Téma: Mindenki

Kutasi Kovács Zoltán 2017 márc. 03. - 18:24:29
(194/294)
Mindig példákkal jöttök, de az érvelés és az, hogy ennél a filmnél maradjunk az már nem megy.


"Dehogynem. Rámutatott. A zárójelenetben. Az a csúcspont

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy negyediktõl nyolcadikig a szemem elõtt nõtt fel egy iskolai osztály. Pont ilyenek: civakodnak, szerelmesek, vitatkoznak, vannak hangadók, jobbak és gyengébbek, lehülyézik egymást, a tanárt, lelkesednek, ... szóval gyerekek. És mindezt halálkomolyan vettékk, nekik az volt az életük. Aztán amikor nyolcadik osztály UTÁN az osztályfõnök hirdetett egy egyhetes nyári futótábort a velencei tóhoz, kb kettõ kivételével mind elment. Nem punnyadni: futni. A pufik, a véznák, az izmosak, fiúk-lányok, minden reggel, délelõtt, délután, este futottak, tornáztak. Együtt. Közösség lettek (nem akkor elõször, de ez karakteres példa).

Egy másik osztályban az ofõ egy alkalommal nem tudta elcsendesíteni a nyolcadikosokat reggel az elsõ órán, "jó, akkor én kimegyek, tartsátok meg helyettem a matekórát" és kiment. Az osztályban elõbb csend lett, rövid vita, hogy vissza kéne hívni a tanárt, majd a többség úgy döntött, hogy nem. És elfogadták, nem volt áruló. Az osztály két legjobb matekosa kb a feléig együtt vezették az órát, házifeladatok átnézése, hibák elmagyarázása, elõzõ órai anyag ismétlése, és akkor mentek ki a tanárért. Aki eközben az ajtónál hallgatózott.

Szóval, ahol a közösséget ENGEDIK épülni, ott épül, szinte magától. A közösség spontán épülését csak az törheti meg, ha a tanarak ösztönzik a töredezést, jutalmazzák a spicliket, kiemelik az egyéneket. Mint itt a kórusvezetõ meg is próbálta. A közösséggé formálódás, az egyéni áldozatvállalás a közösségért és a közösség összefogása az egyénért a személyiségfejlõdés fontos része a kamaszkorban."

Azt ugye Te is érzed, hogy nem a filmrõl beszélsz, hanem a saját élményeidrõl?

Javasolnám, -bocs, hogy ilyen nagyképû stílusban- hogy látogass meg egy-két olyan oldalt, ahol a filmkészítés és azon belül a történetmesélés a fõ csapásvonal. Ha ezt megtetted, ráébredsz majd arra, hogy a csúcspontig sokat kell építkezni. Az nem úgy mûködik, hogy az egész film alatt egyetlen alkalommal sem utalunk az összetartozásra, aztán a végén, az úgynevezett csúcsponton meg rámutatunk, hogy mennyire összetartó ez a társaság. És ez a mondat kétszer aláhúzva.
De, ha már annyira szereted a példákat, ott van rögtön a Sleepers. Na ha arra a filmre mondanád, hogy -részben- az összetartásról szól... Csendben bólogatnék.
9/10
elemes 2017 márc. 03. - 17:54:23 9/10
(193/294)
Dehogynem. Rámutatott. A zárójelenetben. Az a csúcspont

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy negyediktõl nyolcadikig a szemem elõtt nõtt fel egy iskolai osztály. Pont ilyenek: civakodnak, szerelmesek, vitatkoznak, vannak hangadók, jobbak és gyengébbek, lehülyézik egymást, a tanárt, lelkesednek, ... szóval gyerekek. És mindezt halálkomolyan vettékk, nekik az volt az életük. Aztán amikor nyolcadik osztály UTÁN az osztályfõnök hirdetett egy egyhetes nyári futótábort a velencei tóhoz, kb kettõ kivételével mind elment. Nem punnyadni: futni. A pufik, a véznák, az izmosak, fiúk-lányok, minden reggel, délelõtt, délután, este futottak, tornáztak. Együtt. Közösség lettek (nem akkor elõször, de ez karakteres példa).

Egy másik osztályban az ofõ egy alkalommal nem tudta elcsendesíteni a nyolcadikosokat reggel az elsõ órán, "jó, akkor én kimegyek, tartsátok meg helyettem a matekórát" és kiment. Az osztályban elõbb csend lett, rövid vita, hogy vissza kéne hívni a tanárt, majd a többség úgy döntött, hogy nem. És elfogadták, nem volt áruló. Az osztály két legjobb matekosa kb a feléig együtt vezették az órát, házifeladatok átnézése, hibák elmagyarázása, elõzõ órai anyag ismétlése, és akkor mentek ki a tanárért. Aki eközben az ajtónál hallgatózott.

Szóval, ahol a közösséget ENGEDIK épülni, ott épül, szinte magától. A közösség spontán épülését csak az törheti meg, ha a tanarak ösztönzik a töredezést, jutalmazzák a spicliket, kiemelik az egyéneket. Mint itt a kórusvezetõ meg is próbálta. A közösséggé formálódás, az egyéni áldozatvállalás a közösségért és a közösség összefogása az egyénért a személyiségfejlõdés fontos része a kamaszkorban.
Kutasi Kovács Zoltán 2017 márc. 03. - 17:31:57
(192/294)
:) Nehéz dolog a filmelemzés!


"Dehogyis.

Ez a film a közösség erejét mutatja.
Hogy szembe lehet szállni a manipulálókkal.

Minden más a filmben csak eszköz ennek ábrázolására."

Ha így lenne, akkor már a kezdetektõl így építkezett volna a rendezõ. De nem így van!

Egyetlen jelenetben sem mutatott rá a rendezõ, hogy ez a közösség összetartó lenne, sõt... Klikkre osztott játékok az udvaron, "veszekedés" a padnál, hogy ki üljön Liza mellett. Ha összetartó lett volna ez a társaság, akkor nem lepõdött volna meg az egész kórus azon, hogy hány gyereket rekesztett ki a tanárnõ. A két lány szervezte le, hogy tátogjon az egész csapat, és mindezt úgy, hogy nem összehívták a kórust, hanem felszeletelve keresték meg a tagokat.
Roberto DiCapribogyó 2017 márc. 03. - 16:44:18
(191/294)
Egyetértek; ezért is ölelte a keblére az Akadémia, a pozitív, életigenlõ üzenete miatt.
9/10
elemes 2017 márc. 03. - 16:10:18 9/10
(190/294)
Dehogyis.

Ez a film a közösség erejét mutatja.
Hogy szembe lehet szállni a manipulálókkal.

Minden más a filmben csak eszköz ennek ábrázolására.
7/10
giggs1985 2017 márc. 03. - 14:52:46 7/10
(189/294)
Egyértelmûen ezt, ami szerintem nagyot ront az értékén. Ha csak simán gondolatébresztõnek szánták volna, a didaktikus mondanivaló nélkül, akkor sokkal többet érne a szememben.
sofi 72 2017 márc. 03. - 13:58:37
(188/294)
Pedig ez a film is ezt sugallja.
offtopic
sofi 72 2017 márc. 03. - 13:52:53
(187/294)
;)
9/10
elemes 2017 márc. 03. - 11:17:35 9/10
(186/294)
"A kérdés az, hogy milyen felnõtté válik az a tehetséges gyermek, akit a fûnyíró elv miatt folyton visszarántanak?"

Na itt nyakoncsíptem a félreértést :-) Nem gondolom, hogy ez egy kétállású kapcsoló -- tehetséges gyerekek sikeres gyerekké nevelése az egyik leletõség, fûnyíró elv a másik. Sõt: ha egy beszélgetésben azzal próbáljuk védeni az álláspontunkat, hogy a helyzetet polarizáljuk, az kifejezetten ártalmas (adott esetben a gyerekekre nézvést).
freyya 2017 márc. 02. - 20:52:45
(185/294)
Tudott a kislány énekelni, ahhoz tökéletesen megfelelt a hangja és elég tisztán is énekelt egyedül, hogy kórusban megfeleljen. Az ilyeneket egyszerûen be szokták tenni egy magabiztosabb, teljesen tisztán éneklõ tag mellé, és akkor õ is nagyon szépen fog énekelni. Szólóban magabiztosan és tisztán énekelni sokkal nehezebb, mint másokkal együtt, ilyen kikötés csak a fizetõs profi énekkarokban szokott lenni. Persze nem lehet tudni, mennyire szánta hamisnak a rendezõ a kislány énekét, a valóságban elég nehéz elvonatkoztatni a belénk rögzõdött 12 fokú skálától és félhangnál kisebb egységnyit elcsúszkálni, amitõl olyan echte hamis lesz valaki anélkül, hogy totál mást énekelne.
Kutasi Kovács Zoltán 2017 márc. 02. - 20:43:38
(184/294)
"Az, hogy egy énekelni tudó és szeretõ kislányt nem enged a tanárnõ az iskolai énekkarban énekelni, mert..."


Kezdjük azzal, hogy egy énekelni szeretõ, de nem tudó kislányt... És itt be is fejezném, mert úgy látom és a fenti idézet is ezt támasztja alá, hogy nálad már ezen a ponton gellert kapott a történet.
Daniel Jackson 2017 márc. 02. - 20:15:19
(183/294)
...bocsi, visszaolvastam - vegyül ugyan, de volt itt versenyzés, jó hangú, bot hangú és tehetség.
O.K. Messzirõl közelítek - inkább gondolat ébresztés. Nem egészen mentes a szubjektivitástól sem:
vannak emberek akik olyan munkát végeznek, amiért jövedelmet ajándékba kapnak, mert ez a hobbijuk.
A mai társadalomban az az általános nézet, hogy ez szerencse. Nem! Ennek semmi köze a szerencséhez, sõt még vadabbat mondok: nincs köze a "kemény munkához" sem, ami az oda vezetõ út lehetne.
Ennek inkább az önismerethez, és kiegyensúlyozottsághoz van köze. (és persze az önmagát háttérbe tenni képes, nyílt látókörû szülõkhöz).

Hogy jön ide a tehetség? A próbálkozással, tapasztalattal - ami, mint minden újba belefogó gyereknek ráadásul örömöt is okoz. (Ez sem hátrány). És ez nem illúzió abban az értelemben sem, hogy ha én látom, hogy: -Hát talán nem ez lesz - mert ez az a folyamat, amikor megélheti a siker, vagy bukás élményét is. Nekem csak az a dolgom, hogy biztassam, támogassam. Vagy ha nem sikerül akkor megbeszéljük és vigasztaljam - ha kell.

És ha kellõ anyagot összeszedtünk, már lehet dönteni - anélkül értelmetlen, de fõképp esélytelen.
Lásd: a szénné presszúrált (épp csak nem dadog) és kitûnõvel végzett közgazdászt, aki mindig is szerette volna megméretni magát pl. szobrászatban.
Ehelyett a csajágaröcsögei Top10 Kft-ben könyvel egész életében: "egy a pecsét, egy a lehelet".
Innentõl látókör beszûkül, elégedetlenség megnõ, csak egy ugrás a depresszió.
De komolyan:
Látom milyen kicsavart, kiégett, torzult személyiségû és kiskoruktól nem megfelelõ helyen kezelt, "gyõztes szülõk" gyerekei jönnek a gimnáziumokból. Esélye sincs boldog életre, de akkor is megcsinálták...
Miért is lenne ez fontos: nos, erre ezernyi oldal irodalmat tudnék behozni, de nyilván felesleges.
Nos, kórusba jár ugyan a suliba, de az említett példában ezért vettünk gitárt is... :)
freyya 2017 márc. 02. - 20:11:07
(182/294)
Mellesleg abból, hogy az énekkar versenyeket nyer, és bárki jelentkezhet, nekem az jött le, hogy nyilván ének-zene tagozatos iskoláról van szó, ahová már eleve zenei felvételin kiválogatott gyerekeket vettek fel, így további szelekcióra nincs szükség az énekkari tagsághoz. De lehet, hogy ez csak azért tûnt evidensnek számomra, mert én is ilyen suliba jártam annak idején. Egy mezei általános iskolának eleve nem szól így a kórusa még akkor sem, ha csak a legjobbakat engedik énekelni.
freyya 2017 márc. 02. - 20:04:30
(181/294)
Ne keverjétek már a szezont a fazonnal, nem a tátikázás a lényeg, hanem annak az oka. Az, hogy egy énekelni tudó és szeretõ kislányt nem enged a tanárnõ az iskolai énekkarban énekelni, mert szerinte nem üti meg azt a szintet, ami a biztos gyõzelemhez kell, az tényleg megalázó. Ugye itt nem arról van szó, hogy kegyelembõl botfülû gyerekeket is bevett, mert akkor a végén nagyon nem úgy szólt volna, ahogyan az szólt. Egyszerûen csak biztosra akart menni. Mellesleg a négyszemközti közléssel és titoktartással csak még egy lapáttal rátett, mert így szegény gyerekek mind azt hitték, hogy csak õk egyedül rosszabbak a többinél.
Az hogy egy gyermekszínészt, aki mellesleg tisztában van a saját képességeivel, a filmben csak színjátszásra kérik fel, éneklésre nem, és dublõrt használnak hozzá, a színészi munka velejárója, semmi megalázó nincs benne.
Daniel Jackson 2017 márc. 02. - 19:01:14
(180/294)
Most vagy én helyeztem rossz kontextusba mindent, vagy te nem arra reagáltál ami több hozzászólást követõen egy konklúzió volt. Sajnos ezzel így nem tudok mit kezdeni. Mi a kérdés, és melyik tárgykörben?
csincsilla72 2017 márc. 02. - 18:52:44
(179/294)
Nem jó a példa. A kislányod csak egy gitárt kapott és nem az iskolai zenekarba írattad be, ugye?
csincsilla72 2017 márc. 02. - 18:51:30
(178/294)
Szívembõl szóltál:-)
Daniel Jackson 2017 márc. 02. - 18:43:04
(177/294)
...pedig sokszor körbejártuk már, lassan kanonizált irodalomnak számít :) De hát ilyen a diszkurzusok álnok természete :)
Kutasi Kovács Zoltán 2017 márc. 02. - 17:58:39 Előzmény elemes
(176/294)
Már megint nem ugyanarról beszélünk.
Én a film üzenetérõl és az üzenetábrázolás hiteles megvalósításáról és errõl a filmrõl beszélek. Te meg azt próbálod a nyakamba varrni egy példával, hogy elvárok valamit, ami irreális elvárás egy színész tehetségéhez képest. Nem, nem errõl van szó!

Én azt mondom, hogy törekedni kell a hitelességre. Ha példát hoztál, hát én is hozok, rögtön kettõt.

1. Eastwood Millió dolláros bébi-je. Hilary Swank-nek nem kell, hogy bunyós múltja legyen, de mivel a rendezõ és hiszem, hogy õ maga is a hitelességre törekedett, keményre gyúrta magát és nem kis idõt töltött a box elsajátításával. Sõt, még a szabályrendszert is megtanulta.

2. Dalok szárnyán, Gregory Nava rendezésében. Jennifez Lopez azért volt hiteles, mert tud énekelni és táncosnak sem kutyaütõ. Csakis ezekkel az adottságokkal lehetett bemutatni Selena életét.

De tudod mit? Mondok egy egyszerûbb megoldást. Deák Kristóf választhatott volna egy másik dalt a végére, egy olyat aminek a szóló részét Dorottya is ki tudja énekelni és akkor nem kellett volna tátikáznia. 2-3 intenzív hét egy énektanárnál és rendben lettek volna azok a hangok arra a 18 másodpercre. Szerinted az nagy kérés a rendezõtõl, hogy ne kövesse el ugyanazt a hibát a siker érdekében, mint Erika néni?
napraforgó 2017 márc. 02. - 17:55:31
(175/294)
Nagy kár, hogy a TV-ben elmondták, hogy bizony a jóhangú kislány is csak tátogott a filmben, mert valójában másik gyerek énekelt helyette. Az ilyen mûhelytitkokat meg kéne õrizni.