Sajnos a fehér ingekre és a hóra felrakott fehér felirat annyira fárasztó volt, hogy alig tudtam figyelni a filmre. Egy jobb minőségű, szinkronizált kópia valószínűleg jobban tetszett volna.

Szerencsére vertük a norvégokat a pótselejtezőn, úgyhogy semmi ellenérzésem nem volt a film iránt. Viccet félretéve szép és nemes film.

A film alapvetően tetszett, csak két gondom volt vele.

Egy picit úgy éreztem vele magam, mint a Vörös Báró esetében, hogy túlságosan szépfiúk és széplányok a szereplők. Nem tudom, eldönteni, hogy ilyenkor nem mernek csúnyább színészeket beválogatni (el kell adni az alkotást), avagy ők az aktuális jó színészek és velük kell elsütni (hollywoodi fogás - amikor attól egyiptomi, hogy bekenik a híres fehér színész arcát festékkel).
A végén bemutatott fényképeken a valós személyek többször jelentősen eltértek, és jóval hétköznapibb arcokat mutattak. A német parancsnok sem volt ilyen "szívdöglesztő".
Hozzátéve, hogy a főszereplő vonásairól mindig Steve Buscemi jutott eszembe... :-)

A másik az én tudatlanságomból fakadhat. Nagyon sok épületet láttunk, ami modernebbnek tűnt, mint azt a 1940-1945-től várhatnánk... Kicsit olyan, mintha egy huszáros filmet forrás híján leforgatnánk a mai Astorián.
Ettől irreálissá vált, de mondom, lehet, hogy azok az épületek valóban álltak akkoriban, és így néztek ki.

Neked érdemes filmet csinálni akkor.

A film érdekes, de a címszerepet játszó színészt nem tudtam komolyan venne, mert sajnos mindig a Fejvadászok címû filmjének aza gyomorforgató jelenete ugrik be, amikor menekülésképpen nyakig merül a szarba.Ez van.

Nem rossz film, a mûfaj és az adott történelmi kor kedvelõinek szerintem abszolúte ajánlható. Érdekes a norvégok szemszögébõl bemutatva a világháború és van benne néhány egész jól sikerült izgalmas jelenet és filmes megoldás.

Vonakodva néztem meg, mert a háborúval kapcsolatos filmekkel nem sok jó tapasztalatom van, de ez a film zseniális. Eredeti nyelven, felirattal néztem meg, és eszméletlen jó volt.
Megéri mindenképpen megnézni.

Ez a film legalább átlagban 8-nak kéne lennie.Nagyszerû rendezés ,történet...Nagyon jó!!!

Nagyon szeretném megszerezni ezt a filmet, dvd-re kiírni. Ki tud segíteni? 06202740274 a számom. A Szerzõk (Reprise) címû film is kellene. Nagyon meghálálnám, ha valaki tudna segíteni. ATESZ

Üdv : nekem is tecet a film bár némi akcioval meg füszerezhették volna hiszen a Németek ehez naon értetek , de enek ellenére a film nálam 10 eskálán - 6 os volt

kicsit több akciót vártam ,de azért egyszer elment.

köszi az infót-szeretem a háborús filmeket így megnézem.remélem nem csalódom:))

Szerintem érthetõ és jó elemzést írtak az elõttem szólók, de, ha azt értelmiségi maszlagnak minõsíted, akkor egyszerûen:
Nézd meg, mert nagyon jó film. Egy izgalmas háborús film. Nagyon jó színészek játszanak benne. Azonkívül egy valós személy életrajza alapján készült, megismerheted belõle a norvég ellenállás történetét.

Megérkezett a fölényeskedõ, ásítóan elegáns hozzászólás, ami végre globális ítéletet mer mondani a filmrõl. Végre jött egy hozzáértõ vélemény: a mû megmérettetett - szundikálva - és könnyûnek találtatott. Ezek szerint a szentimentális, a valódi belsõ rezonanciákat kínáló alkotásoktól saját magukat elzáró lelki szegényeknek odavetett kenyeret talán jobb el se fogadni. De! ...ha mégis: az elrontott portrékból is tanulhat az igazán nagy festõ. Míg a dilettánsok bambán gyönyörködnek, a hozzáértõnek alkalma nyílik mesterségbeli tudásán csiszolni, a kompozíció látásának képességét elmélyíteni. Vagy ahogy az egyik legtehetségesebb és legeurópaibb magyar rendezõ, Szõts István javasolta a kezdõ filmeseknek: a pocsékkal elrontott celluloidokat ne dobjuk ki egybõl a kukába, a vágóasztalnál álljuk körbe és nagyító alatt tanuljunk a hibákból. Figyeljük meg, hogy a hozzászólás szerzõje arról mond dörgedelmes ítélet AMI SZERINTE ez a film. Megmondja, hogy mit akartak az alkotók, aztán elmarasztalja õket abban, hogy a vélt szándékhoz képest mi lett a filmbõl. Az istenítõ(?) kritikák nem veszik észre a szerzõi szándékot. Mikor én, a lélekben szegény, ejtettem egy-két könnyet a film semmitmondó jelenetein csak ezt nem láttam, ó! Mikor én, a lélekben szegény, napokig tûnõdtem a film részletein csak azért tettem, mert erre a filmre is amerikai paneljeimmel érkeztem, melyek magasabb rendû ízlésemen konkolyként uraskodnak. (Már én is tudom, hogy magára igényes ember ezt a szót: "amerikai", csak szitokszóként használhatja. Pfájj "amerikai"! Pfájj! Griffith, Orson Welles és az amerikai független film: köpni kell.)

Én, a lélekben szegény, ma újra megnéztem a Max Manust. Reagálnék a vélemény egyes pontjaira.
I. Sokadszorra korholják a személyes szálak vélt csököttségét, szabálytalanságát. Legtöbbünk csak közvetve ismeri a háborút. A háború végsõ borzalma annak személytelensége. Az individuum csak annyiban számontartott, amennyire stratégiai szempontból mérhetõ hatást gyakorol a kollektívumra. Musil, A tulajdonságok nélküli emberben, szuggesztív leírását adja az antikrisztusi személytelenségnek. Nem tudok szó szerint idézni, a leírás lényege, hogy a folyamat kezdõpontján egy nyakkendõs, kopaszodó politikus, villásreggelije után, a foteljébõl felállva megnyomja a kis piros gombot. A mechanikus ok-okozati sor másik végén pedig százezrek élik át a poklot: elhagyott végtagok, felismerhetetlenségig égett hullák, halálhörgés, siralom. Ebbõl a jellemzõ környezetbõl csak a környezet ábrázolásának a kárára lehet kiemelni az emberi személyt. A személyes sorsok összekuszáltsága, értéktelensége a háború személytelen tragédiájának a lényegi része. Ha egy életút szeli ketté a háborút, akkor a háború egy csomó lesz az életúton, a személyes tragédia okozója: meghalt X kedvese, szülei, X emberi töredékké vált. Minél artikuláltabb a személyes sors, annál homályosabb egy közösség (itt Norvégia pár évének) helyzete. Azt hiszem a film erre a megoldhatatlannak látszó problémára válaszolt egy egyensúlyi helyzettel. Ez is releváns, meg az életrajziság is.
II. A film tehát nem életrajzi. Nem rajzol gyerekkortól halálig terjedõ ívet, amire felfûzi az eseményeket. Egy emlékezetes történelmi periódus a kerete. A cselekménye: pár norvég férfi 5 évig szabotõrként harcol a hazájáért.
III. Hogy mit akar, mit céloz a film? Ugyan mi köze hozzá a nézõnek, hogy mit akar a film? Hogy széleskörû tablót felvázolni? Hát akkor, ezt akar. A kérdésnek szerintem csak egy teljesen másik aspektusból van értelme. Milyen válaszokat akar a film sugallni, eljuttatni a nézõhöz? Milyen rejtett, a tényekre vonatkozó meggyõzõdések futnak benne végig? Mennyire pártos? Erre a kérdésre filiszteus lentebb, egyik hozzászólásában remek észrevételeivel, meggyõzõ erõvel válaszolt: a filmben Manus nem lelkes antifasiszta, hanem hazafi. Ez két egészen más érzelem.
IV. "Egy filmalkotás lényege a fikció, nem a valóság szolgai másolása." Nem értem: bele lehetett volna színezni a "történésekbe és a személyekbe"? A Donau neve lehetett volna fantáziadúsabb? Vagy a meglévõ személyes dimenziót kellett volna átírni? Az események és a személyek annyira egyek ebben a történetben. Arról nem is beszélve, hogy ez mennyit sértett volna a valós személyek méltóságán: ha a történelmi, ha a személyes dimenziót színezik.

Nekem, a lélekben szegénynek, ma sem volt fakóbb élmény ezt a ritkaérdemes filmet megnézni.

Király vagy.

A film egy régimódi, lassan hömpölygõ háborús életrajzi dráma, amit leginkább egy téli délutánon abszolvált szundikálás közben szokott az ember megtekinteni. Csodálkozom az istenítõ kritikákon és hozzászólásokon, a film olyan, mintha egy 3 részes tévéfilmsorozat kivonata lenne, a dramaturgia szétesik, a megcélzott mûfaj a film elõrehaladtával egyre kevésbé egyértelmû, majd az egész kétségbeejtõ unalomba csap át. Sajnos utolérte a filmet az életrajzi alkotások átka: széleskörû tablót akar felvázolni, de elveszik a részletekben, sõt azokat gyakran ki sem bontja (pl.Öynebattenné lakása mint helyszín), következetlenül felvesz egy szálat, majd a film felénél elejti (pl. finn háborús emlékek bevillanása). A legnagyobb baj azonban az, hogy az alkotók nem vitték végig következetesen a karaktereket, nem kapunk magyarázatot tetteikre. És a legrosszabb, ami egy életrajzi filmnél elõfordulhat: dokumentumszerû élethûséggel próbál bemutatni személyeket és történéseket, elfelejtve, hogy egy filmalkotás lényege a fikció, nem a valóság szolgai másolása.

Nem tartod jó színésznek Richard Gere-t? Zack Majo szerepében szerintem jó volt. (a film címére már nem emlékszem)
Kern András Woody Allen hangjának tökéletes. Ez minden, amit mondhatok róla.
Roger Moore valóban tökéletes oxfordi angolsággal beszél, az igazi úriembert valahogy olyannak képzeli az ember, mint õ.
Nekem sem változott a véleményem a Forrest Gump-ról, csak elgondolkodtam rajta, nem bennem van e a hiba, hogy mikor láttam, nem éreztem rá a jelentõségére. A Vinogradov nevû fórumozó nem csak, hogy nagyon felkészült és tájékozott a filmmûvészet terén, hanem nagyon jó egyéni meglátásai is vannak, nem csak tud, hanem érez is dolgokat.

Jó szórakozást! Gondolom feliratos, ha jól emlékszem, szerencsére nem is szinkronizálták. Szerintem a szinkronizálás a legcélravezetõbb módja egy film kiherélésének. Amikor Richard Gere megszólal Kern András mutáló hangján, oda minden illúzió. Úgy tudom, pl. a finneknél a Tv számára sem készül szinkron, hogy a nyelvtanulást is elõsegítsék.
Most akartam valaminek a filmmel kapcsolatban utánanézni és látom, hogy születtek hsz-ek a filmrõl. Olvasd el Vinogradov hsz-ét, õ tökéletesen megfogalmazza, amit én éreztem a film nézése közben, de csak laikusként, beszélni róla már nem annyira tudnék.
U.i.
most, hogy olvastam, mit írt Vinogradov errõl a filmrõl, megint el kellett gondolkozzam, jól ítéltem e meg a Forrest Gump-ot.

Okvetlenül nézd meg "A nap vége"-t is. Ennél szebben vallani öregkorról, az elmúlás közeledtérõl nehéz lenne. "Az eltûnt idõk nyomában" hangulata lengi be a filmet. Még olyan érzés nélküli és kemény nácziakat is meg tudott érinteni, akiknek nem tetszett a Forrest Gump.

Ilyenek vagyunk mi nácziak. Szerencsére mûködik a MEASZ, a munkásõrség kipróbált tagjai is hadrafoghatók és itt van még 11messi87 is. Nem fenyegeti veszély a világbékét. És akinek nem tetszett a Forrest Gump azt elviszi a rendõrség gyûlöletbeszédért.