Azt én értem, de ez is életszerûtlen, arról már nem is beszélve, hogy a továbbiakban, ha jól csalódom,a narráció szerint a két egymásra lelt testvér "úgy határozott", hogy inkább átmegy nyugati hadifogságba, auztán már csak azt látjuk, hopgy összekapaszkodva gyalogolnak Izraelban.

Ahogy azt Móricka elképzeli,mondhatnám stílszerúen(nyilván való, az oroszoknál az,hogy hova megyünk fogságba, az afféle kivánságmûsor volt, nemde?)

Na, álljunk le.
A Sorstalanság nekem sem tetszett, nagyjából hasonló okokból, mint ez.
De meg kell jegyeznem, hogy nem a film Nobel-díjas, hanem a regény, amibõl "kifejlesztették".

Nem tudom, mit akartál kérdezni a Nobel-díjról, de a magam részérõl le kell szögeznem, hogy Kertész teljesen jogosan kapta meg, a magam részérõl, mint magyar, kifejezetten büszke vagyok rá.
Azt egyáltalán nem helyeslem, hogy ez a kérdés idekeveredjen.

Kedves animagemella!

Nekem ez a film nem tetszett, lévén ez egy szabad vélménymegmondó fórum, ezt le is írtam.
Ha te ezt nem tudod elfogadni, igazán sajnálom.
De azt nem hiszuem, hogy ez a film annyira tetszhetett neked, hogy elveszítsd az önkontrolod.

"Mi abban a hihetetlen, hogy egy zsidó cérnával próbálja lekötni a fitymáját, ha az élete múlik rajta?"

Mint említettem, nem vagyok a téma szakértõje, de próbálj utánaérdeklõdni, utánanézni orosi könyvekben!

Az a benyomásom, nem vagy tisztában azzal, mirõl beszélsz.

"Jó lenne, ha már a hihetetlent, vagy épp az ellenkezõjét, a reálist, nem tekintenénk esztétikai fogalmaknak."

Ezt komolyan gondolod? Égnek áll a hajam!

A történet bizonnyára annyiban igaz, hogy létezett egy olyan zsidó fiú, mint a fószereplõ s talán kalandos módon meg is menekült.
Az ördög a részletekben van, nincs értelme belekezdeni a felsorolásba, sose érnék a végére, de csak kettõ hirtelen: 1.a fityma cérnával való kötözése; 2. Végül is orosz fogságba esett, az oroszok az ott álldogáló, nyilván általuk fölszabadított rabokra bízták a német egyenruhájában(ilyen sokszor történhetett,természetesen a rabok az ilyen németeket miszlikbe aprították, hõsünket nem). Innen kezdve semmi sem hiteles

Borzasztóan jó kis film, szerintem.
Jó lenne legalább az ilyen jó, alkotó szándékkal készült filmeknek inkább az erényeit nézni, mert van bõven olyan baromság, ami semmirõl sem szól.
Kiválóan szól pl. arról, hogy senki sem hibás, mégis hibás mindenki, kivéve talán a fõszereplõ fiút, és számtalan sorstársát, ártatlanságuk okán.
Aztán kiválóan szól arról, milyen volt ez a káosz, borzalom, amely kénye-kedve szerint dobál, gyötör tökéletesen ártatlan embereket. Ennek soha többé nem szabad megismétlõdnie, ez az ami egyedül fontos, a türelemnek, szeretetnek örökké gyõznie kell, különben elveszünk. Borzasztóan nyomasztó, majdnem annyira, mint maga a II. Világháború lehetett, ezért hiteles, teljesen függetlenül attól, ki mit mennyire tart butácskának, hihetetlennek. Jó lenne, ha már a hihetetlent, vagy épp az ellenkezõjét, a reálist, nem tekintenénk esztétikai fogalmaknak. Mióta nem fér bele egy filmbe a groteszk, meg az abszurd? Fõleg ilyen történelmi helyzetbe, ahol a népek teljesen abszurd, groteszk birkasággal követnek és éltetnek két õrült tömeggyilkost. Talán a lehetõ legabszurdabb jelenetek a legjobbak.
*** részben SPOILER: Amikor a gyerekeknek a Komszomolban elõször az Atya Úristentõl kell kérniük hogy cukorka hulljon az égbõl, de csak akkor hullik a terem kupolájából, amikor Sztálinatyuskától kérik. A birka úttörõ parancsnoknõnek, egyébként talán teljesen ártatlanul, eszébe sem jut, hogy a cukorkát a természet adja (azaz mégis csak inkább Isten, a "Gondviselés"), és azok akik a cukrot termelik, feldolgozzák gyárban, Sztálin atyuska meg legfeljebb elosztja, kinek-kinek érdeme szerint. Így lép elõ Istenné egy halandó, aki mellesleg egy vadállat. Tökéletes pillanatfelvétel a szocialista materializusról, személyi kultuszról, és ereje pont az abszurditásban rejlik. (Dosztojevszij mondata jut eszembe: ~ a szocializmus a mennyországot akarja lehozni a földre, és nem az életet felemelni a mennyekbe). Ugyanilyen jó a másik oldalon, a Hitlerjugendek milyen önfeledten készülõdnek a gyilkolásra, halálra, csak hogy az õ "Führerjük" büszke lehessen rájuk. Vagy a fajelmélet óra, milyen hihetetlenül jó jelenet, nem? Abszurdnak tûnik, de csak tûnik, mert valóság lehetett... Nem gondolkodhattak nagyon másképp az emberek akkoriban, különben nem történhetett volna meg az egész. Voltak elvakult ideológiai vezetõk, de a legtöbb vezetõt semmi egyéb nem érdekli, mint a rang, õket követték az öntudatlan tömegek birkaként, voltak másként gondolkodók, szép számmal, de mégis kevesen, õk meg csak sodródni tudtak a tömegekkel (volt egy ilyen több értelemben is "más" német katona a filmben).
Mi abban a hihetetlen, hogy egy zsidó cérnával próbálja lekötni a fitymáját, ha az élete múlik rajta? Akkoriban minden, leghihetetlenebb túlélési eszköz, stratégia is banálisnak számított. Annak nem kellene hétköznapinak lennie, hogy valakit esetleg agyon lõnek nagyjából azért, mert épp nincs rajta sapka, vagy azért, mert van. Aztán a szerelmi szál (az ária lány, és a zsidó fiú, akik közt csak egy fityma áll, illetve nem áll) nemzetiségi, vallási szempontok, mind-mind szemléltetik az érzelmi és ideológiai káoszt, és tudatosítják bennünk az egész borzalom tökéletes értelmetlenségét. Egyetlen értelme volt, hogy tudjuk, minek nem szabad újra megtörténnie. Rendkívül sokrétû mondanivalójú, élményhalmazú, és nagyszerû film.
…SPOILER vége.
offtopic
Írtam hogy nem hibás senki, mégis hibás mindenki. Ugyanez áll a hatalmi rendszerekre, államokra is. A filmben nem szerepel a Brit Birodalom, amely ugyan a Világháborúkban a „jó oldaldalon” állt, de nagy harácsolása közben évszázadokon keresztül irtott népeket, bennszülötteket, alsóbbrendûnek tartott primitíveket a világ minden sarkában. Többek között tõlük, miattuk akarták a németek elõször „újrafelosztást”, aztán „életteret” megszerezni a Világháborúk során.

Még valami szöget ütött a fejembe, némileg offtopic, de a film kapcsán jött elõ. Azt hiszem, hogy végsõ soron a kereszténységbõl, tanaiból, mint szeretet, megbocsátás sarjadt a kereszténység területein, Európában az individualizmus, az egyéniség. Nem kiforrott még bennem a gondolat, de a középkor után a kereszténység több teret engedett az egyénnek, mint bármilyen más világvallás. Hogy lehet mégis, hogy itt születtek azok a tömegideológiák, amelyek feldúlták a világot a 20. században? Azt hiszem a válasz: a tudatlanság. Mindig óvakodnunk kell azoktól, akik tudatlan tömegeket akarnak felhasználni bizonyos célokra. Az individualizmus magányossá tett bennünket, céloknak élünk, nem magának az életnek, és céljainkat, ideológiánkat ordibáljuk világgá, mint kis führerek. Zsidók, muzulmánok, hinduk, buddhisták lehetnek szegények, de van egy olyan érzésem, hogy magányosak soha. A kereszténység tanai ezzel együtt is csodálatosak. Uff:)

Az érdekelne most már tényleg, hogy az, akinek nem tetszik egy ilyen volumenû munka, próbálkozott-e hasonlóval. Biztos vagyok benne, hogy ez a film nem rosszabb, mint a Sorstalanság. Volna egy rossz indulatú kérdésem a Nobel-díjjal kapcsolatban.

Jómagam is hiteltelennek tartottam a fordulatokat, de ha lehet hinni a wikipedia-nak (http://en.wikipedia.org/wiki/Solomon_Perel) a történet nagy része igaz.

Még két apróbb megjegyzés:
1.Villamossal a gettón át jelenetsor hatásos és drámai volt, mint HyeronimusBosch.Kár érte ebbe a filmbe.
2.Úttörõt láttam, Hitlerjugendet hál'stennek nem, de mindkét "ifjúasági szervezet" érzékeltetése gyermekded s ostobácska

Grácia fejemre, nekem nem tetszett!
Nagyon nem!
Erõltetett nyögve nyelõs ill. primitiv szimbolikája és a történet hiteltelenségei a nézhetetlen és ostoba “Szabadság, szerelemre” emlékztetnek.
Pedig “bírom” a holokausztosfilmket. Azzal együtt, hogy valóban egyetértek, hirtelen nem is tudom kivel, de a legjobb a Jób lázadása volt. Meg persze nehány francia klasszikus: EdmundBatignole, AuRevoirs les Enfant.
Manapság nagy divat az orosz Ulickaja könyvei, az egyik: DanielStein: tolmács címû. Olyan sok a hasomnlóság, hogy azt hittem a film nézése közben, hogy az lett erõsen fölhígítva s lebutítva. Ulickaja persze nem egy tolsztoj, de a könyv legalább eszmeileg hiteles(történetrõl ott is nehezen lehet beszélni).
Ebben a filmben kétségtelen benn a nagy jóindulat, ez azonban a legnagyobb jóindulattal sem elegendõ a dicsõséghez.
Nem vagyok a téma különösebb szakértõje, de a fityma bõrének cérnával való kötözése akárhogy is, de orbitális ostobaságnak tûnik, s jól jelzi számomra az gész film erõltetett ostobaságát. Jó let volna elõször is eldönteni, hogy bohózat készül-e, vagy nem, bár attól tartok ebben sincs igazam, egyszerûen rossz és kész.

Nagyon régi téma, amit felvetsz. Arthur Koestler: Sötétség délben (használtan, vagy hangoskönyv(!) formájában szerezhetõ be), Orwell: 1984 (könyv, film), Sánta Ferenc: Ötödik pecsét (könyv, film, színdarab) - hogy csak a legismertebbeket említsem. A hatalom egyik "kedvenc" manipulációs eszköze az erkölcsök, az értékrend felforgatása: bûnt kényszeríteni valakire, utána meg elítélni azért, hogy bûnözött. Ugyanilyen eszköz a kommunikáció lehetetlenné tétele. Ma is ezt éljük meg, méghozzá meglehetõsen eldurvult formájában: sajnos a legtöbben "nem látnak át a szitán".

Érdekes, közép-európai szemnek való film. Megpróbálja a második világháborút az egyén szemszögébõl ábrázolni. A háborús filmek általában hõsöket villentanak fel, vagy grandiózus hadicselekményeket állítanak a középpontba, de itt magát az embert láthatjuk fõszerepben. Az ember célja pedig az életbenmaradás. Közben szerelmes lesz, hitet talál, hiányolja a családját, barátotkat, pártfogókat keres az ember, akárcsak békeidõben.
Nem ideológiák mentén éli meg az emberi kapcsolatokat, hanem érzõ lényként, és ez adja szerintem a film hozzám közelálló különleges hangulatát.Persze a külsõ körülmények befolyásolják a kamasz ide-oda csapódását, de ez szerintem normál körülmények között is így van, csak nem ilyen erõsek az impulzusok, és nem az életünk a tét.
Aki humanistának érzi magát valamelyest, és nem csak a csillogó, szájbarágós amerikai filmeket szereti, annak mindenképpen csemege lesz!

Azt én sem mondtam ,hogy hülyeséget mondtak,igencsak fontos tényezõ volt a gyerek történetében.Ha az a probléma nincs ,akkor simán fordulhatott volna mindenféle lelki indoklás nélkül 180 fokokat.Ezzel együtt kissé vicces volt ,ahogy ragozták.Egy biztos ,hogy kár hogy pl a magyar politikusoknak nem kell átesni ilyen nyilvánvaló tanúságtételeken,amikor köpönyeget váltanak.Esetleg a harmadszori "megvilágosodásuk" után körbemetélés helyett le is lehetne nekik nyisszantani.
A film egyébként jó volt.

Na, ugye! Megmondtam hogy törlik a hozzászólásaimat! Gyerekek, ez ám a XXI. század! Tiszta diktatúra! Most már ezt is törölheted nagyokos!