FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

KÉSEK SZELIK A LEVEGÕT Aleksis Meaney Hídverõk Társulat Fogasház
A családi hierarchia alján az Anya viszi zsákot, a kétségbeesett depresszió sötétjében küzd az alkoholista férj, a drogos fiú, az elhízott kisfiú kezelhetetlen szörnyûségeivel. Bartsch Kata a lompossá tunyult, mindenbõl kiábrándult énfeladás torzult képét rajzolja meg, mégis úgy érezzük, nemcsak áldozat, de a totális csõd egyik elõidézõje is.
Apja szenilis elbutulásban vegetál az öreg-otthon napfényes dermedtségében, Jussi Moila egy teljes jelenetet pazarolt erre, melyet még Dióssi Gábor jellegzetes játékstílusa sem tud érdekessé tenni.Átsétálva a Fogasház következõ helyszínére, megismerkedhetünk a
pufók kisfiú "hó alatti" süppedt magányával, Kaszás Ági sárga labdacsként fut végkimerülésig, közben kifogyhatatlanul panaszolja sanyarú sorsának négyszász csapását. Átlényegülése testileg-lelkileg tökéletes, színészi jelenléte lebilincselõen izgalmas. A finn-magyar hidat verõ társulatban Lotta Kaihua az északi pólus, magától értetõdõen deklamálja a magyar szöveget, vonagló diszkódívaként pedig elsodró erõvel énekli anyanyelvén Backström Jouni tuc-tuc slágereit.
A tragédia kórusaként, az éppen nem szereplõ tagság komor mondatokkal követi a cselekményt, kommentál, elõlegez, a kívülálló racionalitásával reflektál a történésekre. Az öt szereplõ villámgyors öltözésekkel cserélgeti Dammert Laura színesen egyénítõ hacukáit, a rendezés keményen összefogott, eleven tempójú, térbeli felépítése mintaszerû. A Nyusziánnyal már komoly sikert arató Aleksis Meaney a világos emeleti lakásból vezet a kisfiú nyomasztó bezártságát modelláló odúig, majd a drogos aljalét pokoli mélységébe kalauzol. Kovács Andrea fordítása érzékletes hitelességgel transzponálja hazai ízûvé az eredetit, a kábítószeres nagyobbik fiút félelmetes erõvel megjelenítõ Juhász Kristóf ocsmány szóözönének elképesztõ brutalitását adja hozzá. A biciklironcson begördülõ Lotta Kaihua a dráma csúcspontján a finn rappelés õrjöngõ dühét mutatja be, (a magyar szöveget természetesen a kórus kezében cserélõdõ táblácskákon követhetjük).
Alászállva a lelki nyomor pincesötétjébe, pislákoló lángok fényénél figyelhetjük az anya vergõdését: kötélen rángatja elõ a szekrénybõl túlélõ csontvázait, legfeljebb pillanatokra réved vissza a múlt boldogítóbb pillanataiba. Lám, a Balaton partján kurizáló bajuszos NDK-hõs is megjelenik Trabantjában /!/, a fényszórók helyén ugyan csak mécsesek vibrálnak, de az azért mégis a motorizált mámor volt... Kaszás Ági, aki az aluljárói csendéletben feketére tömött dzsekijében, szemére húzott sapkában próbálta meg bátyját leutánozni, kivételes képességeit itt egy borgõzõs ugar-ember frenetikus figurájában villantja fel.
Aleksis Meaney és a nemzetközi Hídverõ Társulat produkciója elborzasztóan szembesít a finn társadalom hajdani/?/ mélyrétegeivel, - talán legközelebb Helsinkiben kellene bemutatni a magyar hasonmást, bizonyítván, hogy "egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak".