[: Azuroo andrew :] 2006 ápr. 15. - 00:33:17
(1/21)
Az angol rendezõ 1953-ban egy a Broadway-n nagy sikerrel játszott Frederick Knott színdarabot választott megfilmesítésül, melynek jogait ekkoriban vásárolta meg a Warner Bro. A forgatókönyvet a színdarab szerzõje Knott, és maga Hitchcock írták. A forgatás mindösszesen 30 napig tartott. További érdekesség hogy a filmet 3D-s polaroid nyersanyagra rögzítették.

A színpadon jól mûködõ darabok feldolgozásával ekkor már volt tapasztalata a rendezõnek, az 1948-as Kötél pályafutásának egyik legjobb filmje lett. (a 1952-es Meggyónom ugyancsak színmû feldolgozás volt)
És a tapasztalat mellett határozott elképzelését továbbra is tartotta, miszerint nem szabad túlságos felduzzasztani a színpadi mûhöz képest a cselekményt, az eredeti helyszínen kívül játszódó szekvenciákat lehetõleg kerülni kell, mivel az eredeti darab igazi értéke is az egy térben történõ események koncentráltságából adódik. Éppen ezért nem mutat képeket késõbb a tárgyaló teremben lezajló eseményrõl, helyette csupán látomás szerû képeket használ, mellyel végül is tudatja a nézõvel mi is történik a nõvel; s így mégsem lép ki a film fõ helyszínérõl – a nappaliból. (Hitchcocknak még arra is volt gondja, hogy valódi deszkapadlót rakasson le, így azok jellegzetes teátrális hatást keltenek, mikor lépkedtek rajtuk a szereplõk)

Hitchcock saját filmjei közül egyébként nem tartotta túl nagyra a Dial M for Murder-t, valamelyest rutin munkának tekintette hogy egy amúgy már jól mûködõ színpadi mûvet mondjon el és mutasson be a filmnyelv eszközeivel.

Pedig a Gyilkosság telefonhívásra egyértelmûen Hitch legjobb mûvei között említendõ. Az elejétõl fogva kiválóan építkezik a dialógokkal (azok nyelvezete a szinkronban is jól sikerült) – Spoiler: az egyenesen bravúros, ahogy az eleinte ismeretlen felek eljutnak a beszélgetés során a bérgyilkolás és megzsarolás holtpontjáig.
Persze tipikus suspense szcénában sem szenved hiányt a film : nem akár milyen a lebegtetés a telefonhívásra várva ( +mivel a férj, Tony kis híján nem is jut készülékhez) mikor a bérgyilkosunk már éppen távozna s hirtelen, megcsörren a telefon. Vagy mikor a kellõ pillanatra vár hogy Grace Kelly letegye a kagylót…

Kiválóan építkezõ dramaturgia, jól megírt dialógok; a Knott-i színpadi mû erényeit, koncentráltságát megõrzõ filmes adaptáció

(10 / 9,5)