FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
KIVI Gáspár Ildikó Budapest Bábszínház

Már a Semmi és az Iglic jelezte, hogy a Bábszínház az eddigi, inkább szentimenti bugyutácska negédtõl elfordulva, az otromba brutalitás túlzásaiba tévedt. Horror szürreál, szókimondónak álcázott kegyetlenség, ütõsnek célzott hamisság. Daniel Danis darabja is beleillik a sorba. Utcagyerek underground Londonban, bujkálás a csontvázakkal zsúfolt pincében, jó, lopás a betevõ falatért, rendben, prostitúció egy álomért, már sok egy kicsit!, aztán egy áruló sorstárs likvidálása, meg egy indok nélküli emberölés?!?, végül keserû happy ending...
Amúgy a pénzükért szexet kívánó undorító fölnöttek/?/, titkos/?/rendõrök, akik kinyírják a hajléktalanokat?!?, mivel az olimpia miatt meg kell tisztítani a fõvárost... Szemenszedett hazugságok kusza zagyvaléka, alamuszi sokkolási szándék, a gang-törvények misztifikálása.
Talán másik darabot kellett volna választani! "Erkölcstan helyett" azért nem ezt a gátlásta-lan feltünési viszketegséget ajánlanánk. De! De, de!!! Mégis valami fontos és jó születik. Gáspár Ildikó rendezése, Neudold Júlia
játékmesteri munkája, a közönség maximális együttmûködésbe hozásával rendkívül értékes elõadást hoz létre. A két elementárisan játszó színész, Spiegl Anna és Bercsényi Péter az elsõ perctõl magával ragadja a gimnazista nézõket, akik mikrofonba vijjognak, zörögnek, beszélnek, a hangtöredékek a looper pedál segítségével lüktetõ akusztikai háttéré állnak
össze. Véleményüket kérik, reagálásra buzdítanak, közös alkotássá hatványozzák a játékot.
A történet is kibontakozik lassan, az elárvult Kivi, a befogadó galeri és az egyre közelebb kerülõ Licsi rettenetes sorsa, melynek elviselését csak az összetartás, az álmodozás és a kíméletlen droghasználat teszi lehetõvé. Hihetõ a szerelem, kedvesek a gyümölcsnevek, elfogadható az illemtan-kódex. A "fekete ház" prostitúciója, a gyilkosságok, a rendõrség
irreális öldöklése azonban aláássa az együttérzést, a kimódolt végkifejlet giccsé torzít.
Ahogy Spiegl Anna, "esküvõjét" ünneplendõen zacskókat durrogtat velünk, ahogy folyamatosan bevonnak a cselekménybe, ahogy tortát, avagy vegeta kalarábét falunk a végén, ahogy Bercsényi Péter kommentálásával Monopolyt játszhatunk vele, az viszont maga a csoda! Aki részt vesz benne, legközelebb nem a "báb"-színházat keresi, hanem derûs mosollyal jön, egy eleven közösségi együttlét reményében.
Felemás eredmény, de nem félig üres, vagy félig tele: csordultig van jóval, csak a poharat kéne kicserélni...