Már megint mellébeszélés-menedzsment, témaelterelés, alattomos taktikázás. Én egyetlen konkrét témára, a zsidó bosszúra idéztem Márai véleményét, akirõl gondolom mindketten jól tudjuk, hogy kiosztott az égvilágon mindenkit, ezért nevezik egyesek (szerintem hibásan, de legalábbis félreérthetõen) "antimindenes"-nek. Nem a jobboldaliságról általában van szó, és a konzervatív-keresztény Horthy-Magyarország hibáinak, bûneinek megítélésérõl, amelyeket az összeomlás pillanata (hiszen az idézett passzus 1945 tavaszán kelt) hangulatilag csak felerõsített.
Csak mosolyogni lehet, hogy a baloldaliak unos-untalan ezt az egy passzusát idézik (Fejtõ után persze), miközben a Márai-életmû egésze azért mégis csak erõteljes antikommunizmusról árulkodik. Már bocsánatot kérek, de nem szemtelenség baloldaliként egy ízig-vérig burzsoá íróra hivatkozni, akinek társadalmi rétegét a kommunisták annak idején halálos ellenségüknek tartották és a maguk módján bõven megritkították-ellehetetlenítették? És ugyan mikor ment Márai emigrációba, 1943-ban például? NEM! A kommunista éra kezdetén! Szóval ne keverjük a dolgokat. No de hagyjuk az irodalomtörténetet.

Ha nem haragszotok, én maradnék szorosan a film témájánal, és mint olyan meg kell mondjam, jól kidolgozott és feszült mozit sikerült Tarantinónak alkotnia. Nem vagyok Tarantino fan, de erõsen lekötött két és fél órára a film és a végig ott lappangó feszültség, jó volt, még ha csak fikció is. Mint megannyi film. 9/10

Talán nem helyes beavatkozni a végzet eleve elrendelt forgatókönyvébe.

Nos, hát ezért nem nézem meg ezt a filmet. A bosszú története nem érdekel.

Talán nem árt idézni Máraitól néhány Napló-passzust a háború utáni évekbõl:

"... ez ma a közszellem; akit nem sütöttek meg Auschwitzban, annak nincs joga élni, utazni, nincs joga semmihez; ezek helyeslik a Bé-listát, mert „a zsidókkal is ugyanez” történt, s ha megmondod nekik hogy amit a zsidókkal csináltak, aljasság volt, de aljasságot nem lehet igazságtalansággal kiegyenlíteni, akkor reakciós vagy; ezek árulják meggyilkolt rokonaik és családtagjaik mártíriumát állásért, sápért és koncért; s az egész ország kezd nagyon fáradt lenni ettõl a hangtól és magatartástól."
"Az irtózat után, ami a zsidósággal történt, általában és nálunk különösen, meg lehet érteni azt a mély emberi sértõdöttséget, amely eltölti lelküket és idegrendszerüket. De ez a sértõdöttség igazságtalanságokra és olyan esztelen túlzásokra készteti õket, s olyan magatartásra, amiben felolvad a sértõdés borzalmas emlékeinek igaz oka, s már csak az indulat lobog, esztelenül, sárga lánggal, pusztítva mindent maga körül, s pusztítva végül önmagát."
"A zsidóság irtózatosan szenvedett és a megmaradt zsidóság egy jelentõs csoportja a szenvedések hatása alatt elvesztette lelki egyensúlyát: bosszút akar. Nem tudják, hogy a valóság nem tûri a bosszút. Nincs bosszú; csak igazság van. Az igazság megnyugvást szül, a bosszú csak bosszút szül, hetediziglen."
"A zsidóság. Két frontja van ma: egyik kapitalista, másik bolsevista; egyik a vagyonát védi minden áron, másik az életét. De mindkét tábor megegyezik abban az égõ, olthatatlan gyûlöletben, ahogyan a magyarság egészének vesztét kívánják. Nem igazságot és jóvátételt kívánnak, hanem bosszút, az elszenvedett, valóban irtózatos és kegyetlen gyötrelmek és veszteségek miatt, bosszút, hetediziglen, tekintet nélkül a nemzet egyedeinek személyes bûntelenségére, vagy felelõsségére. Egyformán kívánják, hogy pusztuljon el a nemzet, olvadjon be az orosz szovjetbe; ez a legkevesebb, amit kívánnak."
"A zsidókkal valamit kezdeni kell, mert ez így nem megy békésen: vagy csináljanak egy államot, ahová megtérnek mindazok, akik államéletre alkalmasak, vagy valami másféle megoldást kell találni..., de a világ ötezer éve mindig újra felfedezi, hogy nehéz együttélni egy emberfajtával, amely lelkében oldhatatlan lenézéssel és gyûlölettel eltelten él a befogadó népen belül és szövetséget köt minden és mindenki ellen, aki nem zsidó."
"A zsidóság nem múló, izzó gyûlölettel emlékezik a hitleri idõre, s ezt meg lehet érteni, mert a hitleri gaztetteket nem lehet feledni. De a zsidóság megmaradt rétege, – különösen azok az értelmiségi zsidók, akiket a hitleri tragédia elõl elvitt jósorsuk biztonságosabb tájakra, – ugyanakkor feltûnõen elnézõ és hallgatag egy másik gaztett, a bolsevista diktatúra gaztettével kapcsolatban. Ennek a türelmes elnézésnek nem lehet más oka, mint az, hogy a bolsevisták megengedik a zsidóknak a részvételt a maguk gaztettében, míg a nácik nem engedték meg. Mindinkább hiszem, hogy a nácik lelkes támogatást kaptak volna a zsidóságtól, ha megengedik nekik, hogy részt vegyenek a fasizmusban."

Lám, míves magyar nyelvünk új idegen szóval gyarapodott: szájkarate. Nagyon érdekes.

Az meg a másik, a II.Vh. itt kifejezetten csak a történet kerete, pozitív hõsök nélkül.

Én szerintem igenis kell beszélni, mivel a családtagjaink ( SZERETTEINK)élték át ezeket a szörnyûségeket. Az én közeli rokonomnak megölték az apukáját, meg az anyukáját, mert egy szovjet katona beleszeretettaz anyukájába!