FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu--------------------- BORISZ GODUNOV---------- Vidnyánszky Attila-------- Debreceni Csokonai Színház------- Már az elsõ jelenetben van minek örülni: az eredeti, 1874-es Muszorgszkij-hangszerelés szól, Rimszkij-Korszakov romantikus cukrozásai helyett a zseni tömör keménysége. Mintha a kórusok is hosszabbak lennének: mindenesetre a kislétszámú kar meggyõzõ erõvel énekli az orosz nép jajkiáltását. Alekszandr Belozub színpadképét festett fénysugarak legyezõje keretezi, majd' felét a Kreml Nagyharangja uralja. Tudjuk: meg fog szólalni, de elõbb még Wágner Lajos kegyetlen élességû poroszlóját és Fülep Máté árnyalt tisztaságú tenorját hallhatjuk. Színre lép a várva-várt cár: Nyikita Sztorozsev nem egy Nyeszterenko, nem egy Borisz Christoff, de Vidnyánszky Attila Matrjona-babák templomi íveibe öltözteti, a grandiózus kórustabló pedig megadja az uralkodói fenséget. A zene õserejû fokozása katartikus energiával árad, csúcspontján maga a cár húzza fel a többtonnás óriásharangot, melynek zengése a távoli templomtornyok harangzúgásával egyesülve tetõzi az elementáris sodrású koronázási képet. Makszim Kuzmin-Karavajev személyében fényes csengésû, baritonba hajló basszistát ismerhetünk meg, aki fiatalsága ellenére, érett muzikalitással, tökéletes biztonsággal formálja meg Pimen remete szerepét: néhány váratlan pianója ugyan meglepett, de alakítása mindenképpen az elõadás revelációja. Bánknál jobban illik Cselóczki Attilá-hoz a trónkövetelõ Ál-Dmitrij szólama, Bódi Marianna Kocsmáros- néja és Cseh Antal kazányi csata-elbeszélése sikerre viszi a fogadói képet. Kár volt a cárevicset hangtalan gyermekszereplõre osztani, amiért a gyönyörû Xénia-Fjodor duettet is ki kellett hagyni. Nyikita Sztorozsev viszont egyre inkább belelendül a két szoba-jelenetben, a kórus belépésekor, a halálba menekülõ õrületben régi teljességében fénylik. A zenekar Kocsár Balázs vezényletével hõsiesen birkózik a monumentális partitúrával, minden elismerést megérdemel a mozgásban, játékban is meggyõzõ teljesítményt nyújtó kórus. Vidnyánszky Attila koncepciójában a cselszövõ Suiszkij herceg alakja fõszereppé nõ, végig szinte jelen van lesben álló árnyként, õ vezényli a koronázási ceremóniákat, õ talál- ja ki az Ál-Dmitrijt, akitõl aztán, a háttérbõl át is veszi a hatalmat. Nyári Zoltán kiugró színészi képességekkel, pózban, gesztusban, mimikában hatásosan jeleníti meg a mefisztói figurát, cselekvõ mozgatója az eseményeknek, éneklése is kiváló. A fináléban újra tobzódik a nép örömujjongása, a visszatérõ Varlaam-motívum diadalindulóként harsog, a megdicsõülés tetõpontján újra felemelkedik a gigászi harang, de hiába várjuk a fenséges harangzúgást, - nyelve helyén a Bolond koldus lóg, aki az ereszkedõ sötétségben sírja el a nép szenvedéseit: a megrázó kép méltón koronázza meg a jeles elõadást.