Nagyon hangulatos film, sokszor déja vu hangulatú volt, számomra nagyon komfortos film

Ez a film sokkal többet érdemel, mint 5.4.
Egyrészt fantasztikusan visszaadja a 90-es éveket, ha nem tudtam volna, hogy 2018-as, simán rávágom, hogy korabeli, annyira autentikus. Nyilván van benne trágárság, ez hozzátartozik ezeknek a fiataloknak az életéhez. Az egyiket a bátyja veri, a másiknak még zoknira sincs pénze, a harmadiknak az anyja folyton részeg. Nem lehet nagyon mást várni. Nincsen túlfacsarva, túlbonyolítva, de mégis van benne annyi érzelmiség, amennyi kell. Vizuális szempontból is kitűnő, nagyon jók a vágások. Szerintem minden megvolt benne, ami kellett. Talán több is.
Jótanács: magyar szinkronnal senki meg ne merje nézni. Vagy angolul vagy sehogy.
10/10

Szerencsére én a '90-s években voltam gyerek, így nagy reményekkel vágtam bele a filmbe a nosztalgiázás jegyében. A sok káromkodás, csúnya szavak nekem teljesen elvették a film értékét, élvezni sem tudtam, egyszerűen nem értem, miért kellett így beszélniük a gyerekeknek. Emlékeim szerint, amikor mi voltunk kicsik, tiszteltük a szülőket, és nem is igazán mertünk csúnyán beszélni, mert kikaptunk volna. Én felénél feladtam, a trágárságot nem tudom elviselni.

Ez tényleg nem vígjáték és valóban úgy kezdődik, hogy egy nem túl színvonalas ház rideg-zöld homályú, hosszú előszoba-folyosóján, a nála kb. 10 évvel idősebb bátyja kegyetlen brutalitással összeveri Stevie-t, a film tizenhárom éves főszereplőjét.
Mindazonáltal szerintem, ráhangolódva mégiscsak maradandóan jó élményű lehet ez az amerikai 90-es évek közepébe visszarepítő, nosztalgikus filmdráma, mely a Los Angelesben élő Stevie szeretet- és ráfigyelés-hiányos, agresszió-kitettségű csonka-családjával való konfliktusának; továbbá ugyanezért egy kora-felnőttes korcsoportú és zabolátlanságú, gördeszkás "bandához" való, kissé koravénes sutaságú odacsapodásának, katartikusan személyiségformáló, nyári történéseit követi végig.

Kevés dolog áll tőlem távolabb, mint ez a sivárolva zúzó, gördeszkás menőség és szubkultúra, de ez a film, a megnyerő személyiségűen karakter-azonosult főszereplőjévél és emberség-színezte, ellentmondásosan különös hangulatával, mégis kedvemre való volt.

A korszaknak megfelelő, de eléggé lehangoló nagyvárosi életkörnyezetben és valóságérzetű* realizmussal pergő film középpontjában egy lázadó kamaszfiú elszakadásvágyú önazonossági krízise, valaki(k)hez tartozni akaró serdülőkori identitásválsága, és az abból való kilábalásának esélyei körvonalazódnak.
A gördeszkások közé való befogadására vágyó, egyébként értelmes, szociálisan jól reagáló és emberséges lelkületű Steive, a barátainak remélt csoport normáit, kulturális sémáit kritikátlanul magáévá téve, és ekként a kockázatos tevékenységeikbe is bevonódva, a túlzásokba hajszoló azonosulási vágya által elhomályosultan; erkölcsileg, egészségileg és kriminális szempontból is egyre lejjebb sodródva veszélyezteti magát.
Ám eközben, az egymástól merőben eltérő hátterű és természetű, de egymással mégis jól összehangolódott gördeszkásokkal napestig együtt lógva, érzelmileg is egyre inkább kötődik hozzájuk, és megkapja tőlük azt az elfogadó elismerést, valamint fontosság-érzetet, amit a családjától eladdig nem remélhetett.

Hogy Steive-nek a felnőtté-válásának kezdetén van-e kiútja a deviáns felelőtlenségű azonosulási minták önpusztító vakvágányairól, az egymásra figyelő összetartozással, a szabadságának is teret teret engedő önkiteljesítése felé; és hogy gyakran egyáltalán nem fekete-fehéren megítélhetőek az emberek és a viszonyok.
Szerintem effélékről szól ez a figyelmünkre méltóan jó film.

* !!! Nem hittem a fülemnek, amikor úgy a harmadánál, az egyik, kis híján tragikusan végződő epizódban, a 90-es évek Amerikáját idéző film zenéjeként, a 60-as évek végének egyik legjobb magyar slágerét, a Gyöngyhajú lány című örökbecsű számot hallhattam! (?)

Kemények a gyerekek, amikor meg baj van, megy a rinya.
Okos ember más kárából tanul, van aki még abból sem!
Jó film volt!

7/10

A film első percében szarrá vernek egy 13 éves gyereket. Kurva jó vígjáték :/