A probléma, mely mentalitásodat jelen szintre zülleszti, többrétû, és köze az Írás igéihez nem sok, éppúgy értelméhez sem, amely elõtted, úgy tetszik, fel nem lebbentett kárpitként áll, akárcsak a hajdan be nem avatottak számára a Miskán szentélyének szegetlen brokátja. Vagdalkozol, mint egy megszállott, csak épp tökéletesen értelmetlenül. Tárgyi tévedéseidbõl kiindulva próbálsz magabiztos origóra lelni, megmosolyogtatón és hiábavalóan. Mondanám, nagy kár, csak akkor nem gondolnám komolyan. Na szóval. Zavarba ejtõen sokat tudónak véled magad, most már csak arra kellene választ találnod, hogy mi alapján.

Erre alighanem egy életet kéne rászánnod. S még tán az sem volna elegendõ. Amit pedig forrásként egybehánytál, felejtsd is el. Lista az értetlenségen mit sem segít.

Isten ugyanis kellõképpen konkrét nekem, aki hiszek benne. Van neve, de neked arról, sorry, nem kell számot adjak. A szent tetramert pedig, ha már betû szerint kiejted, tanácsos volna legalább helyesen leírnod - ez az elsõ. De név szerint felidézve Adonájnak mondjuk, ha ezt még nem árulták volna el neked. Magyarul: Örökkévaló. És elég konkrét Isten, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint hogy róla vitázunk már egy ideje.

Filozofikus alaptétel: minden, ami nevet nyer, ami emberi értelemmel néven nevezhetõ, amit bizonyság vagy épp kétség övez, az attól fogva - van. S mert te, bár helytelenül írva, laikus okoskodás mellett is névvel illeted kétséged tárgyát, a célzott fogalom így tehát létezõ, hiszen a nem létezõrõl fogalmi szinten sincs mit elemezni, nevérõl vagy lényérõl kár volna vitázni. Ez a második makula logikádban.

Mózes és az Úr "szemtõl szembeni" találkozását olvasd át újra, aztán újra, alaposan és figyelmesen, s ha kell, tagold magadban félhangosan; ne félj, senki nem szól meg érte - majd vesd egybe az általam korábban idézettel, s akkor esetleg rádöbbensz, hogy hitvisszatérítõi túlbuzgalmadban kezdettõl nem azt cáfolod vagy épp tagadod, amit én idéztem vagy állítottam. Az általad ihletett perikópa sántít. Sebaj, megesik jobb házaknál is. De tényleg: kár ennyire kapkodnod, az csak tévútra visz. A lassabb tempó a biztosabb. Hová sietsz? Van idõd.

Isten pedig már mint szisztematikusan ismétlõdõ kérdõjel is valósággal létezõ tényezõ valamennyiünk gondolkodásában, azaz létének cáfolatához nem az a legbiztosabb út, amin te jársz. Ne tagadd Õt, ha számodra nincsen, hanem ne is emlegesd. Az hitelesebb. Igazolását pedig, mit annyira fájlalsz, a hit sosem ambicionálja, mert nem dolga annak. Isten személyét én nem feltételezésnek veszem, hanem biztosra. Olyan tény, melyhez nem szükségeltetik visszaigazolási szabályrendszer.

Miként e terméketlen - mivel megegyezés tekintetében reménytelen - vita privátban vagy akár nyílt színen történõ folytatásához sem érzek valami fene nagy késztetést. Töketlen fecske-e ez, vagy tökkel repülõ, európai avagy afrikai? Mirõl beszélünk? És fõként: minek? A jelenetrõl úgyis a forgatókönyv dönt. Te úgy véled, alakíthatod. Én úgy: rögzített az, csupán a sorról sorra olvasás hangsúlyozásának lehetõségét kaptam kezembe. Nekünk e kérdésben nincs és nem is lesz közös pontunk. Csak az "Isten" szó az, mit makacsul körbetáncolunk, és aminek valós értelmében mi sohasem érthetünk egyet. De nemigen számít. Túléljük.