Világunk szervezett házunk szép szóval fogad, hűtőszekrényünk feltölti önmagát, villám expressz röpít otthonunk felé, hol kedves robot mint ismerős üdvözöl és tudja mit is akarunk rendelni. Vezető nélküli autónk suhan a tájon és minden más futurista dolog történik velünk.
Éppen csak nem élünk örökké, ott hagyva gyermeket feleséget rokonokat szimplán az életünket. Csak a hattyúdalt nem lehet kiiktatni valami csili-vili kütyüvel, hogy azt mondjuk és boldogan éltek míg csak örökké éltek :).
A film viszont feltételezi létezik élet a halálon túl is ha lemásolunk egy embert tetőtől talpig.
Mondhatnád Dolly a birka is így kezdte pedig csak kémcsövek és más orvosi berendezésesek hozták őt létre.
Akkor miért ne lehetne embert is újra alkotni?

Talán mert az emberbe jól belenveltek sok, sok olyan alap hipotézist mint erkölcs, etika, humánum és még folytathatnám. Így aztán döntéseinek súlya lesz. Létezik számára a választható lehetőségek sora, melyek hol ezekbe az alapokba , hol pedig saját döntéseik tiltó vagy megengedő falaiba ütköznek.


A film innen az "1" alany és a "2" én közti folyamatokra koncentrál miképpen kapja meg egy "betű nélküli lap" egy már meglevő személyiség minden pillanatát az eszméléstől a jelen 0 pontjáig Úgy, hogy látjuk a tanulási folyamatot az ember akinek az élete be fog zárulni és az új szintetikus Cameron Turner között. Lehet-e szabad-e Teremtőt játszani vagy végül is mi vagyunk sajátságunk teremtői kinek, kinek saját tetszése hitében való meggyőződése szerint.
A film kettőzött főszereplőjének ambivalens érzelmi viselkedése bővelkedik lírai és drámai helyzetekben Átadni a saját személyiséget ez a mélyen emberi és drámai helyzet vonul át az egész filmen. Valami megfoghatatlan vágyódás lengi be képkockákat és egy másik valós személyiség Kate és Turner közti csendes elmélkedés az elmúlásról.
Felbontható-e az ember emlékezésének szövete akkor mikor mi egy teljes szőttest akarunk látni és nem pedig a szőnyeg vezérszálait? A tudomány pedig teszi a dolgát tanítja az entitást felkészítve a vizsgára. Egyre inkább megmutatva itt az idő az előd helyének elfoglalására jól betanított utódként.

Benjamin Cleary maga jegyzi a forgatókönyvet és a rendezést is és mint a szerzői filmeknél a gondolat kristály szerkezete úgy vetül át a képes világra , hogy feszes és mesteri alkotás jön létre. Csak a hasonlítás miatt hol a svéd filmek csendjét vagy Bergman képi világát megidézve anélkül , hogy akár a másolás szikráját fedeznénk fel a Hattyúdal című filmben.
Ehhez járul az a természetes játék amit neves filmszínészek adnak hozzá a rendezéshez, erőskezű színészvezetés, hajszálpontos játékok teszik olyan mélyen emberivé ezt az elgépiesedő időben játszódó történetet. Olyan szereplőkkel mint Mahershala Ali
Cameron Turner
Naomie Harris (Poppy Turner), Awkwafina (Kate), Glenn Close Dr. Scott
szerepében.

A holnap pedig itt kopogtat a ma ablakán lehet, szabad-e embert klónozni? A humán klónozás technikailag megvalósítható. Más kérdés, hogy érdemes-e és ajánlott-e ezzel próbálkozni. A szakértők többsége egyetért abban, hogy jelen körülmények között teljesen felesleges és felelőtlen cselekedet lenne nekilátni emberi „másolatokat” gyártani.

A lehetőségről azonban ennek ellenére beszélni kell mint ezt ez a film is megteszi.