Február 14-én láttam az elõadást: Lukács, Dolhai, Jantyik, Szolnoki, Lehoczky, Kalocsai, Szabó, Szendy és Peller. Bevallom, hogy én nem ismertem korábban a darabot és soha nem voltam koprábban a raktárszínházban. Nekem tetszett a darab mert szerettem, hogy a színészek “testközelben” mikrofon nélkül játszottak és énekeltek, valamint, hogy az egy szál zongorakíséret és a tér kicsisége egyfajat alkotómûhely-érzetet keltett úgy a nézõkben mint a színészekben is. Ennek köszönhetõ a sok improvizáció és viccelõdés ami egy nagyszínpadon és zenekari kísérettel sokkal visszafogottabb let volna. A rendezés nem rossz, de nem is extrakülönleges. Nem értettem az emelõszerkezet használatának logikáját. A darab humora nagyon aranyos. Bevallom, hogy csak azért mentem el a darabra, mert a Dolhai Attilát akartam meghallgatni, de nagyon pozitív meglepetés volt a Szabó Dávid Frédije. A hang nem túlságosan szép, mondhatni, hogy idõnként nyers (tudna rajta kicsit puhítani, ha több támasszal énekelne), de mint színésznek remek kisugárzása, humora van. Azt már korábban is tudtam, hogy remekül táncol. Szerintem õ a jövõ táncos komikusa! Lukács Anita jól énekel, olyan igazi operettesen. Hiányolom a szexepiljét, vagyis aranyosnak aranyos, de nem különösen vonzó. Ezzel szemben Szendy Szilviben minden meg van: kitûnõen néz ki, remekül táncol, izlésesen humorizál és nagyon jól énekel. Egyszóval: remek! Lehoczky Zsuzsa viszonya a közönséggel valami különleges. Ugyanezt tapasztaltam a múlt héten a Mágnás Miskában is. Minden tiszteletem az Operettszínház vezetésének amiért ilyen jól megtalálták az egyensúlyt a fiatalok és tapasztaltabb mûvészek alkalmazásában (szemben az Operával, ahol minden idõsödõ énekest kiszórnak…). Ez az egyensúly jót tesz mindenkinek: a fiatalok tanulnak az idõsektõl az idõsek nem érzik magukat feleslegesnek és rádásul a közönség nagy része miattuk, az õ múltjuk miatt jön be még ma is a színházba! Szóval Lehoczky Zsuzsa bár már nem tud úgy énekelni mint régen, de remekül játszik és komolyan illúziókeltõ. Imádja a Dolhai Attilát és ez külön szimpatikussá teszi õt a számomra. A kettõjük külön jétékait nagyon élveztem. Kalocsai Zsuzsát nehéz megszoknom egy ilyen vénlány szerepben. Szerintem hamar feladta a pályát. Az õ hangi és színészi adottságaival még primadonnát kéne énekelnie (persze ehhez le kellene fogynia, ápoltabbnak kellene lennie civilben). Peller Károly nagyon aranyos volt a “bohócszerepben”. Na és akkor Dolhai (elõrebocsátva, hogy Dolhai miatt járok az Operettbe): neki van hangja. Ezt azért szögezem le, mert még nem hallottam mikrofon nélkül énekelni korábban. Az más kérdés, hogy nem mindig használja a hangját. A magasabb lágékat rendesen megtámasztja és azok ezért rendesen szólnak (olyan igazi tenorosan), de a mély regiszterekben próbálkozik a musical-hangvétellel, sõt az “énekbeszéddel” néha az utolsó hangok felesleges vibrálásával ami nem igazán illik semilyen stílusba. Színészi játéka nem mindig önfeledt,idõnként egyfajta külsõ kontroll érezhetõ rajta. De amivel minden elõbb felsorolt hiányosságot feledtetni tud, az a kivételes tehetsége, ami miatt akármit csinál a színpadon, muszály ráfigyelni. Az õ sztárságához persze hozzátartozik a rendkívül picike egója és a kivételesen inteligens visekedése a nyilvánosság elõtt (pl. a médiában). Summa summarum aranyos darab amit érdemes magnézni ha az ember emberközelben akarja látni és hallani a sztárokat és el akar tölteni egy estét szórakoztatóan és kellemesen. Ajánlom mindenkinek!

Tegnap láttuk az elõadást. Én nagyon rossz szájízzel jöttem ki. A harmadik felvonásban "elfelejtették" elõadni a darab egyik legnagyobb slágerét - "szép asszonyok a csókmûvészek" - és talán nem is ez volt az egyetlen dal, ami kimaradt. Az egész elég gyatra volt zeneileg. Én egy ismertetõben azt olvastam, hogy kéttagú zenekar kísér, tegnap csak egy szál zongorista klimpírozott; talán az volt a baj, hogy nem ismert minden dalt... Vagy a táncoskomikus és a szubrett a harmadik felvonásban már nem akarta strapálni magát. Esetleg valamelyikük sérült vagy beteg volt ?
A zenei részeknél mintha gond lett volna a tempóval, a ritmussal, néha az elõadásmóddal; nem tudta az ember, hogy egy kretén rendezõi koncepcióval áll szemben vagy csak teljesen szétesett az elõadás az évek során. Az operettben a dalok nagyon-nagyon fontosak, a fülbemászó dallamokat tisztességesen elõ kell adni, el kell táncolni. Ha a zenével egy operettben gond van, akkor sokszor csak a ripacskodás marad. Vagy fogalmazzunk finomabban a bohóckodás, a játék marad, de vékony a határmezsgye.... És az Operettszínház színészei inkább éneklésben jeleskednek.....
A hatos osztályzatot is inkább Huszka Jenõ, meg Lehoczky Zsuzsa miatt adtam. Dolhai szépen énekelt, partnere szintúgy, de utóbbi nem tûnt hamvas eladósorban lévõ leánynak. Szabó Dávid és Szendy Szilvi nagyon jól mozognak, éppen ezért vártuk nagyon, hogy "szép asszonyok a csókmûvészek".... Lement a dalt felvezetõ szövegrész, aztán semmi ...
Miért ?