Helyes. Ennek igazán örülök :)

Arról nem is beszélve, hogy hiába tilos, akkor is megtörténik, hívõkkel is.

Igen, Jézus tanítványai, az Ekklézsia tagjai, az újjászületettek gyülekezete számára. De nem vonatkozik azokra, akik egyébként sem hisznek.

Tilos: Jobb, ha nem teszed meg

Nem ajánlott: Nem katasztrófa ha megtörténik, de azért próbáld elkerülni

Semleges: Se nem jó, se nem rossz

Ajánlott: Nem katasztrófa, ha nem teszed meg, de azért törekedj rá

Kötelezõ: Jobb, ha megteszed.


Nos a házasságtörés az egyértelmûen a tilos dolgok között van :$

Azért nem eszik olyan forrón a kását; valamit kifelejtettem az elõbb. Jézus ezt is mondta a bosszankodó tanítványainak: "Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni. Õ pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott."
Na tessék, mindenki megnyugodhat.

Nagyon elmentünk filizófiaiba attól az alaptézistõl, miszerint az újszövetség a házasságot preferálja, de nem tér ki arra, hogy tilos lenne a fogamzás gátlás, illetõlegesen, Pál apostol azt vallja, hogy jobb a férfinak egyedül, ám ha mégsem tudja magát megõrizni tisztán, akkor jobb néki, ha megházasodik, mintha rossz életû nõkkel bemocskolja a testét, tehát itt viszont egyértelmû utalást kapunk arra, hogy az alkalmi szexpartnereket nem preferálja az új szövetség.

Ugyanez áll fent a nõkre is, jobb nekik egyedül, de ha mégsem bírnak magukkal, akkor inkább menjenek férjhez. Van akinek megadatott a cölibátus, mint Pálnak, és van akinek nem :$


Viszont a fogamzás gátlásra utalás nincs, maximum a zsinatokon, azok viszont nem számítanak, hiszen azok embertõl származó dolgok, és nem Istentõl!!!!

Twillight, bizonyára ismered a mondást: mindenki magából indul ki. Ezt a tételt tudományosabban kifejtve itt találod (már beszéltünk róla, tudhatod):

"A huszadik századi hermeneutika fõ problémáját Arno Anzenbacher a következõképpen fogalmazza meg: "Ha a nyelvet, a történetiséget és a másokkal-való-létet egzisztenciáléknak tekintjük, akkor szemben találjuk magunkat a megértés egészen sajátos problémájával." Önmagában ezt nehéz megérteni, ezért a szerzõ mindjárt egy példát is hoz. Ha elképzeljük, hogy a híres karmester Karajan Beethoven valamelyik szimfóniáját vezényli, joggal mondhatjuk, hogy interpretálja a mûvet. Itt azonban felmerül a kérdés: mit jelent itt az interpretáció? Vajon Karajan pontosan tudja, hogy miképpen képzelte el a mûvet Beethoven, és most csupán reprodukálja azt? Nem valószínû. Sokkal inkább "maga is alkotóvá válik, és saját elõfeltételeit (gondolatait, felfogását) is beépíti az interpretációba". A gadameri hermeneutika szerint a világ eseményeinek, az emberek cselekedeteinek, a mûalkotásoknak, szövegeknek stb. értelmezése mindig több, mint puszta reprodukció. Gadamer errõl így ír: "...megértés csak úgy lehetséges, ha a megértõ játékba hozza a saját elõföltevéseit. Az értelmezõ produktív hozzájárulása elválaszthatatlanul hozzátartozik magának a megértésnek az értelméhez."

A megértés folyamatában tehát meghatározó szerepet játszik a megértõ egyénben lévõ háttér, az õ elõfeltevései. Igen fontos fogalom itt az elõzetes megértés, ami a tényleges megértésnek feltétele. Ez azt jelenti, hogy a megértés folyamatába bevisszük a történetiségünket és a nyelvi hátterünket. Az elõzetes megértés egyfelõl egy adott társadalom egészére jellemzõ, hiszen a történeti háttér nagyjából egységesen befolyásolja a közösség összes tagját, másfelõl viszont az egyén egyedi történetiségét, múltját, származását stb. foglalja magába.

A fentiek kapcsán egy következõ kérdés merül fel: ha ismerjük a történeti meghatározottságot, akkor vajon miért nem tudjuk elválasztani egymástól a megértendõ dolgot és a mi elõzetes megértésünket. "Nem lehet-e világosan elkülöníteni azt, amit Beethoven akart kifejezni, és Karajan értelmezését?" A filozófiai hermeneutika szerint ez lehetetlen, mégpedig azért, mert a hermeneutikai kör csapdájából nem lehetséges kitörni.

Mit is jelent ez a hermeneutikai kör? Ismét Gadamertõl idézünk:
"A hermeneutikai kör azt jelenti, hogy soha nincs teljesen elõfeltevés-mentes kiindulópont. [...] Mindig is a konkrét, mindenkor meghatározott, a világban önmagát tapasztaló és megértõ ember az, aki [...] kérdez. A konkrét elõzetes megértés nem kapcsolható ki."

Ugyanígy, a nyelv sem kapcsolható ki, tehát ennek is igen nagy jelentõsége van: "Az ember valamennyi, a világra vonatkozó ismerete nyelvileg közvetített. A világban történõ legelsõ tájékozódásunk a beszéd tanulásával teljesedik ki." Tehát a megértést a nyelvben való lét, a "nyelvileg föltárt világ" alapvetõen befolyásolja, eleve rányomja a bélyegét.

Ami a hermeneutika mûvészeti, illetve esztétikai vonatkozásait illeti, a helyzet itt hasonló, mint a szellemtudományoknál, a történettudománynál vagy éppen a teológiánál. Amint a történész sem képes az eseményeket a saját vagy mások "értelmezési horizontjától" függetlenül vizsgálni, a Biblia magyarázói pedig korszaktól és egyéntõl függõen eltérõen magyarázhatnak egyes részeket, úgy a mûvészettudományok sem képesek a mûalkotásokat a semmiben lebegve, a történeti és más személyes vonatkozásoktól függetlenül, illetve a nyelvi kötöttségektõl mentesen vizsgálni."

És hogy hozzak erre egy konkrét példát:
„If you are great, El Topo is a great picture. If you are limited, El Topo is limited.” („Ha nagy vagy, »A vakond« nagy film. Ha korlátolt vagy, »A vakond« korlátolt.”) – Alejandro Jodorowsky

Rendben, most már értelek, és kösz, hogy te is engem :)
A film valóban nem keresztényellenes; pont azon hûltem el, hogy annak titulálták.

Na igen, most belecsaptál a lecsóba. A Biblia ebben a kérdésben valóban ókonzervatív. Bár nyilván ismeri, de nem támogatja az alkalmi kapcsolatokat. Sõt Jézus még szorosabbra vonta a lazuló határokat, a tanítványai nem kis bosszúságára. Házasság elõtti érintésként a Szentírás egyetlen ajánlata: simogass állatokat. :D (Ez nem vicc, tényleg):
1.Móz.2:18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt.
19. És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve.
20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.
21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

Csak megerõsíteni tudom Heathcliff-et, hogy a szexualitásnak két célja van, egyrészt az utódnemzés, másrészt pedig az öröm szerzés, vagyis, hogy a két test eggyé lesz, és így lesz a két emberbõl egy ember, egy közös lélek.

Az egyház pont az óvszert nézi rossz szemmel, úgyanis az óvszert javarészt az alkalmi kapcsolatokhoz használják, illetve a nemibetegségek elkerülésére. Amúgy pedig Isten az egész bibliában egyetlen egyszer orrolt meg arra, hogy valaki védekezett, amikor is konkréten az Ószövetségben valakinek azt parancsolta, hogy vegye el az elhalálozott testvére feleségét, és támasszon neki utódot, de az nem volt hajlandó, és a magját állandóan a földre ontotta. Ettõl az egy esettõl eltekintve semmilyen utalás nincs arra, ha Te úgy érzed, hogy már elég gyereked van, akkor ne védekezhetnél.

Azt valóban utasításba adta, hogy szaporodjatok és sokasodjatok, de mindennek van egy ésszerû határa :$

Ne haragudj, de nem egyházi tradíciókról írtam, hanem, arról, mit tanít a Biblia. Az egyházi tradíciókat Jézus sem díjazta. Emlékezz, mennyit kárhoztatta a farizeusokat. Szóval ne sziszegj ilyesmit, mert ez gerinctelen harcmodor: ha a Bibliába nem tudsz belekötni, akkor belekötsz valami másba. Az a fontos, hogy a Biblia mit tanít. Mindenkin az lesz számon kérve. Éppenséggel rajtad is az, hogy az igét mire becsülted. Most szólok, hogy majd ne csodálkozz. A pápa is ez alapján lesz megítélve, ne mutogass rá, mert attól nem leszel jobb.
Már írtam, hogy olvasd el az 1. Kor. 7. fejezetét, de elküldöm privát, mert nyilván az életben sem találsz rá. Ha abból azt olvasod ki, hogy a házasságnak nem a szexuális örömszerzés a fõ célja és értelme, hanem a gyermekáldás –akkor szólj, és 100 millió forinttal díjazom a találékonyságodat.

Emlékezz a film protestáns részére, szóval ezt ne tekintsd általános hozzáállásnak.
És hányszor volt már az emberiség történelmében olyan, hogy az elvek fontosabbak voltak az életnél? A kommunizmus is jó példa erre, vagy a kapitalizmus, amelyik fontosabbnak tekinti az üzletet az életnél. Vagy régebben, amikor azt mondták: hajózni muszáj, élni nem, stb.