, hogy egy ennyire elcsépelt témáról van szó. Bõven elõfordulhat, hogy a teljes album csak most került elõ, viszont egyes képeit már régen közölték, csak a "szakértõk" errõl "elfelejtettek" szólni.

Az album "hirtelen, meglepõ felbukkanása" van meghamisítva. 1953-ban jelent meg Magyarországon egy cseh író könyve Aushwitz-ról. A filmben sohasem látottként bemutatott fotók egy része szerepel abban a könyvben, "német katona fotóalbumából származó képek" aláírással.

Kíváncsian vártam a bizonyítékokat, de csúnyán becsaptak. A film elején beharangozták, hogy itt egy SS-tiszt mostanában (2006) elõkerült, sosem látott magánfelvételeit fogják bemutatni, amelyekbõl kiderül az, aminek nem lett volna szabad kiderülnie. Bizonyítékokat fogunk látni arról, amit nagyon el akartak titkolni. Csigáztak rendesen, ahogy szokták. Nos, a filmet végignéztem, de még mindig nem tudom, hogy 1. mit bizonyítanak a fényképek az SS-tagok élénk társasági életén kívül, 2. mi az, amit el akartak titkolni, 3. hol van itt új információ?

A film négy csoportban mutat be fényképfelvételeket:

1. Karl Höcker SS-Obersturmführer magánfelvételei oldottan beszélgetõ, zenélõ, vidám, SS-egyenruhás férfiakról és nõkrõl. Ez lenne a most elõkerült, megdöbbentõ, sokkoló, hihetetlen bizonyítékokat feltáró, a holokauszt-kutatás számára új távlatokat nyitó kincsesbánya. Hogy miért, az nem derül ki. Az albumot egyébként névtelenül küldték az amerikai Holokauszt Múzeumba.

2. Egy SS-õr vagy tiszt által készített fotóalbum az 1944-ben Magyarországról Auschwitzba érkezõ zsidókról. A képeken a nõk együtt láthatók gyerekeikkel, csak a férfiak vannak különválasztva. Cenzúrának nyoma sincs, a képek magánhasználatra készültek, mégis semmi nyoma a túlélõk által leírt brutalitásnak. A képeken minden nyugodt és szervezett, semmi erõszak. Mire bizonyíték ez?? Az albumot egy zsidó nõ lopta el, miközben tífusz miatt gyógykezelték a németek egy másik táborban. (Jól emlékszem, hogy a "túlélõk" szerint a betegeket azonnal megölték?)

3. Három darab, titokban készült és sokszor látott fénykép néhány ruhátlan, fekvõ holttestrõl (az egyik kép láthatóan retusált). A halál oka nem derül ki. Az sem, hogy az ügyes fényképész miért nem tudott megörökíteni bármit, ami az elgázosítással, a gázkamrákkal, az onnan való fáradságos hullaszállítással vagy az ezekkel összefüggõ sok-sok egyéb dologgal kapcsolatos, és végre bizonyító erejû lehetne.

4. Szövetséges légifelvételek a három auschwitzi tábor közül kettõrõl. Nemhogy tömeggyilkosságnak nincs nyoma, de még füst sem száll fel az állítólag folyamatosan üzemelõ krematóriumokból. Fényes nappal egyetlen kemencét sem haszálnak a krematóriumépületekben, miközben állítólag nagyüzemben folyik a tömeggyilkosság a sûrûn érkezõ magyarországi transzportok miatt! Paradox. Magyarázatot itt sem kapunk.

A film minden állítása, ami a képekbõl levonható konzekvenciákat illeti, téves. Nélkülözi a logika legalapvetõbb szabályait. A legviccesebb következtetésük az, hogy amikor egy háttal a vasúti rámpáknál álló, felismerhetetlen tisztre ráfogják, hogy õ Karl Höcker (ez azért fontos, mert ha õ az, akkor halálra ítélhették volna), és kiderül, hogy a testméretei ugyan passzolnak, de más a rangja, nem stimmel a vállap, akkor azonnal készek a következõ válasszal: átöltözött, valaki másnak az egyenruháját vette fel! Tehát rejtõzködött... Ki elõl? Mi szüksége volt erre 1944-ben? Ennyire a jövõbe látott? És tudta, hogy hátulról le fogják fotózni, elölrõl viszont nem? És egyáltalán hogyan engedélyezhették ezt a ruhacserét (titokban nem csinálhatta, egy rakat tiszt mászkált körülötte)? És ha így áll a dolog, hogyhogy nem akadt egyetlen ember sem, sem német, sem zsidó, aki látta õt a rámpáknál? Vagy maszkot is viselt?

Összegezve a látottakat: Egyik képen sem látható gyilkosság. Egyik képen sem látható gázkamra. Bizonyítanak ezek a képek bármiféle, az SS által elkövetett gyilkosságot: NEM.

Ezért kár volt megcsinálni az ezeregyedik semmitmondó holofilmet.

Legközelebb szívesebben látnék dokumentumfilmeket (legalább egyet) a kolimai lágerekrõl. Az összehasonlíthatatlanul rosszabb tábori körülmények és a megöltek sokmilliós száma ellenére az ott történteket mintha szívesebben hagynák inkább "jótékony" feledésbe merülni a filmcsinálók. Mintha erre nem vonatkozna a máskor oly szívesen hangoztatott "Sosem szabad elfelejteni!" jelszava. És úgy látszik Hollywood sincs tisztában azzal, micsoda kincsesbánya ez megtörtént eseményeken alapuló rémfilmek készítéséhez. Vajon miért ez a nagy érdektelenség? Ha mélyen belenézünk a jelen film nagy részében megszólaló zsidó történész gyûlölettõl izzó szemeibe, talán választ kapunk.

... olyan hogy holokauszt tagadás nincs ugyanis olyanok nincsenek akik azt állítanák ,hogy nem történt meg a holokauszt amit amúgy a zsidók Soanak mondanak .
holokauszt cáfolók vannak akik mondjuk a 6 milliós számot cáfolják vagy a gázkamrák használatát ...
holokauszt tagadók azok a zsidók akik a kezdeti 14 milliót 6ra alkudták le?

Igen szerencsére sokan hazajöhettek !

Én is kíváncsian várom, ez kuriózumnak ígérekezik. Ismeretlen adományozótól származik.. hmm.. sajnos, sokan megúszták :(

Nem láttam még a filmet,de remélem választ ad a holokauszt tagadóknak!