FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

KÉPMUTATÓK CSELSZÖVÉSE Szikszai Rémusz FÜGE Szkéné

Bulgakov regényének címe: Moliere, a mostani ugyanolyan szerencsétlen, mint a régebbi "Kárhozottak összeesküvése". A Caligula helytartójával berobbant rendezõ, második nagyformátumú munkájával igazolja, hogy sikere nem egyszeri véletlen. Kimunkált, egészséges koncepciójú alkotásával Szikszai Rémusz végleg bekerült a számottevõ hazaiak élcsapatába. A Vádli alkalmi társulat képezi az együttes gerincét, kiválóan összehangolt, további kihívásokra méltó, máris példásan összeforrott társaság.
Az író ihletõje a saját, Sztálinhoz fûzõdõ, életveszélyesen ambivalens viszonya volt, amely a nagy színész-író és a Napkirály kapcsolatában képezõdik le. A felhõtlen évek a Tartuffe bemutatójáig tartanak, az álszent csuhás leleplezése azonban kiváltja az Egyház bosszúját. Kapóra jön Moliere zûrös viszonya élettársa lányával, akirõl még az is kiderülhet, hogy az õ saját gyermeke... Fura és erõltetett konfliktus, ám a cselekmény, a szituációk, a dialógusok minõsége nagyszerû játékalkalmat generál.
A színpadot jelmezekkel teleaggatott gördülõ fogasok keretezik, a csembaló királyi asztalként, oltárként is funkcionál. Racionális, ökonomikus Varga Járó Ilona és Szikszai Rémusz játktere, kifejezetten eredetiek, jellegzetesek Papp Janó jelmezei.
A címszerep rendkívüli összetettsége ellentmondásos fragmentumokra szabdalja Fodor Tamás alakítását, kiváló, mint a szellem embere, mint a király egyenrangú asztaltársa, de a szerelmes Moliere, az átkozódó társulatvezetõ kevésbé hiteles, súlyos színpadi jelenléte ennek ellenére meghatározó centruma az elõadásnak.
Párizs érseke, Tamási Zoltán érdes intrikusságával, Némedi Árpád, mint Erõ Testvér, morbid humorával tûnik ki. Király Attila két szerepében a legtávolabb álló karaktereket állítja elénk, a könyvelõ-színész La Grange és a párbajhõs Félszemû marquis szuggesztív megjelenítésével. A nagyszerû Bercsényi Péter-nek három szerep is jut, kecses színésznõ, ájtatos Hûség Testvér és ellenállhatatlan tempójú, fröcsögve átkozódó vándorprédikátor. Az áruló, majd megtérõ hõsszerelmes Kovács Krisztián képes hitelesíteni cselekedeteinek
vargabetûit, különösen az inkvizíciós kihallgatásban remekel.
Tóth József, mint minden lében kanál színpadi koppantó és mint Igazmondó Varga a kifinomult komikum magasiskoláját mutatja be, legapróbb gesztusa, egyetlen félre sóhaja is telitalálat. Igazi fenség, megkérdõjelezhetetlen királyi nagyság jellemzi Nagypál Gábor uralkodóját, nem jó és nem rossz, maga a korlátlan hatalom, akinek nincs szüksége alantas eszközökre. Moliere kegyvesztett lesz, de jeles szakembert nem rúgunk ki! - továbbra is a Palais
Royal színigazgatója marad, egy kivételével darabjai is mennek, a társulat dotációja változatlan. Egek! Ha ilyen kényurunk lenne...
A napkirályi reggeli és a kártyacsata páratlan rendezõi, színészi bravúr, az egész produkciót fémjelzi, ahogy emlékezetes a párbajra kényszerítés drámai jelenete is. A társulat és Szikszai Rémusz produkciója nemcsak az alternatív szcéna, a teljes hazai színházi élet kiemelkedõ eseménye. Biztos, hogy nem lesz ott a jövõ évi KOSzT-on... (Kõszínházak Orsz. Találkája).