Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedõ utca 23. I-II.

Spoiler
Doomsday For The Deceiver 2024 dec. 07. - 07:39:21
(6/6)
A legpihentetőbb filmek egyike. Rég aludtam ilyen nyugodtan majdnem három és fél óráig.
Válasz
3/10
fafa46 2024 okt. 19. - 18:26:12 3/10
(5/6)
Ha tudni szeretnéd milyen a világ legjobb filmje, mindenképp nézd meg! Ha nem, akkor semmiképp.
Válasz
2/10
itsme1 2024 szept. 22. - 07:35:17 2/10
(4/6)
Elképesztő, hogy egyesek mit tartanak művészetnek.
Válasz
1/10
Imre herceg 2024 szept. 14. - 00:45:42 1/10
(3/6)
Alapvetően pozitív várakozásokkal ültem be a moziba, de azóta is csak nézek ki a fejemből: vajon milyen megfontolásokból és kik választották be azt a félresikerült torzót "minden idők legjobb filmjei" közé, és vajon milyen megfontolásokból gondolják néhányan, hogy ennek a feminizmushoz - mármint ahhoz a feminizmushoz, amelyik a nöi egyenjogúságról szól, - bármilyen köze van?

A filmnek nem a lassú ritmusa zavar. Én nagyon is szívesen nézegetem a lengő búzamezőket, vagy az eleredő esőt hosszú percekig a régi filmrendezők alkotásaiban, ha ott annak helye és művészi értéke van. Itt sem a lassúság zavart. Hanem az értelmetlenség...

Nagyon nem értettem, hogy mi a jelentése a szemlátomást kényszerbetegre és autistára formált főszereplőnek. Aki soha, senkivel nem tud és nem is akar beszélni, - saját fiával sem, pedig az a 3 órás filmben kétszer is megpróbál szóba elegyedni vele. Aki akkor érzi jól magát, ha a konyhájában, vagy a kávéházában üldögél egyedül, közömbösen maga elé nézve. Nem tudunk semmit vágyairól, kudarcairól, csalódásairól. Azt sem lehet érteni (nem is kötik az orrunkra), hogy egyébként hol szerzi napi egy férfi kuncsaftját, akivel (mint minden mást is) szenvtenelül és közönbösen végzi a dolgát. Kivéve az utolsót, mert azt valamilyen okból meggyilkolja. Hát nem éreztem a katarzist.

Azt sem tudjuk, hogy milyen módon képviselhetné a dolgozó és férfiakért megnyomorított nőket a mindíg csinosan kiöltözött főszereplő szinésznő, aki magas sarkú cipellőjében teljesen hiteltelenűl tipeg a reggeli elkészítése, vagy fia cipőjének pucolása közben; - és erősen látszik rajta, hogy életében még nem panírozott hússzeleteket (legalábbis gyakran nem).

A főszereplő élete és minden választása saját választás. Azok is lehetnek persze rosszak, de az igazán megnyomorított életek nem itt vannak. Azok az elromlott párkapcsolatokban, a túlélhetetlen környezeti kényszerekben, a napi megaláztatásban, a tönkre menő, vagy már tönkre is ment egzisztenciákban vannak. Ez itt a szplín tragédiája.

Persze lehet azt is szeretni, én ezt a 3 órát elveztegetett időnek éltem meg.
Válasz
1/10
krisztamozi 2024 szept. 04. - 21:21:16 1/10
(2/6)
Èletem legborzasztóbb filmje. Ennèl lassabb film a világon nincs. Negyed óráig mosogat háttal, hosszú percekig nèz ki a fejèből, fèsüli a haját, 10 percig mossa magát a szivaccsal. Mi voltunk a 25 ès 26 dik! Akik kijöttek a HVG vetítèsről több mint kèt óra után úgy hogy még másfèl hátra volt, pedig ezekre nem a leghülyébb rèteg jár. Döbbenetes volt.
Válasz
Coleman 2009 aug. 13. - 10:50:27
(1/6)
Féltem ettõl a filmtõl, végül félelmem alaptalannak bizonyult, végig lebilincselõ alkotás!
A cím tökéletes, mert elõrevetíti, hogy mit várhatunk a filmtõl. Objektív, tárgyilagos ábrázolás és szinte végig valósidejû jelenetek (ennek köszönhetõ a film hosszúsága). Az elidegenedés ebben a filmben szinte momentumról momentumra követhetõ, ami döbbenetes hatást eredményez. Ez a film is bizonyítja, hogy mennyire izgalmas és sokatmondó lehet a valóság bármi színezés nélkül is (persze más számára ugyanennyire lehet unalmas is). Alapfilmmel van dolgunk, de igen sokat követel a nézõtõl: csak nagy türelemmel és kellõ ráhangolódással érdemes megnézni.
A végére pedig a filmben elhangzó vers, Charles Baudelaire, Az ellenség (Babits fordítása):

Ifjuságom sötét, fekete zivatar volt;
csak néha láttam egy kivillant sugarat.
A villám és a szél ellene tépve harcolt,
hogy kertemben piros gyümölcs kevés maradt.

S elértem végre így a Gondolatnak õszét;
most kéne fogni már ásót és gerebent,
s amit gödrösre túrt s úgy hányt a zord esõ szét,
mint sír-vájt temetõt: ágyakká töltenem.

S ki tudja, misztikus erõit hátha majdan
ép e, vad part gyanánt vízmosta, roncs talajban
leli csodálatos álmom: az új virág? -

Óh, kín! óh, fájdalom! - Létünk az óra õrli
s a sötét Ellenség, amely szivünkbe rág,
vérünkbõl szív erõt, élni és nagyranõni.
Válasz