Zseniális hozzászólás a neved után, ekkorát nem röhögtem már régóta! :)
Amúgy a film az egyik kedvencem. :)

Az amerikaiak megcsinálták a maguk "Brian életét"!
És milyen frenetikusra sikeredett!

Eszméletlen film!
És Alanis a valaha vászonra teremtett legszebb isten!

Ha észrevetted volna már hetek óta abbamaradt a "vita".
De Te azért jssz és feléleszted.
hát gratula.

Bocs, hogy kéretlenül beleszólok, de pont ez a fajta bigott teológiai vita az, ami elriasztotta a többi hozzászólót ebbõl a topic-ból, hasonlóan ahhoz, ahogy a mai ember elfordul a vallástól, és más támasz felé menekül. Ez az értelmetlenség az, ami miatt Kevin Smith megalkotta ezt a filmet, és pont emögött a vita mögött veszik el az eredeti mondanivalója a filmnek.
Ha ezt -szerintetek- érdemes folytatni, akkor valóban nem értettétek meg a film mondanivalóját.
Még egyszer bocs, hogy kéretlenül beleszóltam. Nekem nagy kedvencem ez a film.

Ez az a pont, midõn nem marcangol már semmi dilemma. A - talán, de csak nagyon "talán" - párhuzamos síkokon mozgó, és ebbõl következõen soha nem találkozó logika mentén épülõ, kiüresedni látszó dialógus lassan megtestesíti számomra a tökéletes hiábavalóságot. Ebbõl sem, akár a film alapsztorijából, nem születik ma dogma, te vagy én errõl akármit is dadog ma. Befejezésül kurtára fogom és rövidre is zárom: nincs mit hozzátennem ahhoz, mit korábban leírtam. Éppígy elvennem sem. Az értelmetlenséget sosem az értelem szakítja meg, hanem ha véget vetnek neki. Megtörtént. Béke veled.

A probléma, mely mentalitásodat jelen szintre zülleszti, többrétû, és köze az Írás igéihez nem sok, éppúgy értelméhez sem, amely elõtted, úgy tetszik, fel nem lebbentett kárpitként áll, akárcsak a hajdan be nem avatottak számára a Miskán szentélyének szegetlen brokátja. Vagdalkozol, mint egy megszállott, csak épp tökéletesen értelmetlenül. Tárgyi tévedéseidbõl kiindulva próbálsz magabiztos origóra lelni, megmosolyogtatón és hiábavalóan. Mondanám, nagy kár, csak akkor nem gondolnám komolyan. Na szóval. Zavarba ejtõen sokat tudónak véled magad, most már csak arra kellene választ találnod, hogy mi alapján.

Erre alighanem egy életet kéne rászánnod. S még tán az sem volna elegendõ. Amit pedig forrásként egybehánytál, felejtsd is el. Lista az értetlenségen mit sem segít.

Isten ugyanis kellõképpen konkrét nekem, aki hiszek benne. Van neve, de neked arról, sorry, nem kell számot adjak. A szent tetramert pedig, ha már betû szerint kiejted, tanácsos volna legalább helyesen leírnod - ez az elsõ. De név szerint felidézve Adonájnak mondjuk, ha ezt még nem árulták volna el neked. Magyarul: Örökkévaló. És elég konkrét Isten, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint hogy róla vitázunk már egy ideje.

Filozofikus alaptétel: minden, ami nevet nyer, ami emberi értelemmel néven nevezhetõ, amit bizonyság vagy épp kétség övez, az attól fogva - van. S mert te, bár helytelenül írva, laikus okoskodás mellett is névvel illeted kétséged tárgyát, a célzott fogalom így tehát létezõ, hiszen a nem létezõrõl fogalmi szinten sincs mit elemezni, nevérõl vagy lényérõl kár volna vitázni. Ez a második makula logikádban.

Mózes és az Úr "szemtõl szembeni" találkozását olvasd át újra, aztán újra, alaposan és figyelmesen, s ha kell, tagold magadban félhangosan; ne félj, senki nem szól meg érte - majd vesd egybe az általam korábban idézettel, s akkor esetleg rádöbbensz, hogy hitvisszatérítõi túlbuzgalmadban kezdettõl nem azt cáfolod vagy épp tagadod, amit én idéztem vagy állítottam. Az általad ihletett perikópa sántít. Sebaj, megesik jobb házaknál is. De tényleg: kár ennyire kapkodnod, az csak tévútra visz. A lassabb tempó a biztosabb. Hová sietsz? Van idõd.

Isten pedig már mint szisztematikusan ismétlõdõ kérdõjel is valósággal létezõ tényezõ valamennyiünk gondolkodásában, azaz létének cáfolatához nem az a legbiztosabb út, amin te jársz. Ne tagadd Õt, ha számodra nincsen, hanem ne is emlegesd. Az hitelesebb. Igazolását pedig, mit annyira fájlalsz, a hit sosem ambicionálja, mert nem dolga annak. Isten személyét én nem feltételezésnek veszem, hanem biztosra. Olyan tény, melyhez nem szükségeltetik visszaigazolási szabályrendszer.

Miként e terméketlen - mivel megegyezés tekintetében reménytelen - vita privátban vagy akár nyílt színen történõ folytatásához sem érzek valami fene nagy késztetést. Töketlen fecske-e ez, vagy tökkel repülõ, európai avagy afrikai? Mirõl beszélünk? És fõként: minek? A jelenetrõl úgyis a forgatókönyv dönt. Te úgy véled, alakíthatod. Én úgy: rögzített az, csupán a sorról sorra olvasás hangsúlyozásának lehetõségét kaptam kezembe. Nekünk e kérdésben nincs és nem is lesz közös pontunk. Csak az "Isten" szó az, mit makacsul körbetáncolunk, és aminek valós értelmében mi sohasem érthetünk egyet. De nemigen számít. Túléljük.

Lehet, hogy egy kicsikét a filmrõl is kéne beszélni? :)

Semmit sem akartam adni neked, és nem is adtam, választ is csak olyannak szoktam, aki igényli. Szemlátomást nem tartozol közéjük, ami se nem hiba, se nem bûn, se nem álláspont, csupán állapot. Van ilyen.

Hogy Istenrõl szavaidból bontakozó képet képet nyertél, annak oka lehet, hogy talán valami átdolgozott, meseképekkel illusztrált Bibliát forgattál egykor, ami szintén nem bûn, épp csak nem nyújt alapot autentikus vélemény kialakításához. Vagy túl meredten bámultad a sixtusi mennyezetet... Ki tudja.

Amit Istenrõl mint tapasztalatok révén bemérhetõ fogalmi lényrõl tudni lehet, az az, hogy semmi biztos nem tudható róla. "Orcámat senki sem láthatja" - adta Mózes értésére, mikor dicsõségét elvonultatta a megszeppent férfiú elõtt. Vagyis hogy kiféle-miféle az Úr, sem szemmel, sem füllel, sem érintéssel meg nem tapasztalható, miként logikával sem következtethetõ ki. Más útja-módja van ennek. Olvasmányos élmény nem segít a titok közelébe. Analitikus elemzés sem. Mások kikérdezése sem. Szájbarágás sem, az a legkevésbé. Isten szavának lényege a csend, ereje a némaság kiáltása. Megpillantása a teljes világtalanság nyugalma. Mit sem érezhet, érthet ebbõl olyasvalaki, akinek nem sajátja a tapasztalat errõl, és aki makacsul egyenletekben akarja viszontlátni a még csak axiómákba sem foglalhatót. A mi szavunk, akik hisszük az Urat, ettõl még bátran lehet pusztába kiáltott szó, ez Isten játékába bõven belefér. Csak akkor te vagy a pusztaság. És ez sem baj. Állapot.

A film jó és elnézést kérnek a kacsacsõrû emlõstõl...

Hamár kitört a teológiai háború, ha twillight észosztó, akkor Shaba meg elõítéletes és lenézõ a hitetlenekkel?
Ezt nem értem a vallásban ha valaki nem olyan hitû mint a szóban forgó egyén, akkor szemében már nem is teljes értékû ember, holott lehet hogy intellektuálisan vagy az emberi tulajdonságokat tekintve kenterbe veri a gyülekezet egészét?
S miért van az hogy az ateisták nem próbálják meggyõzni a hittel rendelkezõket (mármint elsõsorban az én tapasztalataim szerint), míg fordítva állandóan gyõzködnek hogy légy hívõ?
S most akkor ki is a "tiszteld felebarátodat"?

Egyébként mindketten remekül fogalmazzátok meg a gondolataitokat és kulturáltan, jelentõs mûveltségi háttérrel...

tök jó, hogy ezeket a vallási nézeteket egy olyan film topicjában beszélitek meg, amiben a vallás csak eszköz. ha egy dokumentumfilm lenne, azt mondom oké, semmi gáz nincs ezzel...

Isten a Bibliában kézzel-lábbal-arccal stb. rendelkezõ õszhajú valaki, aki se nem mindenható, se nem mindentudó, se nem mindenütt jelenlévõ.
A valóságban pedig egyáltalán nem létezik.

Továbbá én nem a hitrõl érdeklõdtem, hanem egy történetrõl. Talán ha nem lennél tele elõítéletekkel, akkor ezt észrevetted volna.

Kösz a nagy semmit.

Szezon és fazon problematikája, mint mindig. Isten nem antropomorf, csak hogy tisztázzuk végre, legfeljebb a róla rögzített kép az. Ami óriási különbség. Mikor emberekhez szóló törvények, intelmek, példázatok, emberi ihletettségû könyörgések, énekek stb. szólalnak meg egy összefoglalásban - ugyan mi más módon lehetne azt, ha nem emberi szókészlettel megalkotni, kifejezni, írásba tenni. Ami torzít, óhatatlanul, mert tól-ig fogalmi satuba fogja a végtelent, idõrendbe kényszeríti az idõtlenül létezõt. Ha pedig mindenáron a "ki kihez hasonlít" kérdéskörébe tévedünk, Isten tényébõl kiindulva - mert nem az apám hasonlít rám, hanem én ütöttem apámra, igaz? - nem Isten emberi (antropomorf), hanem az ember isteni. Ha már egyszer, nemdebár.

Amúgy meg kár a hitrõl olyasvalakinek vallani (vallást tenni róla), aki eleve elveti, azaz abban hisz, hogy semmi effélében nem kell hinnie. Született világtalannak sem fényrõl, sem színrõl, sem kontúrokról nem tartunk elõadást. Felesleges is, meg kár vele kínozni.