Lenyűgözött Joaquin Phoenix játéka. A sztori is végig fenntartotta az érdeklődésemet. Remek film.

Úristen te mit néztél?

Most, hogy lassan megérkezik a második rész, ráadásul sajnos zenélő filmkockákba illő darabként, pár szóban az elsőről.
Tulajdonképpen azért is, mert félő, hogy ezt sem merik/merték igazán ütősre gyúrni, hatásosra alkotni.

A közhelyes köröket kihagyom, mindenki tudja miért kapott a film Oscart, mennyire jó volt a színészi játék, a fényképezés, a képi világ, s ezáltal a 80-as évek végének hangulata.

Maga a film viszont szerintem egy kihagyott ziccer, mert Hollywood nem elég bevállalós, hanem egyszerűen GYÁVA.
Ez a film lehetett volna nagyszerű is, de nem mer valódi problémákat és érzékeny témákat a megfelelő módon feszegetni. Nyilván a kritika ezért is ajnározza oda-vissza, de erről majd a végén.

SPOILERT tartalmaz.

Szóval itt két koncepció kavarodott össze, amelyből végül is egyiket sem sikerült teljesen kibontani, s a vége főcím után az embernek az érzése az, hogy kicsit zavar támadt az erőben a készítők részéről, vagy ez a keveredés pusztán gyávaság. Persze az is lehet, hogy a stúdiók cenzúrázó gépezete vágta kicsit olyanra a filmet, amilyen lett. Kicsit azt éreztem, amit annak idején az Összeomlás című Michael Douglas filmnél.

Szóval akkor a két koncepció:

1) Egy átlagember, aki alapvetően nem sok vizet zavar, küzd a megélhetésért egy kemény világban, az őt ért sorozatos megaláztatások és igazságtalanságok hatására sorozatgyilkossá válik. S itt szépen jöhet a koncepcióba férő burkolt, vagy éppen szájbarágós társadalomkritika is. Nemcsak az elit hagyja magára a tömegeket, az egyszerű embereket, hanem maguk az egyszerű emberek is hihetetlenül gonoszak, megnyomorítják egymást. Már azt, aki nem üt vissza (időben).
Egészen addig bokszzsákként használják az elesett embert verbálisan és fizikai értelemben is, amíg ő vissza nem vág.
Ez ellen a helyzet ellen lázad fel hősünk, vagyis az őt és másokat megnyomorító világ ellen, s tesz helyre néhány olyan embert (kivéve a kórházi jelenetek, 2. koncepció), aki(k) amúgy megérdemli(k).
Ez egy remek koncepció lett volna, ezt nem merték bevállalni a készítők. Kicsit más irányból, de hasonlót vitt (volna) filmre az Összeomlás is, egészen az utolsó 15 percig.

2) Már egy eleve beteg, pszichopata ember jellemfejlődését látjuk, akit csupán a gyógyszerei tartanak féken, kordában. Aki hallucinációkkal, téveszmékkel küzd, aki adott esetben önmagáról is tudja, hogy nem átlagos, nem normális ember.
Ez esetben is érthető a társadalomkritikai rész, igaz más oldalról, mert a társadalom a szociális ellátás megnyirbálásával magára hagyja a beteg embert, akiből (ez így most magyarázható CSAK ezzel is) szörnyeteg válik.
Más olvasatban (lásd alábbi hozzászólásokat és vitát) az eleve őrült embert már nem tartja semmi sem kordában, mivel az elmegyógyintézetből kiengedték, a további kezelésére pedig még gyógyszer és terápia szintjén sincs pénz. Valljuk meg, ez elég nagy közhely, ráadásul meglehetősen üres is.

Ebben az esetben a megaláztatások és igazságtalanságok a jellemfejlődés/erózió szempontjából tulajdonképpen nem osztanak, nem szoroznak, mert ezek mehetnének a végtelenségig is, ha a gyógyszer és terápia úgyis féken tartja az érintett személyt.

SPOILER!!!
Utóbbira utal például a párkapcsolatot hallucinációként bemutató jelent, amely az addig jól működő filmet (1. koncepció) átvitte a másik, közhelyes, olcsó és gyáva irányba (2. koncepció).
Viszont ebben az esetben teljesen felesleges jelenetek és szálak vannak a filmben. Például minek bele a Wayne-sztori? Oké, hogy az első koncepciót megtartva ez lenne az utolsó lökés az őrület felé. Na de ha pár perccel korábban elmondják a nézőnek, hogy "Hé haver, ez az ember alapból
mentális beteg, akit a gyógyszerek tartanak egyben!", akkor ez mégis minek? Ráadásul rendesen nincs is elkötve ez a szál, mert nem derül ki, hogy valóban az illető zabigyereke, vagy csupán ez is egy téveszme. Az 1. koncepció esetén igen hatásos lenne, de így, hogy az alkotók nem tudták eldönteni, hogy mit is akarjanak ezzel az egésszel (lásd kettes koncepció), így tűnhet teljesen felesleges szálnak is.

Ha nagyjából megmaradnak az első vonal mellett, s a szerelmi jelenet, szerelmi szál nem válik utólagos képzelgéssé, igen ütős lett volna az egész történet.
Így viszont semmi extra, átlagos, közhelyes. Ettől még elgondolkodtató, s tele van remek jelenetekkel, de összességében csak egy hatalmas kihagyott lehetőség.


Reflektálva egy korábbi vitára (brókergyilkosságok, Randall, törpe, stb...):

Az 1. koncepcióba illő jelenetek nagyon jól leképezik azokat az, egyszerűbb emberek által egymás ellen, illetve a gyenge, vagy gyengének gondolt ember ellen elkövetett mindennapos, inzultusokat, amelyek lelkileg roncs emberekkel töltik meg a társadalmat.
Egy nő, akit hárman molesztálnak a metrón éjszaka, s meg is erőszakolnák, ha nem lenne ott más.
Egy állítólagos barát (Randall, vagy ki), aki rosszabb az összes többi kollégánál, mert utóbbiak legalább nyíltan, kiszámíthatóan aljasak azzal, akit kirekesztettek maguk közül, de Randall elhiteti a szerencsétlennel, hogy a barátja, illetve, hogy segíteni akar neki.
Ad neki egy fegyvert, majd felnyomja a főnökénél. Az igazságra persze senki sem kíváncsi.
Összességében csak játszik azzal, akinek amúgy is rengeteg baja van. Aki ezt nem érti, s nem érti, hogy Joker miért engedte el a törpét, nem nézte figyelmesen a filmet. A gesztusokból látszik Randall valódi énje. S nem véletlen, hogy Joker (hisz már "elgurult a gyógyszere") olyan brutálisan vesz elégtételt, ahogy.

SPOILER VÉGE!!!!!

S írhatnánk a többi eset és karakter (táblarablók, showman, Wayne) szerepéről is, de ezekről már korában litániákat írtak, így felesleges tovább ragozni.

Szóval összességében a Joker lehetett volna kiváló film is, de számomra inkább csak bosszantó a kihagyott lehetőség(ek) miatt.

S miért ajnározza a kritika? Hát pont ezért. Mert az átlagember "lázadását" helyzete és sorsa ellen úgy mutatja be, kvázi"elsikálva" azt, hogy ilyet alapból csak egy őrült, eleve zakkant pasas tesz.

Bízom abban, hogy a második rész bevállalósabb lesz, bár a musical formátum... Inkább nem mondok rá semmit... :D

Ezért nézd meg: https://youtu.be/u887FbO47hc

Sin City (első része), V mint vérbosszú, Joker. Ha ilyenek volnának a képregényfilmek, semmi bajom nem lenne velük, de nem ilyenek. Ezek inkább azok a rendszerhibák, amelyek részint a korai mivoltukból, részint a sekélységtől és az indoktrinációtól való besokallás révén születhettek meg.
A Joker-ről. Rendben van az íve, viszont mégsincs teljesen jól felépítve, valami hiányzik belőle. Bizonyos részeiben kiváló, emlékezetes, máshol meg csak elmegy. Kiemelkedő pillanatok és elsikkadó fordulatok jellemzik. Az anyai szál is érdekes volt például, a csavar maga tetszett, de a végpont mégsem váltott ki igazi megdöbbenést, komoly érzelmi bevonódást. Valahogy az átalakulás, a dühös, sértett, megalázott, majd elszabaduló társadalmi szörny sem állt össze számomra. Értem a kiváltó okokat, logikailag persze összeáll a kép, de az egész organikussága valahogy hiányzott belőle.
Azonban, ez még mindig egy nagyon jó film, és bárcsak ilyenek lennének a kultúrharcos képregényfilmek és nem olyanok amilyenek. Bárcsak felnőtt pszichéjű embereknek szólnának, releváns kérdésekről, és nem infantilizált fogyasztóknak, ócska, ideologisztikus sablonokról. Bárcsak nem nevelni akarnák a lekezelt közönségüket, mint kisgyerekeket az iskolapadban, inkább érdemben bemutatni, reflektálni, elgondolkodtatni akarnának.

Erőszakra buzdít? https://youtu.be/9IM0Q21ra2c

Zseni. Alig várom a folytatást.

Szerencsére semmi. :) Mindenki azt nézi amiben örömét leli.

Sok embernek tetszett mindhárom. Ilyenkor mi van?

Mert bár mindhárom film képregény adaptáció de ez stílusában, tartalmában, célközönségét tekintve egészen mást képvisel. Nem akartam minősíteni a két másik filmet, de ha hasonlót vár valaki jó eséllyel nem lesz boldog tőle. Ahogy lejjebb a kommentelők egy része is cselekménytelennek, unalmasnak értékelte.

„Aki a Galaxis Őrzői vagy a Suicide Squad rajongójaként akart megtekinteni valamit, valószínűleg nagyot csalódott.”

Mert?

Remek film, végre egy olyan képregény "adaptáció", amiben nem pusztítanak el több tucat felhőkarcolót, rombolnak porig minimum egy várost, bóvli CGI körítésben, ami miatt úgy néz ki ma már a filmek nagy része, mintha animációs mesefilmet néznénk, mert az összes díszlet kimerül egy zöld falban és utólagos grafikai munkában... A kevesebb sokkal több (jelen esetben akció) itt csodálatosan érvényesül. Ehelyett kapunk egy nagyon erős drámát, remek színészi játékot, társadalomkritikát (ami során a készítők nem próbálnak különösebben politikai nézeteket a nézőre erőltetni), és helyenként remek fanyar humort. A főhős mellett De Niro is nagyon jó. Tetszik, hogy Thomas Wayne karakterét ezúttal nem egy szentként ábrázolták (bár nyilván Joker szemüvegén keresztül értékelünk mindent, így azért ez is helyén kezelendő). Nagyon jól megoldotta a történet a bohóc sztorit. Sötét, durva, erőszakos, jó értelemben sokszor már "nem jó nézni". Aki a Galaxis Őrzői vagy a Suicide Squad rajongójaként akart megtekinteni valamit, valószínűleg nagyot csalódott. De végre egy olyan képregényfilm, ami nem a 12-14 éves korosztálynak készült a vasárnap 16-kor kezdődő Disney családi mozidélután egyik adásába közvetlen a Donald kacsa és a Balu kapitány közé. Ha ezt így folytatná a DC (már azóta kiderült, hogy nem), akkor lehet még én is képregény rajongóvá válnék.

1-től 10-ig 1 pontot ér ? Mint a leggagyibb horrorfilmek ?

"A legjobb film amit valaha láttam."

Gondolom, nem sok 2000 előttit láttál.

Túlértékelt, mint a legtöbb film manapság. Végtelenül unalmas, mindenféle komolyanvehető mondanivaló nélkül. Ráadásul idióta kézikamera meg hiperrealisztikus színek, fények vannak itt is. Nem tudom, mért nem nézhet ki olyan gyönyörűen egy mai film se, mint a 2000 előttiek.

A legjobb film amit valaha láttam. Az operatőri munka zseniális. Erős pszicho dráma. A címszereplő a lényeg, nincs mellékszereplés, nincs giccs. Joaquin óriásit alakít! Köszönöm.

Sajnos ez van, amikor úgy értékelsz egy filmet, hogy még csak oda sem figyelsz.

"Senki sem születik gonosznak,
még az ördög is egy bukott angyal.."

Bizony én sem, te sem és így tovább... Akkor miképpen válik valaki azzá? Ennek lehetséges módját mutatja be, mert ugye nem gondoljátok , hogy csak úgy és kész? Kell aki inspirál, kell aki csupa jó szándékból fegyvert ad az illető kezébe. Kell egy sérült idegrendszerű ember aki alapvetően jó szereti a mamát és már kész is az átformálódás alapja. Ja, és kell egy társadalom amiben élünk. Persze nem árt hozzá Todd Phillips sem akiről filmjei után (Cool túra, a Sulihuligánok, a Másnaposok-trilógia, és a Terhes társaság.) mondom magamnak akkor most biztos egy MARVEL féle képregényes csili-vilis szórakoztató mozit fogok látni. Majd cseng-bong a kassza mint a Csillag születik után -bevallom már készítettem a skatulyát az úrnak- aztán pestiesen jól fenékre ültem.
Na meg aztán most kapom a verzió verzióját és a színészek akik kiemelkedően jól játszották ezt a szerepet amúgy sem lehet felülmúlni. Kiderült kishitű voltam.


Az élet meg kemény, leordítanak a villamoson ha kedves vagy akkor már buzi is vagy, a gyerekek bizony kegyetlenek, csak gyűrjük magunkba a megaláztatást. Amint kitűnünk a szürkék táborából azonnal kiderül, hogy nem vagyunk a tömeg része útszélre vetnek.
Maradnak napi rutinból az üres postaládák nézegetése, elfordított fejek a liftben. Már az sem bizonyos, hogy pszichopata Joker talán csak a körülmények áldozata, bár egy snittben azt mondja: "... jobb volt nekem bezárva.." amit értelmezhető úgy is, egy elmegyógyintézet megvéd a világ támadásaitól, vagy csak simán félelem az "egészségesek" farkas világa ellen.

Szánni és egyben félni való Joaquin Phoenix alakításában Joker alakja, nyoma sincs benne az eddig megszokott eleve rossz attitűd. Sokkal inkább egy szenvedő , szerencsétlen érzelmileg lelkileg sebezhető Joker látható.
A film nekem azt sugallja, hogy a körülötte levő közömbösség és rosszaság indítja el a gyilkolás ösvényén. Majd a néhány jelenettel arrébb meg a végképpen megőrülő elme
vérgőzös játéktere igazolódik be.
Mert a Joker az egyik leginkább "foglalkoztatott" képregény történet, és talán ez az egyik legizgalmasabb alakja ennek a comics világnak.
Maga a történetvezetés is merőben eltér az eddig megszokottaktól. Van elő történet és személyiség fejlődés is, tisztán látjuk milyen helyzetből hová jut el Joker.

Joaquin Phoenix eddig is bebizonyította, hogy tehetséges színész , ez az alakítás pedig olyan mint egy jól szerkesztett "szonáta" minden momentuma érvényes fals hang nélküli izgalmas dinamikával látható a főszereplő, miképpen jut el a csendes világából az
őrült Joker világába. Játéka a visszafogott néhány gesztusos pillanataiból egy bomlott ember világába kapunk betekintést. Itt már nem képregény történetről van szó sokkal inkább embertörténetről, társadalmi kórképről.
Megmerem kockáztatni nehéz és lélek próbáló alkotás és végignézni ezt a filmet sem sétagalopp.

Joaquin Phoenix-nek az ilyen elmebeteg szerepek tökjól állnak. De amúgy is zseniális a fickó. Most megyek oszt megnézek egy pár régebbi filmjét. De hagyok itt egy pontszámot azért. Jól felépített dramaturgia, parádés szereposztás, volt benne egy-két üresjárat, de mindent leszámítva ez egy jó film. 9 pont a részemről.

Kemény film! Joaquin Phoenix alakítása fantasztikusan hiteles.